Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Először is Boldog Karácsonyt mindenkinek.
Elérkeztünk az utolsó részhez,ami logikus módon a történet befejezését jelenti. Köszönöm azoknak akik elolvasták és esetleg kommenteltek is. Nagyon jól esik látni,hogy ilyen sokan megtaláltátok az oldalt és (valószínűleg) elolvastátok. Na jó olvasást! :)

   50.: Esküvő

Reggel mindkét iker frissen ébredt fel,jól tudták,hogy a mai nap mindent megváltoztat az életükben. Mindketten nagyon boldogok és izgatottak voltak. Tíz órakor ébredtek fel,ami nincs túl korán,de későn sem.

-         Fiuk ma egy kis dolgunk is lesz,szóval jó lenne ha délben meg tudnánk ebédelni. - Tom  

-         Mit szeretnél még csinálni? Kész vagyunk mindennel. – Gustav

-         Szeretném,ha életem párja nem kupira jönne haza,így egy kicsit össze takarítunk. Nem kell nagy dologra gondolni,csak a szokásos. Anyu mindennap jönni fog szellőztetni,meg söpörni,de ne várjuk már el tőle,hogy rendet rakjon.

-         Oké.

A terv szerint reggel még lustálkodtak egy kicsit,majd délben elkezdtek enni.

-         Haver valami baj van? Alig ettél valamit. - Georg

-          Nincs semmi,csak izgulok egy kicsit.

-         Minden oké lesz,ne aggódj.  – Gustav

-         Nem aggódok,csak a tudat,hogy hamarosan megnősülök,vagy nem t’om mit csinálok.

-         Ez most hülyén hangzott. – Gus

-         Tudom,de Bill nem nő így nem NŐSülök meg.

-         Szerintem kezdjünk neki a takarításnak,mit szeretnél csinálni? – Georg

-         A szobámban,mivel oda „költöztünk” lecserélni az ágyneműt,és összepakolni. Kicsit kupit hagytam.

-         Akkor hajrá. Van két óránk,hogy elkészüljünk a házzal.

Nem sokkal később mind a három fiú Tom szobájában volt és pakolt. Minden hülyeséget el,hasznosat elől hagyni. Tom rendezte az ágyneműt és a gitárjait takarította le. Mikor szép rend lett a házban,hátra dőltek egy fél órára.

-         Tom kettő óra kezd el készülődni. Mi is ezt tesszük.

-         Oké. Srácok jó így a hajam? Úgy értem nem kell újra fonni?

-         Mikor csináltad meg utoljára?

-         Tegnap.

-         Akkor oké lesz.

Eközben a másik Kaulitz fiúnál sem állt meg az élet.

-         Anya segítsek valamit?

-         Kicsim,te csak koncentrálj a mai napra.

-         Jó,akkor megyek Gordonhoz. Talán ő ad valami melót nekem.

-         Szia,hát te ilyen korán mit csinálsz?

-         Nem tudok aludni,teniszlabda nagyságú a gyomrom annyira izgulok e mellet pedig unatkozok és munkát keresek.

-         Drága fiam,levegőt is vegyél néha. De tessék takaríts gitárokat.

~ Órákkal később az esküvőm~

Megindult a zene,Tom hátrafordul és várja élete párját aki hamarosan meg is érkezik. Mindkét fiú fehér öltönyt visel,és mosolyognak. Billt figyeli minden jelenlevő ember. Mikor odaér szerelme mellé elkezdődik a ceremónia. A pap elkezd beszélni.

-         Az egyház által rám ruházott hatalommal házastársakká nyilvánítalak titeket,megcsókolhatjátok egymást.

Mindenki hatalmas tapsviharban tört ki,miközben az ifjú pár megindult a limuzin felé.

Nemsokára a buli helyszínére érkeztek,ahol nagyon sok rajongó is várta őket. Tomék ott is megálltak és csókolóztak,közben hatalmas sikongatás tört ki. Minden fan örült,hogy megtalálták a boldogságot.

Odabenn elkezdődött a mulatság,lassan közelített a kilenc óra mikor is ettek,majd felvágta a fiatal pár a tortát. Táncoltak egy csomót és minden jól alakult. Közben eljött az éjfél mikor is újabb torta és tánc következett. Billék után sorba beálltak a párok,és csak táncoltak és táncoltak.

Az ikrek pedig boldogan indultak hajnalban a nászútra,Ibizára. Ez a két hét csak az övüké és az egész élet még rájuk vár…     

   

                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                     ______Vége_____

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 49.részt is,ami egyben az utolsó előtti. Ebben a részben,Bill már egy kicsit megőrült... Jó olvasást hozzá!

