Alone

Sziasztok! Meghoztam a 13.részt, igaz nagy késéssel, de itt van. Nem magyarázkodom, hogy miért tartott eddig, mert tényleg minden összejött egyszerre. Jó olvasást kívánok hozzá! :)

13.: Laza nap

A buli annyira jól sikeredett, hogy csak hajnalban értem haza, így Andy nálam aludt, mert nem mert egyedül hagyni, ami persze érthető, hiszen annyira részeg voltam, hogy az ajtót sem bírtam volna bezárni.

Reggel olyan fejfájással ébredtem, hogy azt hittem ott halok meg; régen voltam már ennyire másnapos. Valahogy sikerült kivánszorognom az ágyamból, majd felöltöztem és lementem a nappaliba, ahol Andy aludt a kanapén, pontosabban ébredezett.

-      Te hogy kerültél ide? –kérdeztem rekedtes hangon

-      Itt aludtam, nem mertek egyedül hagyni, mert k.va részeg voltál. Ennyire csak nagyon kivételes alkalmakkor láttalak ennyit inni. De legalább kiadtad magadból a gőzt. – válaszolt majd felült a kanapén és lerúgta magáról a pokrócot

-     Köszönöm. Amúgy mi volt az éjjel; nem emlékszem semmire!? Addig van meg, hogy elmentünk a butikhoz és beszélgettem az egyik modellemmel. Aztán se kép se hang. – mondtam miközben bevettem egy fájdalomcsillapítót

-          Elmondtál egy „gyönyörű” beszédet, persze már akkor látszott, hogy be vagy állva, de végül én hoztalak le a színpadodról, amit összetákoltak neked. Össze-vissza beszéltél, és Tomot emlegetted.

-       Ez rohadt ciki; mármint, hogy ennyire berúgtam. De ugye nem viselkedtem gázul?

-     Egy kicsit, de mindenki betudta annak, hogy részeg vagy és hiányzik a bátyád.

Ezután Andy elment zuhanyozni, én addig csináltam kettőnknek kaját, mert hát nem tesz jót az alkohol és a gyógyszer éhgyomorra. Közben azon gondolkodtam, hogy miért vagyok ennyire hülye? Miért kell nekem mindenhol leégetnem magam ennyire, miért nem tudok megálljt parancsolni magamnak?

- Mit reggelizünk? Amúgy nem gond?  - mutatott a ruhákra, amiket a gardróbomból vett ki

-    Rántottát, ha jó lesz, és felőlem azt veszel ki, amit akarsz. Amúgy Andy… köszönöm, hogy nem mentél Tom szobájába. – tettem hozzá a végén, mert tudom, hogy nem valami kényelmes egész éjszaka a kanapén

-   Figyelj, vágom, hogy mit jelent neked a bátyád és nyilván nem megyek oda be. Valahogy nem is tudtam volna ott lenni…

Miután ezt megbeszéltük leültünk reggelizni, ami közben szinte egy szót sem szóltunk, max. az időjárásról, máshoz viszont egyikünknek sem volt hangulata. Nekem fájt a fejem, hányingerem volt és a többit már inkább nm is sorolom; de ahogy láttam Andy sem volt jobb állapotban.

Amikor mindent megettünk elmosogattam majd leültünk a kanapéra és csak ültünk egymás mellett. Igazából nekem jól esett a csönd, mert hozzászoktam, hiszen hetekig csak egyedül voltam a házban és senkivel nem beszéltem. Andy viszont egy örökmozgó, ezért nehezére esett csöndben maradni, de azért egy tíz percig sikerült. Ezután keresett egy filmet, amit nagy szenvedések árán betett a lejátszóba, így elkezdtük nézni, viszont nem tudom, hogy miről szólt, mert hiába néztem nem láttam; mondjuk az esetek 40%-ban ez így van nálam. Tom is mindig kinevetett, amikor fogalmam nem volt arról, amit éppen néztem, ezért őt nyaggattam vele.

-   Nem akarsz elmenni valamerre? – kérdezte, mert látta, hogy magam alatt vagyok megint

-  Nem, most jó itthon. Tudom, hogy nem vagyok valami nagy társaság, de amióta nincs velem Tom teljesen labilis vagyok. – pillantottam rá

Amúgy tényleg, mostanában magamon sem tudok kiigazodni, mert egyik pillanatban minden tök happy, a következőben pedig eszembe jut a testvérem és legszívesebben elbújnék a világ elől, oda, ahol senki nem talál meg. Aztán az egész kezdődik előröl.

