It's my life

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben egy kicsit elszabadulnak az indulatok. Jó olvasást hozzá, és várom a véleményeket. :D

5.: Otthon édes otthon

A szombat annyira gyorsan elment, hogy szinte észre sem vettem. Vasárnap reggel gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy itthoni szerelést. Lementem enni, de láttam, hogy Bill nagyon néz valamit rajtam.

-         Mi az a seb a kezeden? – kérdezett rá az öcsém

-         Nem tudom, biztos megkarcoltam valahol. Nem emlékezhetek mindenre.

-         Tom, amikor jöttél ki a fürdőből akkor is láttam egy hasonlót az oldaladon! Mit csináltál? Illegális dologba keveredtél? Verekedtél? Mondj már valamit!  - emelte fel a hangját az ikertestvérem

-         Ne ordibálj velem! Nem tudom mit csináltam, lehet, hogy elestem, fogalmam sincs. Miért kell mindenről tudnod?

-         Csak segíteni akarok! Mond meg!

-         Nem illegális, nem verekedtem; utoljára mondom, nem tudom mit csináltam

Csak nem akart leakadni erről a témáról. Nem hazudtam neki, tényleg nem tudom, hogy hogyan kerültek oda azok. Tegnap még semmi nem látszott.

Otthon még pakolgatunk egy kicsit, mert anyu szerint nálunk mindig rendetlenség van, noha mi ez nem így gondoljuk.

Bill, kezd készülődni, mert hamarosan indulunk anyuékhoz, nem akarok elkésni, őfelsége miatt.

Én is elmentem készülődni, de én nem nagyon akartam kiöltözni, tekintve, hogy tiszta seb vagyok és anya addig nem hagyna békén, amíg ki nem szedi belőlem, hogy mit műveltem, amit nem igazán akarok.

Fél óra múlva Billt kitessékeltem a szobájából, mondván, hogy nem szépségversenyre készül, nem kell divatbemutatót csinálni. Hamarosan elindultunk a szüleinkhez, ahol már vártak minket.

Lassan vezettem, tekintve, hogy csúszott az út.

-         Tom, figyelj már! Csúszik az út! Tom! – visítozott az ikrem

-         Fejezd már be a nyávogást! Nem lehet úgy vezetni, hogy te itt mellettem rinyálsz; hidd el vezettem már extrémebb helyzetekben is, és lám itt vagyok, élek. Nem lesz gond, tudom uralni a helyzetet.

Hamarosan odaértünk az ebédre, ahol már aggódtak értünk, mivel anya szerint életveszélyes odakint vezetni. Amúgy meg hol máshol vezessek? A szobámban nem tudok.     

-         Jaj, fiuk, nem kellett volna eljönni ilyen időben! – mondta anyu miközben beengedett minket

-         Istenem, csak egyszer ne kéne ezt a rinyálást hallgatnom! - könyörögtem

-         Fiam, hidd el az összes nő ilyen, főleg amikor gyerekük lesz, na meg persze az öcséd a kivétel. – veregette meg a vállam Gordon

-         Hidd el, várom a pillanatot, amikor abbahagyják! – nevettem

Mivel nem volt kész az ebéd beszélgettünk mindenféle tervekről, amit persze muszáj volt elmondani anyunak, mert azt hitte, hogy valami illegális lesz.

Apuval gitároztam egy kicsit, mivel mindig megtesszük, amikor látjuk egymást.

-         Fiam, lassan lekörözöl, olyan dolgokat csinálsz hamarosan azzal a gitárral, amiről én még álmodni sem merek. Profi vagy! – pacsizott le velem apu

-         Hát, mindennap gyakorlok, de azért még így is rám fér a tanulás. – mosolyogtam, miközben letettem a gitárt

-         Mit csináltok? – jött be Bill a szobába

-         Ehhez nem értesz öcsi, menj segíteni anyának. – mondtam

-         Nem, be nem áll a szája, nekem meg beszélhetnékem van.

Ez miatt végig kellett hallgatnunk egy fél órás előadást az új Gucci cipőjéről és parfümjéről, ami legalább annyira érdekelt minket, mint a házi munka.

-         Tom, Bill mesélte, hogy csúnyán beszéltél vele. – kezdett bele anyu

-         Nem is, beszéltem vele úgy! Bill miért találsz ki dolgokat? – néztem az öcsémre, akinek az eddig győztes mosolya lehervadt

-         Nem hazudok! Hogy beszéltél velem az autóban?