49.: Egy hónappal később

Eltelt egy hónap,mióta Tom megkérte Bill kezét. Még mindig nagyon boldog párt alkotnak,és már készülnek az esküvőre. Igen,hosszas szervezkedés árán sikerült elérni,hogy engedélyezzék Németországban. Ma volt az esküvő előtti nap. Billnek még nagyon sok mindent el kellett intéznie. Tökéletes esküvőt akart szervezni,ezért az egészet párjával csinálta; csak az ő igényeiknek megfelelően. A kapcsolatuk ebben az egy hónapban kiderült. Nem bánták,hogy nem kell titkolózniuk,így legalább nyugodt szívvel csinálhatták végig a dolgokat.

Nem akartak nagy felhajtást csinálni,ezért csak a legközelebbi rokonságot és a barátokat hívták meg. Alig lesznek többen száznál.

-         Bill,ülj már le egy kicsit. Majd én átveszem.  - Tom

-         Tudod mennyi munkám van ebbe a napba? Nem adom fel most.

-         Kit várunk még? Mit kell csinálni már minden tökéletes.

-         Igen,de még hiányoznak dolgok.

Egy óra múlva már minden a helyére került és Bill elégedett volt a munkájával. Jól tudta,ha ezt most elszúrja nem lesz több alkalma helyrehozni,így inkább nem bízott semmit a véletlenre.

-         Jó akkor egy bevonulási próba!

-         Bill,Bill,Bill. Ki fogod magad meríteni annyira,hogy nem tudsz majd remekelni holnap. – Gordon

-         De apa,nekem ez fontos. Az is lényeg,hogy hogyan vonulok be a terembe.

-         Öhh ugye tudod,hogy ez egy kültéri esküvő lesz? – Simone

-         Igen,anya tudom.  De valahonnan nekem is ki kell jönnöm. Nem repülök ide.

-         Bill lazíts már egy kicsit. Minden oké,már ezerszer elpróbáltuk. – Gustav

-         Igen Tudom,de ez a főpróba,itt mindennek menni-e kell. Tehát FŐPRÓBA!!!!

-         Asszem megsüketültem! – Georg

Megkezdődött immáron ezeregyedszerre is a bevonulás.

Mindenki beállt a helyére vagy éppen ült. Bill kijött,Tom felé fordulva várta. Az ideiglenes pap aki David volt elmondta beszédet és kész is voltak ezzel a résszel. Majd jött az újabb vonulás miszerint csak lementek az autóhoz ami egy hatalmas limuzin volt. De most nem állt ott.

-         Tehát – Bill 20 perccel később – akkor az időpontok. Fontos,hogy minden perc stimmeljen.

-         Bill a forgalmat nem tudod befolyásolni,csak az esküvőt, ne görcsölj már ennyit.  – Tom

-         Jó akkor még egyszer utoljára egyeztessünk. Szóval: A ceremónia egy órás lesz. Ötkor kezdődik és mi pontosan a Nap lementénél fogjuk kimondani az igent. Majd a buli akkor kezdődik amikor mi odaértünk. A többiek,akik értelemszerűen csak a bulira jönnek már ott lesznek. Kilenckor hozzák ki a kaját,ami ugye vega kaja,majd később a tortát. Éjfélkor megcsókoljuk egymást majd te felkapsz és elmegyünk a toráért. Majd bulizunk amíg tudunk. Stimm?

-         Igen,minden megfelel Bill. Csak azt nem értem,hogy miért megyünk toráért éjfélkor és ez pontosan hogyan lesz?

-         A másodikért megyünk. Ilyenkor jönne az,hogy a vőlegény felkapja a menyasszonyt és elrabolja,menyecske ruha stb.. de mi ezt helyettesítjük be. Ja és az kimaradt,hogy mielőtt felvágjuk a tortánkat, ketten táncolunk. Na most már világos?

-         Igen értem. Akkor ma külön alszunk igaz?

-         Aha. Te otthon én anyáéknál. Ne felejtsd el,hogy kettőre…..

-         Ott vannak értem Gustavék és segítenek készülődni. Neked meg anyuék.

-         Tehát ma még este elviszem a cuccaimat otthonról,és egyedül leszel.

-         Nem lenne egyszerűbb,hogyha nálam aludnának a fiuk? Nem kéne sietniük.