Anyuék már mondták, hogy menjek el egy pszichológushoz, de szerintem ő nem tud rajtam segíteni, pedig ha így folytatom, akkor előbb- utóbb ott fogok kikötni. Tisztában vagyom azzal, hogy ez így nem mehet tovább, de egyszerűen nem tudok rajta változtatni.

-          Na, jó, nem nézem tovább a szenvedésed, öltözz át és indulunk!

-          Hova?

-        Mindegy, de nem akarom azt látni, hogy megint magadba zuhansz napokra, amikor már kezded összeszedni magad! Nekem is hiányzik, fogalmam sincs, hogy min mész keresztül, de nem sajnáltathatod magad örökké, ebből csak neked lesz bajod!

-       Andy, nincs kedvem semmihez, csak itthon ülni.

-      Nem, nem fogom engedni, hogy a zárt - osztályon köss ki, mert nagyon afelé haladsz!

Igaza van, tovább kell folytatnom, nem hagyhatom el magam, főleg, hogy itt van az új projektem, amiben 100%-an részt akarok venni és be szeretnék robbanni a divatvilágába is. Miután ezt a kis eszmefuttatásomat befejeztem, felballagtam az emeletre és átöltöztem, majd elindultunk egy étterembe, ahol hamar végeztünk, mert rám jött  a vásárolhatnék, így elindultunk shoppingolni, ami Andynek egy kész kínzás volt, én viszont élveztem és visszajött tőle az életkedvem.

4 éve kezdődött

Sziasztok!

Ma nem a résszel jöttem, hanem egy más típusú bejegyzéssel, ugyanis a blog ma ünnepli a negyedik szülinapját!

El sem hiszem, hogy már ennyi ideje írok és posztolok Nektek.

Tudom, hogy voltak és vannak kimaradások, sőt most már szint csak kéthetente hozok részt, de higgyétek el, hogy nem kizárólag én vagyok az oka ennek. Mármint, én is hibás vagyok, hiszen fordíthatnék több időd a blogra, de e mellett van más dolgom is, például a suli, ami néha annyira lefáraszt, hogy semmi kedvem írni, főleg nem összecsapni egy részt. Viszont pozitívum, hogy nagyon sok ötlet lapul még a jegyzetfüzetembe, amit mindenképpen szeretnék megvalósítani és vannak egyrészes kis történetek, amik nem neveznék novellának, de folytatni sem akarom őket.

De most, térjünk vissza a blog szülinapjára, aminek alkalmából - ahogy megszokhattátok- hoztam egy kis összegzést.

Jelenleg, miközben ezt a bejegyzést írom 17.201-en néztétek meg négy év alatt, ami egy szép nagy szám szerintem. Ez azt jelenti, hogy havonta átlagosan 358-an kattintottatok ide.

Az oldalon most az ötödik történet fut Alone címmel, amiből még terveim szerint van vissza egy pár rész. A történetek átlagosan 27, 5 részesek, de persze ehhez nem vettem hozzá az Alone-t, mert nem tudom mennyiből fog állni, majd menet közben.

Bejegyzések közül ez lesz a 165., ezekből 122 rész és 43 egyéb.

A legforgalmasabb hónap 2015. márciusa volt 1247 látogatóval.

A legtöbb bejegyzést 2011.novemberében írtam > 17 közzététellel

Na, de elég a számokból, azok maradjanak csak a matekórákon. Most viszont szeretném megköszönni a visszajelzéseket és a látogatóknak, hogy szántatok legalább pár percet a blogomra és elolvastatok egy-egy kis történetet. Jól esik látni, hogy ennyien szeretitek a srácokat, de főleg a blogomat. Remélem, jövő ilyenkor megint egy hasonló bejegyzést írok meg, mint most, csak azzal a különbséggel, hogy akkor már öt éves lesz.

Befejezésképpen még annyit szeretnék, hogy az Alone folytatása valószínűleg hétvégén lesz, ha semmi nem jön közbe.

Jó nézelődést és olvasást továbbra is! :)