B.U.É.K.

TH-ban gazdag újévet kívánok minden egyes olvasómnak!

It's my life

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben nem várt esemény fog történni, ami merőben megváltoztatja Tom életét. Jó olvasást hozzá! :D

 9.:  Szőke haj

-          Barátnőd van? – kérdezte döbbenten Ria, miközben felállt a fotelból

-          Dehogy, fogalmam sincs, hogy ki volt ez. Lehet, hogy csak egy alkalmazott, vagy nem tudom! – hajaj, a’sszem mindent elrontott az a lány

-          Tudod Tom azt hittem, hogy egyszer az életben kifogok egy jó pasit, de most már kezdem belátni, hogy egyformák vagytok. Nektek nem kell egy normális, tisztességes nő, csak az olyanok, akik kirakják mindenüket és egy szóra ugranak nektek.

Miután Ria elment, azonnal hívattam a titkárnőmet, Melissát:

-          Ki volt itt kb. öt perce? – kérdeztem rá, idegesen

-          Nem tudom Tom, lehet, hogy a csajod! – szórakozott rajtam, ami nekem egyáltalán nem tetszett

-          Ne hülyéskedj! Nem vagyok jókedvemben!

-          Nem tudom!

Innen az egész napomat átvette egyfajta nyomozás féle dolog. Rá kellett jönnöm, hogy ki volt az a lány.  Egyszer az életben szerelmes vagyok, akkor is elrontja valaki; nem hiszem el.

Mikor visszajött Bill őt is kérdezgettem, de állítása szerint nem járt itt senki. Akkor most mi vagyunk a hülyék Riával vagy nagyon be akarnak kavarni nekem? 

Melissát elküldtem, hogy nézzen körül egy kicsit, ki látott valamit, de az összes alkalmazottam olyan, mint egy …. egy…egy nem is tudom micsoda. Ezek nem hallanak, nem látnak semmit az ég adta világon, de hogyha valami pletyka terjed, akkor fél percen belül mindenki tudja.

Majdnem vége volt a műszakomnak mikor ismét kopogott valaki:

-          Chantelle? Te mit keresel itt? – kérdeztem döbbenten, miközben felültem normális helyzetbe

-          Tom el kell mondanom valamit! – kezdett drámázni, amit nagyon nem szeretek

-          Mi van? Csak nem rájöttél, hogy megcsaltál? – néztem rá önelégült mosollyal az arcomon

-          Terhes vagyok!  - mondta ki, amire végképp nem számítottam – De láttam te már tovább léptél!

-          Mond, hogy hülyéskedsz! Nem lehetsz terhes, vagyis tőlem nem az biztos! - na ne, ez nem lehet igaz

-          De tőled van!  Tizenkét hetes terhes vagyok és akkor még bőven veled voltam és nem csaltalak meg!  - nézett kölyökkutya szemekkel, amitől mindig is beadtam a derekam

-          Chantelle, ez nagyon nem vicces, ilyennel nem szórakozhatsz!  Most mit csináljak? Mit szeretnél?

-          Együtt lenni veled, és talán egy napon a feleséged lenni! - ennek meg mi a baja? Feleségem?  Nem akarok megnősülni!

Szerencsére ekkor belépett Bill és sűrű bocsánat kérések közepette leült az asztalához, keresni egy mappát.

-          Semmi baj Bill, Chantelle már úgy is menni készült! – nézetem rá szúrósan, mire felállt

-          De mi lesz a …

-          Majd, megbeszéljük, holnap du. ötkor legyél a házunk előtt. Ne késs, mert nem fogok rád várni, dolgom van! – utasítottam, majd az ajtó felé mutattam

Bill ezután, megjegyezte, hogy ez felettébb bunkó dolog volt tőlem, de nem nagyon zavart. Hogy lehet az, hogy terhes tőlem? Hiszen én mindig vigyáztam az ilyenre, nem lehet, hogy ez megtörténjen, itt valami hibádzik, de nagyon.

-          Min gondolkozol? – zökkentett ki az öcsém

-          Chantelle azt mondta, hogy terhes.

Na, itt még az öcsém is leblokkolt.  Most mi tévők legyünk?

Aludjunk rá egyet… 

It's my life

Sziasztok! Majdnem egy hónap kihagyás után itt az új rész, ami már egy kicsit izgalmasabb, mint az eddigiek. Jó olvasást hozzá, és ne felejtsetek el véleményt hagyni és szavazni! :D

  8.:  Próbatétel

Reggel abban a tudatban keltem fel, hogy ma el kell mennem vásárolni egy kis ajándékot. Azt tetveztem, hogy nem írom rá egyértelműen, hogy én voltam, csak teszek egy kis utalást magamra.