-         Nekem jó. De akkor még hazaugrunk a ruháinkért. – Georg

-         Meg ne próbáljatok legénybúcsút csinálni neki,az már volt. Tudjátok jól,hogy nekem fontos a holnapi nap. De akármi lesz én nem fogok változtatni semmin,mert valaki másnapos.

-         Nem lesz baj. Tudjuk,hogy már volt,hiszen mi szerveztük. Semmi baj nem lesz aludj csak nyugodtan. Tomot holnap kipihenten és normálisan fogod látni,ja és boldogan,itt fog virítani.  – Gustav

-         Tudjátok,hogy nem tőletek tartok csak nagyon parázok a holnaptól,hisz éjféltől már őőőő házas leszek. – Bill

-         Vágjuk haver,semmi gáz,nyugi.

-         Én őszintén nem hittem volna,hogy a legfiatalabbak fognak először házasodni. – David

-         Én meg nem gondoltam volna,hogy így . Egy éve ha valaki ezt mondja nekem én kétszer körberöhögöm. – Tom

Már nem sokat beszélgettek,elindultak hazafelé. Jól tudták,hogy az ikrekre holnaptól valami egészen más vár,nem a szokványos élet.                    

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 48.rész is ami azt jelenti,hogy már csak kettő rész van vissza a történetből. Bocsi,hogy csak a hét elején hoztam,de egyrészt lusta voltam másrészt volt egy kis dolgom is. Na de nem hablatyolok fölöslegesen,jó olvasást! Remélem tetszeni fog. :)

48.: Baba parti 

A kisbaba születése óta eltelt egy hét.

Ezen a reggelen együtt kelt fel a Kaulitz család.

-         Akkor kilenckor indulunk?  - Simone

-         Igen. Tízre ott vagyunk és kezdődhet a buli. – Tom

-         Oké. Akkor csomagoljuk be az ajándékokat. – Gordon

-         Egyáltalán ezeket kell odaadni nekik? Hogyan kell vagy mi van? – Bill

-         Csak letesszük az asztalra. – Simone

-         Anya,apa,ha majd visszahozlak titeket akkor Billel elmegyünk valahova. – Tom mikor a fiatalabb fiú nem volt jelen.

-         Oké. Erről Bill mit tud? – Gordon

-         Semmit. Azért szólta most.

Hamarosan elindultak a baba partyra ahol már szinte mindenki ott volt. Sok rokon és ismerős. A banda számára ismeretlen emberek,de hamar megtalálták a helyüket.

-         Tom nézd már,hogy néz téged az a lány! – Georg

-         Aha. Nem baj,hadd nézzen,nekem komoly kapcsolatom van. – nevetve

-         Ja,értjük. – Gus

-         De most komolyan Bill téged nem idegesít ez a sok női szem? – Georg

-         Őszintén először nagyon zavart,de Tom híres és gyönyörű,meg kell szokni,hogy sok nő és lány álma a bátyám. Most már nem érdekel,addig amíg hozzá nem nyúlnak.

-         Nem könnyű az tény.

-         Ja. De ma már nem érdekel epekedjenek csak.   

-         De gonosz vagy! – Tom

Órákig beszélgettek és babáztak a fiuk. David már szörnyülködött is.

-         Ti bolondok! Szegény lányom tiszta nyomi lesz miattatok!

-         Nem is. Mi csak jót teszünk neki. Most épp elmagyaráztuk,hogy hogyan idegesítse az apját.

-         Bill ugye tudod,hogy nem érti? Még újszülött majd csak fokozatosan fogja érteni a szavakat.

-         Akkor fölöslegesen jártatom a számat? Mikor kezdi megérteni?

-         A te észjárásodat? Soha nem fogja megtudni,hogy mit miért gondolsz így. Őszintén szólva még én sem értelek meg néha. De nyugi nem tehetsz róla,hogy szőke vagy.

-         Hey! Ne szemtelenkedj az öcsémmel. Tudod,hogy milyen?

-         Igen tudom,bocs.

-         Semmi.

Nemsokára az ikrek a szüleikkel együtt elbúcsúztak és eljöttek. Amikor hazaértek Bill kiakart szállni de Tom bezárta az ajtót.

-         Mit csinálsz ki szeretnék szállni!?

-         Nem mész sehova. Most ketten elmegyünk egy jó helyre. De ha vmi dolgod van, lemondom.

-         Nem dehogy menyünk csak. Azt hittem,hogy direkt csináltad.

-         Nem,dehogy nem tennék ilyet veled. Szeretlek,ugye tudod?

