Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Billnek elég sok teendője akadt. Jó olvasást hozzá! :)
23.: Leave me alone
Ahogy teltek a napok egyre jobban
kezdtem belerázódni újra a munkába. Mostanában szeretek dolgozni, mert ezzel
elterelem a gondolataimat, legalább is egy időre. Amióta eljárok dilidokihoz és
dolgozom sokkal kicsivel jobban vagyok. Persze szerintem ez annak
tudható be, hogy közösségben élek és talán annak, hogy annyira elfoglalt lettem
mostanság, hogy nem érek rá sajnáltatni magam.
A mai nap már korán reggel
annyira zsúfoltan kezdődött, hogy azt hittem ezt az állapotot már nem lehet
tetézni, de tévedtem.
Amikor sikerült felébrednem
rájöttem, hogy egy kicsit késésben vagyok, ugyanakkor már megint elkapott a
depresszió és semmihez nincs kedvem. Viszont a múltkoriból okulva elkészültem
és bementem az irodába, ahol már várt rám Andy.
-
Szia. Ma elég zsúfolt napod lesz, ugyanis húsz
perc múlva meg kell nézned a modelleket, akiket kiválasztottál még múltkor a
következő divatbemutatóra, ami ugye négy nap múlva lesz, aztán jön két új
ügyfél, különböző időpontokban, később pedig egy rövid interjúd is lesz
valamelyik divatlappal, plusz még át kell nézned egy-két szerződést is. Ha
javasolhatom, akkor először nézd át a modellek aktáit és aztán gyere a
fotóstúdióba. Segítségképpen kitettem a mappákat az asztalodra. – vajon vett
levegőt?
- Neked is jó reggelt Andy. Akkor majd igyekszem
megcsinálni mindent, csak egy kicsit hadd legyek egyedül. – mondtam, majd
bementem az irodámba, ahova Andy követett
- Bill, ezt nem fogod megint elcseszni! Szedd
össze magad és kezdj el dolgozni! Tudod jól, hogy most nagyon sok múlik rajtad,
és ha ez az üzlet nem jön össze, akkor konkrétan lehúzhatjuk a rolót.
-
Jó, minden oké, csak tíz percet kérek.
Miután Andreas kifáradt az
irodámból elkezdtem megnézni az adatlapokat, bár már százszor láttam őket.
Ráadásul nincs is rá szükség, mert nálam csak olyan modellek dolgoznak, akik
tényleg a toppon vannak. Mondhatni egy kicsit Tom szemével is válogattam. Azért
eleget tettem a kérésnek és megnéztem a kiválasztottak portfólióját, nehogy a
végén ezzel rontsunk el valamit. Amikor
ezzel végeztem lementem a lányokhoz, hogy élőben is megnézzem őket, azokban a
ruhákban, amikben a kifutóra fognak menni. Mivel én vagyok a főnök, ezért ha
valami nem stimmel, akkor nekem kell helyreigazítanom. Egyébként a ruhákra
tetettem címkét, tehát még összekeverni sem lehet őket. A bemutatón, ahol
reményeim szerint bombasikerünk lesz, mindenféle ruhát felvonultatunk; kezdve a
lezser fazonoktól a formaruhákon át a bikinikig mindent.
- Lányok, csodálatosak vagytok és lesztek a
színpadon, csak arra kérlek titeket, hogy egy kicsit több átéléssel és több
érzelemmel az arcotokon sétáljatok majd. Senki nem szereti a fabábokat. –
mondtam a főpróbán, ahol már szinte minden tökéletes volt - És próbáljatok meg
vigyázni magatokra addig, mert ez lesz a BK egyik legfontosabb eseménye.
Még váltottam pár szót Andyvel,
de nem igazán volt hozzá kedvem, se energiám. Tudtam, hogy még egyszer a
helyszínen is lesz fő-főpróba, de azért végig néztem az egészet, viszont a
legjobb haveromhoz nem nagyon volt kedvem.
Egyszerűen ma megint a legmélyén vagyok és ezen nem fog tudni
változtatni, hacsak vissza nem hozza a testvéremet.
-
Bill, hamarosan itt vannak az új ügyfelek, ne
feledd! Fel a fejjel és legalább előttük erőltess magadba egy kis életet! – ezt
viszont szeretem Andyben, soha nem palástolja a dolgokat és nem is próbál azzal
szédíteni, hogy eszméletlen változásokon mentem át a tragédia napja óta
-
Jó, meglesz!
Amikor visszaértem az irodámba
már várt rám egy középkorúnak tűnő nő és egy talán vele egyidős férfi.
Szerintem férj és feleség lehettek, vagy üzlettársak, mert egymással
beszélgettek.
- Jó napot kívánok! Együtt vannak? – érdeklődtem
tapintatosan, hogy hányan szeretnének zavarni
-
Jó napot, igen! – felelt a nő a várakozásomnak
megfelelően
- Akkor fáradjanak be! Elnézést, hogyha
megvárakoztattam önöket, de fontos elintéznivalóm volt. – persze megpróbáltam
mosolyogni, de szerintem abból valami furcsa vicsorgás lett
-
Nos, akkor…..
Amikor a nő belekezdett tudtam,
hogy nem fogja abbahagyni egyhamar, de hogy ennyire sokat tud beszélni azt nem
gondoltam. Csak mondta, mondta és mondta én meg bólogattam, mint a kiskutya a
régi autók kalaptartójában.
-
Rendben, szerintem akkor meg tudunk egyezni az
árban és a szállításban is. – mondtam végül, mielőtt aláírtuk volna a
szerződést, ami kimondta nekem a megváltást
Utánuk még jött a másik
megrendelő is, de vele csak nehezen tudtam megegyezni, mert rettentő kevés
pénzt akart adni a rohadt drága cuccokért. Végül azonban sikerül dűlőre jutni
és bár nem egészen annyit, amennyit akartam, de egy szép nagy összeget sikerült
kicsikarnom belőle.
Amikor végre végeztem az
ügyfelekkel átnéztem pár szerződést, ami most jól jött, aztán lekapcsoltam a
lámpát az irodámba és nem kívántam mást, csak, hogy hagyjanak békén, hadd
merülhessek el saját gondolataim között legalább egy kis időre.