-         Bill, az csak pfuu…. Miért kell neked mindent mindig elmondani anyunak? Nem vagyunk már dedósok! Szokj már le erről. Amúgy meg nem árt, ha néha rendbe raklak. – folytattam a veszekedést

-         Mert nem kell így viselkedni velem szemben. Nem vagyok a játékszered, én is érző ember vagyok, méghozzá a testvéred! – kiabált Bill miközben csapkodott

-         Akkor legyél kényes liba. Majd hazajössz, ahogy akarsz! Én elmentem és te Nem ülsz be az én autómba, nem mondod meg, hogy mit csináljak, és mindenekelőtt békén hagysz! Értetted? – üvöltettem, majd becsapva magam mögött az ajtót elrohantam.

Órákig furikáztam egyedül a városban, amikor eszembe jutott, hogy Bill nem tud mivel hazamenni, mert anyuék kocsija a szervizben van. Elmentem a lakáshoz, de Gordon közölte, hogy az öcsém elment valahova gyalog. Remek, mondhatom!

Újabb órákat töltöttem most már a testvérem keresésével a városban, de nem vezetett eredményre semmit; hiába hívtam, hiába próbáltam akárhol keresni sehol nem találtam, már arra gondoltam, hogy történt vele valami és betelefonálok a rendőrségre, amikor a város legforgalmasabb terén megpillantottam egy hatalmas tömeget.

Azonnal odarohantam, hogy mi történik ott; utólag kiderült, hogy jól tettem, mivel ott volt Bill, aki ijedten nézett körbe menekülő utat keresve, de nem talált, ezért kétségbeesetten ült le sírva a földre.

-         Bill, itt vagyok! Gyere, hazaviszlek! – verekedtem át magam a tömegen, a rajongók legnagyobb csodálatára

-         Nem megyek, hagyjál békén. Tudtommal nem ülhetek be abba a kocsiba soha többet. – rántotta el a kezét

-         Nem gondoltam komolyan, elvetettem a sulykot, hazamegyünk és mindent megbeszélünk jó? Állj fel, kiviszlek innen. – mosolyogtam rá

Fél óra múlva már a lakásunkban beszélgetünk, és megígértük egymásnak, hogy mostantól odafigyelünk a másik érzéseire.

Éjjelig beszélgettünk, az álom pedig a kanapén nyomott el minket…

It's my life

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben már nagyobb szerepet kap a Tokio Hotel. Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog. :D Ne felejtsetek el szavazni!

4: Furcsa vagy

Már csak pár nap és találkozunk Riával, ha minden igaz. Ma próbáltunk a bandával, úgyhogy fáradt vagyok. Na, de mindent a nap elejétől, szépen sorban.

Reggel felkeltem, majd szokás szerint a fürdőbe indultam volna, ám ebben az öcsém megakadályozott.

-         Bill, nyisd már ki! Nem egyedül laksz ebben a házban! – ordítottam a csukott ajtónak

-         Borotválkozom! Majd bejössz, ha kész vagyok! – kiabált vissza

-         Nem érdekel! Két mosdókagyló van!

Mikor végre beengedett, gyorsan beálltam a zuhany alá és hidegvizet engedtem magamra. Tudom, hogy ez rossz szokás, de legalább felébredek. Fogat mostam, majd felöltöztem egy egyszerű farmerba és egy fehér pólóba, ezután pedig lementem enni.

-         Bill, igyekezz már! El fogunk késni miattad!

-         Dehogy, már itt is vagyok! – lépett elő az öcsém, de egyből visszafordítottam azzal a kéréssel, hogy lehetőleg ruhát vegyen fel és ne jelmezt

Mikor végre valahára, csupán fél órás késéssel beértünk a stúdióba Davidot nem épp a legjobb passzban találtuk, ezért hiba volt késni.   

-         Ikrek, meg lehetne csinálni azt, hogy az életben egyszer beértek IDŐBEN? – kiabálta a végét a menedzserünk

-         Jó, bocs, nem kell ordítani! – mondtam higgadtan

-         De igen, kell. Ti egyszerűen nem értitek, mi az, hogy kilencre érjetek ide! – üvöltözött tovább

-         David! Annak semmi értelme, ha üvöltesz, attól nem fognak előbb elindulni. – javasolta Gustav

Sokáig veszekedtünk Daviddal, de nem jutottunk sehova, csak egy csomó idő elment a próbából.

Mikor végre nekikezdtünk, én nem egyszer elrontottam, mert máshol járt az agyam. Rám is szóltak a többiek, de én még azzal sem törődtem, csak gondolkodtam.