-         Igen.

Tom hamarosan leparkolt egy méreg drága étterem előtt. Bill először értetlenül meredt bátyára,mikor az kiszállt és kinyitotta az ajtót neki.

-         Tom…ez csodálatos.

-         Azért választottam ezt a helyet. Egy csodás embernek egy csodás hely jár.

-         Ohh……. – pirult el Bill

Nemsokára megjelent a pincér és kihozta a rendeléseket és magukra hagyta az ikerpárt. Tom jól tudta,hogy ez az este mindent meg fog változtatni az életükben.

Már a desszertnél tartottak,pontosabban már azzal is végeztek amikor Bill felállt és indulni akart mert,már ki volt fizetve előre az étel.

-         Bill ülj le kérlek.

-         Oooké. Tom minden rendben van? Olyan furán viselkedsz egész nap. 

-         Igen,persze.

-         Akkor jó……………Mit csinálsz? – miközben Tom letérdelt elé.

-         Bill,szerelmem,lennél a párom örökre? – Tom könnyezve

-         Igen,igen,igen. Szeretlek nagyon – Bill zokogva

Pár percig még ott ültek és próbálták felfogni az előbb történteket.

Otthon aztán mindent elmondta a szüleiknek,akik természetesen örültek a jó hírnek.

Az ikre korán lefeküdtek aludni,de nem aludtak,hanem valami egész mást csináltak amit a szülők is jól tudtak...

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 47.részt is,remélem tetszeni fog. Már csak 3 rész van vissza!

47.: David lánya

-         Kislány,kislány,kislány! Van egy lányom! – David,mint aki most nyert valami jelentős dolgot

-         Gratulálunk! – banda

-         Köszi. – Luci

-         Mi lesz a neve? – Gus

-         Egyértelműen Bill! – az énekes

-         Te hülye ember! David most mondta el vagy ötször,hogy lány! Süket vagy,vagy lánynak hiszed magad? – Tom

-         Jaaaaaa! Nem vagyok lány!!!! Csak akkor!

-         Mindegy.

-         Anna Josht a neve . –nevetett Luci

-         Tom nekem is kell egy baba!  - Bill

-         Mi akadályoz meg benne? – Tom

-         Ööööö……

-         Na látod!

Majd bementek a kórterembe,ahol már le volt pakolva Luci cucca ( a terem be volt zárva,az orvos nyitotta ki előttük).

A fiuk úgy döntöttek,hogy dögönyözik a kisbabát,így szegény újszülött kézről kézre járt.

Először Tom fogta meg aki teljesen értelmetlen dolgokat mondott neki. Anna erre megragadta Tom egyik raszta tincsét és azt kezdte kicsi ujjaival húzogatni.

-         Tessék Bill mielőtt kitépi a hajamat.

-         Nem is fáj,szerintem. Te vagy túl kényes.

Bill is gügyögött neki egy kicsit,majd a kicsi elkapta az énekes kezét,akkor tovább adta Gustavnak. A dobos valamennyivel értelmesebben állt az újszülötthöz mint az ikrek. Ő hagyta neki,hogy megfogja a kezét. Szerette a kisbabákat,mivel most született unoka tesója nagyjából már tudta,hogyan kell velük bánni.

Georg már nem boldogult vele,így inkább vissza adta az anyának.

David is babusgatta egy csöppet,de bejött a nővér.

-         Jó napot kívánok! – nővér

-         Jó napot! – egyszerre

-         Megkérem a fiatal urakat,hogy fáradjanak ki,még az apa is. Meg kell etetni a kicsit és ehhez nem kell közönség.

-         Már megyünk is.

-         Na Bill még mindig akarsz gyereket? – David a váróban

-         Nem! Vagyis igen! Nem tudom. Igenis meg nem is.

-         Azt hogy fogod csinálni? – Gus

-         Hülye! Még túl fiatal vagyok,hogy eldöntsem.

-         De akkor ott kell hagynod Tomot… - Georg

-         Épp ez a baj. Nem akarok megválni a bátyámtól,de szeretnék kis ugrándozó kölyköket magam mellé. Milyen lenne már,hogy 60-65 évesen ott lenének már az unokáim is. És nagypapának szólítanának.

-         Jáj  - borzongott bele Tom

-         Mi van? –Bill

-         Te már ilyen dolgokra gondolsz? Én még nagyban tervezgetem 70. szülinapomat hol fogom megünnepelni;vajon egy discoban?