Gyors megreggeliztem, majd zuhanyoztam és itt megakadtam.

-          Bill, segíts! Mit vegyek fel? – kiabáltam a gardróbomból

-          Szerintem, azt a fekete farmerodat, fehér pólóval. Ez tökéletes kombináció lesz.

Miután felöltöztem, elindultam vásárolni, először kaját magamnak és az öcsémnek, aztán valami ajándékot Riának.

-          Jó napot! – köszöntem a virágárusnak

-          Jó napot! Miben segíthetek?

-          Egy virágcsokrot szeretnék, lehetőleg vörös rózsákat.

-          Mekkora legyen az a csokor? Fűzzek bele egy kis üzenetet?

-          Nem kell hatalmas, de legyen nagy, nem kell bele semmi üzenet.

Ezután elmentem a boltba és vettem egy finom csokit, amit Bill is szeret. A pénztárhoz menet meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy mindjárt kettőt veszek, hogy otthon is legyen egy. Nem akarom, hogy az öcsém nyafogjon ez miatt.

-          Főnök, van egy pár……- mihelyst beléptem az épületbe már jöttek is utánam.

-          Ne most. Később jöjjenek az irodába, vagy vigyék az öcsémnek. Nem érek rá. – mentem az irodám felé, miközben rájöttem, hogy gyakorlatilag az mondtam az alkalmazottaknak, hogy ne jöjjenek utánam, de tegyék az öcsém irodájába a papírt, ami az én irodám is. Látszik, hogy szét vagyok esve.

-          Az előbb hoztak szerződéseket, azt mondták, hogy elég fura vagy. – nevetett Bill

-          Menyjenek a…… - röhögtem én is

-          Mit csinálsz? –kíváncsiskodott Bill

-          Ria… - na és itt leesett neki, hogy mit művelek

Hamarosan kész voltam a levélírással, amit nagy nehezen beleraktam a virágcsokorba.

-          Bill mindjárt jövök.

Út közben találkoztam egy kislánnyal, akit meg is állítottam.

-          Szia! – köszöntem neki és leguggoltam elé

-          Csókolom! – nézett rám, miközben megállt

-          Ria a felkészítőd ugye? – pillantottam rá reménykedve

-          Igen.

-          Vidd be neki ezt, de ne mond meg, hogy én küldtem! Oké?

-          Oké, beviszem. – még jó, hogy gyerekek és azt csinálják, amit én mondok

Visszafele már egy kicsit ideges voltam, hogy mit fog gondolni rólam. Vajon a kislány tényleg tartja a száját? Reménykedem benne.

-          Tom, most hívott David, hogy holnap lesz egy fotózás, amire el kell mennünk. – mondta Bill miközben leültem az íróasztalomhoz

-          Mikorra kel beérni? – pötyögtem a telefonomba az időpontot

-          Reggel tízkor lesz, nyolcra ott kell lenni.

Hurrá! De komolyan, nem elég az, amikor a paparazzik készítik rólunk a képeket? Miért kell még beállnunk is ehhez és miért kell állandóan műmosolyt kreálnunk ezeknek? Tudom, hogy szeretik a rajongók ezeket, de én nem vagyok oda értük.

-          Holnap konzultáció is lesz nem? – nézett rám Bill

-          Úgy tudom, hogy lesz. – válaszoltam, majd hallottam egy halk kopogást és betessékeltem az illetőt

Majdnem leestem a székről, amikor megpillantottam Riát, a virágcsokorral a kezében.

-          Elnézést; Tom beszélhetnénk négyszemközt? A gyerekek elmentek enni. – mosolygott rám, amitől melegem lett

-          Persze, miért ne? – hebegtem össze-vissza

-          Akkor én nem is zavarok. – állt fel Bill a székéből

Ria megvárta, amíg kimegy az öcsém és csak akkor folytatta a mondanivalóját.

-          Foglalj helyet nyugodtan! – mutattam az előttem lévő székre

-          Köszönöm. Szóval… Mi ez a virágcsokor és a csoki? – tehát rájött, hogy én voltam…

-          Honnan veszed, hogy én adtam? – pillantottam rá furcsán

-          Az egyik alkalmazottad mondta el, kérdezés nélkül.

-          Csak annyi, hogy nagyon tetszel és gondoltam bepróbálkozom nálad; legföljebb nemet mondasz. – néztem rá kínosan

Ki sem mondtam jóformán, hallottam, hogy csapódik az ajtó, de csak egy szőke hajzuhatagot láttam.

Ki lehetett az a lány? És mit akart tőlem? Ki kell derítenem.