A srácokkal éppen szünetet tartottunk, mikor elkezdtünk beszélgetni. Jól esett, hogy egy kicsit kimozdultam és végre rágyújthattam, pedig általában próbákon, koncerteken nem hiányzik a nikotin. Most valahogy mégis kívántam az anyagot, mármint a cigit.

-         Ember, mi van veled? Mintha valami másik dimenzióban járnál! – bokszolt vállba Georg

-         Furcsa, ez nem vall Tomra az biztos. – jegyezte meg Gustav is

-         Semmi bajom, csak a cégen jár az agyam. – feleltem a féligazságot

-         Pontosabban, egy a jövőben a cégnél dolgozó lányon. – avatott be mindenkit Bill

-         Komolyan öcsi, annyira imásom benned, hogy tudsz titkot tartani és azt is, hogy mindenbe beleütöd az orrodat. – korholtam az ikremet, miközben kifújtam egy jó adag füstöt

-         Jól van, na, nem tudtam, hogy ennyire szégyelled! - mondta Bill, majd felállt

-         Csak nem akarom, hogy már az előtt kombináljatok, mielőtt én beszéltem volna vele. Még csak láttam, semmi komoly nincs ebben. Vagy tilos ránézem egy lányra is?

-         Dehogy, csak ez a helyzet, hogy te ilyet azelőtt nem csináltál! – indokolta Bill, az előbbi lotyogását

-         Mielőtt Bill? Elegem van abból, hogy mindig kombinálsz, már egy nővel nem állhatok meg MUNKA ügyben beszélni, mert te mindjárt rosszra gondolsz. Attól, hogy neked nincs olyan, hogy magánélet, nem kellene beleszólni az enyémbe! – hagytam ott a srácokat, akik természetesen le voltak döbbenve

-         Attól, hogy a bátyám vagy nem beszélhetsz így! Hallod? – üvöltött utánam az ikrem

Valahol tudtam, hogy vissza kell mennem a stúdióba, de nem ment. Úgy éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejem, mert így is túl sok hazugságot tartogatok, akkor még ez is. Igen, szoktam hazudni még az öcsémnek is, aki annyira el van foglalva azzal, hogy hogyan néz ki, hogy nem is vesz észre belőle semmit. Az sem tűnik fel neki olyankor, hogy lelépek.

Órákig bolyongtam Németország utcáin, mire visszataláltam a próbateremhez, ahol az öcsém a nyakamba ugrott és konkrétan megfojtott.

-         Tom, tudod mennyire aggódtam érted? – bújt hozzám

-         Ne haragudjatok, csak sétáltam egy kicsit. – hajtottam le a fejem

Hál Istennek megbeszéltük a srácokkal az egész nézeteltérést, és újra nekikezdtünk a gyakorlásnak.

Este fél tizenegykor értünk haza, mindketten dögfáradtan, de azért volt megbeszélnivalónk bővel, így leültünk.

-         Bill, sajnálom, amiket mondtam, nem direkt csináltam, csak kijött. – kértem bocsánatot, miközben végig a szemébe néztem

-         Én is szeretnék bocsánatot kérni, mivel tőlem sem volt korrekt dolog, hogy elárultam a fiúknak.

-          

Hamarosan mindent megbeszéltünk és elmentünk lefeküdni, aludni. Bill azt várta, hogy holnap mi lesz a feladata, mivel az én kisöcsém örökmozgó, én pedig vártam, hogy mit hoz nekem a holnap. Vajon győzelem lesz vagy bukás? Kiderül holnap…  

It's my life

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben már egy kicsit több szerep jut Riának. Jó olvasást hozzá! :D

3.: Ellenőrzés

…….Nem Mel volt hanem Bill. Hát drága öcsém már megint meglepett, mint általában. Na, mindegy.

-         ööööö szia bátyus! Tudtommal Bill a nevem.

-         Jól van tudom,bocsi. Csak még nincs itt a kávém!

-         Itt van elhoztam! És még mielőtt lekiabálod Melissa fejét fontos dolga akadt… na, de folytassuk a melót. Mit csinálunk ma?

-         Öhm szerintem először nézzük át a papírokat, amiket leadtak, majd látogassuk meg az alkalmazottakat. - na, és itt drága öcsém már megint értelmes fejet vágott. – Tudod, hogy dolgoznak-e nem csak lazsálnak. Vágod, hogy azt nem tűröm! És remélem te sem!

-         Ja, jó mennyünk! És én sem tűröm meg! Mellesleg emlékszem, hogy mi lett az egyik alkalmazottal, aki nem dolgozott… Kicsit kegyetlen voltál nem?