-         Ez kész……..- Bill

-         De most komolyan te akarsz gyereket? – Tom

-         Igen! – Bill

-         Nem!

Ezen még hosszasan vitatkoztak,amikor a nővér kijött és ők bemehettek.

-         Mi elmegyünk haza nem akarunk zavarni. – Gus

-         Oké- Luci

Nem sokkal később már otthon is volt mindenki és elmesélték,hogy mi történt. Simone kinevette a kisebb fiát,mikor elmondta Tom,hogy belebújt az ölébe.

Hamarosan lefürödtek és mentek aludni és készülődtek a babapartira ami csak pár nap múlva lesz. Vajon mi lesz azon a bulin?    

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 46.részt is. Már csak 4 rész van vissza!

46.: Lucinda

Reggel újból a próba terembe mentek,de csak négyen lesznek plusz még a 9 hónapos terhes Lucinda,David felesége.

-         Jó reggelt fiuk! –Luci

-         Szia! –banda – Ugye nem fogsz anyáskodni és jelenteni Davidnak,hogy gyakorlatilag nem fogunk semmit csinálni?

-         Nem. Csak könyörgöm,ne kiabáljatok,fáj a hasam.

-         Ha bármiben segíthetünk csak szólj!  -Bill 

-         Rendben,köszönöm Bill.

A fiuk megbeszélték,hogy,videojátékoznak. Nem is telt bele sok idő,Tom már meg is nyerte az első autóversenyt.

-         Tom,hogyan csinálod ezt? – Gus

-         Csak tanulj a mestertől. Amúgy nem tudom.

-         Játszunk egy boksz meccset. Most én nyerek! – Georg

-         Párosat! Én akarlak kiverni! – Bill

-         Na gyere kisapám! Megverlek mint a sz*rt.

-         Kötve hiszem! –nyújtotta ki a nyelvét Bill.

-         Majd meglátjuk!

Ez után 15 percen keresztül csak játszottak és a végén Georg megverte az énekest. Bill persze azonnal bátyja karjaiba menekült,mire a többiek elég fura képet vágtak hozzá.

-         Zavar? – kérdezte kedvesen Bill

-         Nem,dehogy csak ezt még szoknunk kell. –Gus

-         De tényleg csak szóljatok ha valami nem tetszik – Tom

-         Nincs ezzel semmi gond csak meg kell szoknunk ezt az új helyzetet,higgyétek el nekünk sem olyan könnyű. – Georg

-         Tudjuk. Hogy – hogy nem próbáltok ellenünk lenni? Mi azt hittük,hogy utálni fogtok és minden erőtökkel azon lesztek,hogy szétválasszatok minket. – Bill

-         Semmi értelme nem lenne egyiknek sem. Ráadásul ezt már sejtettük,mármint,hogy több van köztetek,meg amúgy is a szerelemnek nem lehet parancsolni,az jön és megy akaratunk ellenére. – Gustav

-         MI??? –ikrek – Sejtettétek?

-         Igen. Emlékeztek amikor ez egyik hotelban nagyon összekaptatok Daviddal ez miatt? És akkor én kértem,hogy mondjátok el,hogy mi van köztetek,de csak azt mondtátok,hogy tesók vagytok.

-         Igen,ez rémlik. – Tom

-         Na akkor kezdett valami szöget ütni a fejembe. Először azt hittem,hogy csak én képzelem be magamnak a dolgokat,de mint kiderült Gustav is látja őket. Mi már akkor gondoltunk erre is,de azért meglepett,mert nem különösebben  lehetett észre venni,csak aki mindennap veletek van.

-         Ahha. Így már világos. De miért nem szóltatok róla? – Tom

-         Mert nem akartuk,hogy azt higgyétek,hogy megbolondultunk. – Gus

-         Én őszintén reménykedtem benne,hogy rosszul láttam. – Georg

-         Miért csak most mondátok el? – Gustav

-         Mert amikor először gondoltuk,akkor még korainak éreztük,még nem volt annyira szilárd a kapcsolatunk. – Tom

-         És őszintén amikor berúgtunk és volt az a „szájra puszi” ügy akkor az mi volt valójában? – Georg

-         Az,na igen,nem félre csúszott hanem oda akartam. Direkt volt. Nem tudtam,hogy fotóznak de hál’ Istennek sikerült kimagyarázni és foghattuk az alkoholra.

-         Na mi van Bill miért hallgatsz? –Georg

-         Mert megvertél.

-         És neked most jobb a bátyád ölében? – Gus

-         Igen. Határozottan jobb itt. Puha meleg és jó itt lenni.

