Sziasztok! Tudom,jó régen volt rész,de most - igaz egy rettenetesen rövid részt - hoztam! Jó olvasást hozzá,ígérem a következő előbb itt lesz és nagyobb terjedelmű.
2.: Változások:
Ahogy mondtam, 3 éves korunk körül jött egy nagyobb
változás. Mi még nem értettük,hogy miért vannak dobozok a lakásban és,hogy
miért, hova tűntek a játékaink nagy része. Anya sorba rakta el a cuccainkat,de
mi voltunk olyan szemfülesek,hogy kilestük,hogy mit csinál.
-
Hát ti mit csináltok abba a dobozba? – kérdezte nevetve
anya
-
Minket se hagyjatok itt! Megyünk veletek! – Bill
-
Persze,hogy jöttök,semmi kétség. – apa nevetve
-
Hova indulunk? -
kérdeztem kíváncsian
-
Elköltözünk egy másik városba.
-
Meddig fogunk ott lenni? – ugyancsak én
-
Sokáig,ugyanis eladtuk ezt a házat.
Na mi még így se nagyon értettük,hogy mit is akarunk,de már
kezdtük sejteni. Napokkal később már minden készen állt az indulásra,csupán mi
nem. Nem akartunk elmenni. Meggyőztek minket anyáék,hogy ott is lesz szép
nagyszobánk sőt akár külön is lehetünk ha szeretnénk. Na ja csak,hogy mi jó
ikrek módjára nagyon nem akartuk!
Amikor Kiszállhattunk a kocsiból Magdeburgban már
rájöttünk,hogy hol vagyunk pontosan és amikor megláttuk a házat a hatalmas
udvarral egyből bevállaltuk, a költözést. Végül ez sem úgy zajlott le ahogy a
szüleink eltervezték. Összevesztünk Billel, hogy melyik szoba melyikünké
legyen,de végül arra jutottunk,hogy együtt lakunk. Na de akkor jöhetett a nagy
dilemma: melyik szoba legyen az? Kiválasztottuk a szerintünk nagyobbat és
jobbat,amibe sokkal több játék elfér.
2 hét múlva már teljesen kész voltunk az egésszel és mi
megkezdhettük a szokásos rosszalkodást.
Szeptember 1-jén
amikor betöltöttük a 4. évünket mehettünk oviba.
Anya szerint a legelső napot végig
ordítottuk;sírtunk,kiabáltunk,hogy nem akarunk oda járni,csak otthon lenni a
puha meleg ágyban és aludni. Szerintem csak normális gyerekek módjára
„megbeszéltük”,hogy mi nem fogunk odajárni.
Az egész óvoda kész szenvedés volt,senki nem szerette ha
játszottunk velük. Sokszor bosszúból összecseréltük a pólóinkat,így nem tudtak
megkülönböztetni minket egymástól amit mi nem bántunk.
Azt hittük az óvoda rossz dolog pedig ami utána jött…..