-         Nem Bill! Ilyen az élet! Nem dolgozik akkor minek ide?! Csak a legjobb emberekkel dolgozhatunk! – na, igen én mindig jobban értettem az üzleti részekhez. Nekem nem ment az ilyen divat tervezősdi. -  Na, munkára fel! – nevettem

Majd jött egy-két unalmas óra, amit mindenféle papír átnézésével töltöttünk. Igen, muszáj néha átnézni; jönnek felkérések, megbízások, egyéb ilyenek. Körülbelül délután 2-re végeztünk ezzel. Néhány felkérést elfogadtunk, másokat pedig elutasítunk. Majd elindultunk az alkalmazottakhoz. Szépen, egyesével végig jártunk mindent, amit csak lehetett. Kettéváltunk Billel, mert így gyorsabban ment minden. A számítógépeket ellenőriztük, az aznapi munkájukat átnéztük. Őszintén szólva tetszett, amit láttam. Tudtam, hogy nem egy két perces meló egy ruhát megtervezni. A jó munkához idő kell! Még így is nagyon sok helyre kellet mennünk mind kettőnknek. De nem panaszkodok én vállaltam mindent! Szerencsére senkit sem kellett figyelmezetni, mert tudták a dolgukat, és mert talán féltek, hogy kirúgjuk őket. A cég rovására nem mehet a lustaság! Majd megálltunk egy fotózás helyszínén. Gyönyörű modelleket fényképeztek, és amin a szemem megakadt köztük volt Ria is. Bill magyarázott valamit, de nem értettem, elmerengtem… Jól van, na, néha ezt még én is megtehetem. Arra lettem figyelmes, hogy az öcsém meglebegteti előttem a kezét.

-         Hey Tom! Föl hívja Tomot!

-         Mi? Mit mondtál? Nem hallottam.

-         Csak azt, hogy ők valószínűleg a következő szépségverseny versenyzői. De mindegy, hagyjuk!

-         Nézd, ott van Ria is.

-         Igen ész! Ő a tavalyi Miss Wolrd!!!

Na, jó itt leblokkoltam. Oké, azt tudtam, hogy szépségkirálynő, de, hogy tavalyi! Ide is benéztünk, ahogy mindenhová az utunk során. Mondanom sem kell, hogy egész végig Riát figyeltem, vele szemeztem. Azt hiszem most először életemben szerelemes lettem! Ami nálam nagy szó mert, hogy még soha nem éreztem így.  Úgy gondoltam, hogy nála be kell próbálkoznom. Igen ez lesz a legjobb megoldás! Hétfőn gyerekmodelleket válogatunk, kedden pedig nevelőt melléjük. És Ria is köztük van. De ma még csak csütörtök van. Hjaj, hogy fogom én ezt kibírni?! Na, de holnap próba a bandával szombaton is programom van,vasárnap anyuéknál kajálunk meg pihenünk és kezdődik a hét előröl.

Ahogy elmélkedtem észre sem vettem, hogy vége a fotózásnak. Csak azt láttam, hogy mindenki megy kifelé. Hát Tom Kaulitz nem lesz ez így jó! Nem kalandozhatok el mindig! Én nem ilyen vagyok! Ezt teszi a szerelem? Talán, nem tudom. Minden esetre én türelmes ember vagyok, nem nézem meg Ria mappáját. Majd Billel a meghallgatáskor. De nehéz lesz megállni, hisz’ annyira szép. Talán Bill tud valamit róla…á nem az túl feltűnő lenne, inkább várok keddig.

Lassan vége a műszakomnak, amit bár, én szabok magamnak,6-7 óra vagy annál több mikor, hogy. Nem vagyok munkamániás csak szeretek megdolgozni a pénzemért. Sosem szerettem azokat az embereket, akiknek csak a pénz kell, de nem dolgoznak érte semmit.

-         Tom szerintem ma már menyünk haza! Holnap is lesz nap. Ráadásul holnap jön Miley Cyrus a ruháért.

-         Ne már! Semmi kedvem jó pofozni vele!

-         Muszáj lesz! És kibírod nem a világ vége!

-         Utána mi dolgunk lesz?

-         Semmi, max ruhatervezés. Meg próba.

-         Oké. Mennyünk haza, fáradt vagyok.

-         Rendben.

Majd mind a kettőnk beszállt a saját autójába és már mentünk is.  ¾ óra múlva már otthon is voltunk, én pedig célba vettem a fürdőt. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat és már mentem is a zuhany alá; 10 perc alatt végeztem. Bementem a szobámba és eldőltem az ágyon, így nem sokkal később elnyomott az álom…