-         Akkor maradj ott egész életedben. – Gus nevetve

-         Itt is maradok!

-         Ez kész! Mindig ilyen? –Georg

-         Nem,csak ma nem kapott puszit és morci egész nap.

-         Na akkor összefoglalva: Bill most ott fog megőszülni,reggeli puszit kap. Na ez aztán elkényeztetettség.

-         Aha. Csak nekem,csak ma,csak ő,csak örökké.

-         Bill ugye tudod,hogy olyan nincs,hogy csak örökké.

-         Bill szótárába van! – Bill

-         Jól van. Akkor legyen.

-         Na akkor mikor akarsz visszavágót? – kászálódott vissza a  fotelba Bill

-         Nem t’om,de most nem.

-         Srácok nekem csöng a fülem vagy csattant valami és összetört? – Tom

-         Nem tudom. – Gus

-         Csöng a te agyad! – Bill

-         Na ezért még kapsz! De nagyon!

Tom a biztonság kedvéért felállt és elment megnézni a hang forrását. A konyhában Luci fogta a hasát és közben nagy levegőket vett.

-         Mi a baj? Jól vagy?

-         Nem……

-         Srácok!!! A konyhába gyertek!

-         Igen? –értek be

-         OMG! Mi történt? – Gustav

-         Srácok…. Be tudtok vinni a kórházba vagy hívjak mentőt?

-         Beviszünk. –Tom

-         Bill lehoznád David szobájából az ágyon lévő fekete táskát és a mellette álló fekete kézi táskát?

-         Persze!

-         Mennyire menjek gyorsan? – Tom

-         Ahogy csak tudsz! Tom ha megbüntet a rendőr akkor én kifizetem csak siessünk.

-         Mehetünk! Hívom Davidot! Mit mondjak neki? – Bill miközben már az autóba ültek be

-         Hogy jöjjön a kórházba mert elfolyt a magzatvíz!

Billnek csak 10 perc múlva sikerült elérni a menedzsert aki ideges volt mert állítása szerint nem tud dolgozni Billtől!

-         Na végre! Csakhogy felvetted!

-         Bill nem érek rá! Mond mi van aztán tegyük le!

-         Épp úton vagyunk a kórházba Lucival mert elfolyt a magzatvíz és kéri,hogy gyere be! Csak ezért hívtalak!

-         ROHANOK!

-         Oké – tette le a telefont Bill.

A kórházba érve már minden rendben volt,várt már rájuk David. Lucit azonnal vitték is,David pedig a fiukkal marad egy kicsit,de csak amíg Lucit el nem viszik a szülőszobába,mert David oda már bemegy.

-         David úgy őszintén szerinted mi a frászért hívtalak tízszer amikor világosan megmondtad,hogy csak ha vészhelyzet van különben ne hívjunk?

-         Azt hittem,hogy valami hülyeség! Meg azt,hogy majd csak megunod. Így már érthető,hogy miért hívtál fel. És köszönöm,meg nektek is srácok külön neked Tom,hogy behoztad.

-         Dav,ha Tom nem mondja,hogy hallott valami csörgést, - am csak leesett a pohár Luci kezéből – mi észre sem vesszük,hogy baj van.

-         Tom,nem tudom,hogy hallottad meg,de köszönöm.

-         Nincs mit. De a többieket vidd fülészetre,Bill egyenesen azt mondta,hogy az agyam csöng. Na de itt vagyunk. Mindjárt hozzák a feleségedet.

-         Megvárjátok,vagy elmentek haza? – David

-         Meddig tart? – Georg

-         10-15 perc? Talán nem több – Bill

-         MIATEBAJOD? -  David

-         He?

-         Kaulitz lehet,hogy nálad Tom 10 perccel idősebb,de neki már megvolt az első gyerek! Legalább 2-3 óra lesz. Ha nem több. Gondolom én. – David

-         Várjuk! Úgy sincs más dolgunk! – Tom

-         Végeztetek a megbeszéléssel? – lelkendezett David

-         El se kezdtük. – Bill

-         Akkor mi a szent istent csináltatok ti?

-         Játszottunk,meg Bill úgy döntött,hogy elköltözik. – Gustav

-         Hova akarsz te menni?

-         Tom ölébe fog költözni,mert miután megvertem bokszban oda ment duli-fulizni.

-         Hülyék.

-         Na akkor itt csücsülünk. Cserébe az apa után mi láthatjuk először! – Tom

-         Hát persze fiuk!

Nemsokára meghozták Luci így a fiuk négyen maradtak kint. A másik szobában is voltak,vele a nagymama jött be meg az apa. A néni elég furán nézett a négyesre,akik csak úgy játszottak,hogy ki tudja jobban felhúzni Billt. De ehhez túl boldog volt az énekes,senkinek nem ment.

Hamarosan kitolták Luci és a kisbabát is,David meg mint aki megnyerte az ötös lottó főnyereményét…………  

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 45.részt is, így már csak 5 rész van vissza.

45.: Vallomás

Reggel frissen keltek fel mind a ketten. Tudták,hogy ma valami megváltozik ami nem is kis jelentőségű lesz majd,de úgy gondolták megéri a kockázatot.

-         Bill,gyere már! El fogunk késni miattad!

-         Itt vagyok,nem kell ordítani velem.

-         Jó,jó csak induljunk,mert már fél órája el kellett volna indulnunk.

-         De nekem normális tempóban menjetek,nem ám baleset lesz! – Simone

-         Igaza van anyátoknak,inkább késetek el.

-         Könyörgöm,ne tartsatok már kiselőadást a vezetésről! Van jogsim,gondolom nem a két szép szememért kaptam meg.

Ez után már el is indultak,Berlinbe. Az út első felében csendben ültek egymás mellett,de Bill már nem bírta ezt.

-         Tom mit fogunk mondani?

-         Hmm?

-         A kapcsolatunkról,azt mondtad,hogy ma elmondjuk….

-         Ja igen,már emlékszem. Kíméletesen Bibi,de nagyon. Először szerintem az egyetemet mondjuk el,majd ezt.

-         De hogyan? Nem értem. Csak úgy egyszerűen belevágsz? Mert ugye te beszélsz?

-         Nem,David mindig meg szokta kérdezni,hogy mit tervezünk,mit fogunk csinálni,akkor azt fogom mondani,hogy ideje bejelenteni meg minden……

-         Oké. De ne ijeszd meg őket,túlságosan.

-         Ok. Megérkeztünk. Kész vagy rá?

-         Arra,hogy a karrierem hamarosan vagy ketté szakad vagy nem erre nem lehet felkészülni,úgy érzem.

-         Nem lesz baj. Te csak maradj csendben és bólogass amikor kell.

Majd bementek,ahol már mindenki ott volt kivéve az ikreket.

-         Sziasztok! – két ’G’ és David

-         Helló – ikrek

-         Akkor szerintem ne húzzuk egymás idejét,a szokásos rendben fog menni minden. Szóval az első pont az értékelés: A turné során felmerültek kisebb feszültségek,balesetek,de szerencsére nagyobb gond nem adódott. Úgy gondolom,hogy ti 110 % -ot adtatok bele a dologba amit el is várok tőletek. Elégedett vagyok a munkátokkal kapcsolatban,főleg a turné első felében nyújtottatok kimagasló teljesítményt. Az Amerikai részlegen nem is volt olyan sok koncert,viszont a sztárokkal szemben és a Fehér Házban is normálisan tudtatok viselkedni. Igen tudom, úgy értékellek titeket mint a dedósokat de ezt muszáj. Nem árt tudnotok,hogy hogy vélekedek. Volt amikor ugye én is feszültebb,gondatlanabb voltam a koncert sorozat folytán,de megkaptam érte a magamét. Tudom nagy volt a nyomás rajtatok,de megtettétek amire kértelek titeket. Az első és az utolsó koncerten is ugyanolyan erővel dolgoztatok mint szoktatok,de hogy ne csak pozitívumot mondjak rólatok,észrevettem,hogy már nem vagytok olyan közvetlenek a fanokkal. Sokkal jobban tartózkodtok tőlük,mint eddig. Máskor engedtétek nekik,hogy jobban hozzátok érjenek,megérintsék a kezeiteket,most meg szinte futottatok álladóan,mintha már nem is szeretnétek őket. A szabadon együtt töltött időről annyit,hogy az ikrek kevésbé vettek rész ezeken,mint szoktak. Nem egyszer találtam őket kínos szinte megmagyarázhatatlan helyzetbe,amit a mai napig nem tudok hová tenni. Tudom,azt mondtátok,hogy testvéri szeretet,de én ezt nem nagyon hiszem el. De ti tudjátok. A második pont ugye mint minden turné után ki mit szeretne majd csinálni,persze csak egy kis ideig. Mert ugye nem akar felbomlani a banda? Kezdjük először talán Georggal,majd Gustavval,majd az ikrekkel.

-         Hát én mindenképp pihenni szeretnék egy darabig. De gondolom ez egyértelmű.

-         Én is dettó,mint Georg. Annyival kiegészítve,hogy Franziskának akarok segíteni a kisbaba körül,meg játszani vele.

-         Tom? Erre kíváncsi vagyok! Tuti valami csajozós program lesz,az elmúlt évek tapasztalataiból.

-         Nem. David ha nem haragszol szeretnénk elmondani két dolgot,ami nem kis jelentőségű. – Tom

-         Csak nyugodtan! Azért vagyunk itt.

-         Na jó,akkor az első: Billel egyik éjszaka fenn voltunk és beszélgettünk. Lényegében arról volt szó,hogy ne adj Isten,de tényleg ne,mi lesz ha feloszlik a Tokio Hotel? Nekünk nincs semmi végzetségünk csak egy érettségink nyelvvizsgával. Szeretnénk tovább tanulni,méghozzá a Havardon ami Amerikában van. Ja és joggal akarunk foglalkozni. Azért választottuk ezt mert mi is szeretnénk megismerni jobban a banda jogait,a sajátunkat,meg ilyesmi.

-         Na én mindenre számítottam csak erre nem. Azt hittem ki akartok költözni Amerikába.

-         Benne van a pakliban igen. Amúgy ezt csak azért szerettük volna közölni mert minél előbb el szeretnénk kezdeni,ami jövő szeptemberben lesz amikor is betöltjük a 22-őt.

-         Na és mi a másik dolog? Azt mondatd kettő van,ebből egy kilőve.

-         Pfúúúú. Bill biztos vagy benne? Még meghátrálhatunk.

-         Igen,biztos 100 százalékosan.

-         Akkor jó. Először is azt szeretném kérni,hogy hallgassatok végig még mielőtt kirohantok vagy ilyesmi. Ez nekem is és Billnek is nagyon nehéz. Nem várjuk,hogy megértsétek. Arra fogtok választ kapni,hogy miért aludtunk együtt.

-         Na erre kíváncsi vagyok,de nagyon. – Gus

-         Davidnak igaza volt,azzal kapcsolatban,hogy nem hisz nekünk. Az csak egy mese volt. Nem testvéri szeretet volt,hanem annál sokkal több…….Szerelem………………..

-         MI?????????? NA NE!!!!!!!! CSAK EZT NE!!!!!!! EZ UNDORÍTÓ ÉS BETEGES DOLOG! – banda

-         Igen tudjuk,de nem tehetünk róla. – kezdett sírni Tom

-         Mégis….mégis mióta tart ez? Mióta éreztek így? – Georg

-         A kapcsolatunk a turné előtt 4 héttel kezdődött,a szerelem pedig nagyjából 6 éves korunk óta tart. – Bill sírva

-         Ti jártok is? Mint egy normális pár? – Georg lesokkolva

-         Igen. Minden ugyanolyan köztünk. – Bill

-         De…de ez mégis,hogy lehetséges,hisz testvérek vagytok,egy család meg minden – David

-         Mi sem tudjuk. Egyszerűen csak jött. – Tom

-         Ugye nem kell végignéznünk mostantól a khm… szal….na értitek nem? – Gus

-         Nem,nem kell ezt nem is várjuk el tőletek,és a megértést sem. Nem fogunk előttetek másképp viselkedni mint eddig. Minden ugyanúgy fog menni mint ez előtt. Semmi nem lesz. – Bill

-         Akkor megnyugodtam. – Georg

-         Hát ez minden csak nem elfogadható és nem normális,de ti tudjátok mit szeretnétek,mi nem erőltetünk rátok semmit. – Dav

-         Köszi….. – ikrek

Ezután a fiukra otthon még talán ennél is nehezebb feladat várt; elmondani a szüleiknek. Amikor hazaértek ugyanúgy ahogy Davidéknak elmondtak mindent. Simone csak zokogott és nem  tudta elhinni,hogy ilyen fiai vannak. Az egyetemnek viszont nagyon örült és sok sikert kívánt az ikreinek. Nem váltak el haraggal,csak kicsit szomorúan.

-         Tom,te hitted,hogy ilyen jól fogadják majd?

-         Őszintén nem,sőt rosszabbra számítottam. Azt gondoltam,hogy magukból kikelve fognak üvölteni.

Majd hamarosan elmentek aludni, és nem sejtették,hogy mi vár rájuk holnap a próbateremben………….