Family's secret

Sziasztok! Meghoztam az év első részét, amiben Tom Kap egy ajánlatot, de meglepő választ ad. Jó olvasást hozzá! :)
Másrészt, szeretnék mindenkinek Boldog Újévet kívánni! 

4.: Ajánlat

Vasárnaphoz képest korán keltem, ahogy Bill is. Nem tudom miért, de most nem volt kedvem tovább aludni. Reggeli után leültem Billel és beszélgettünk.

-          Tom, te hova mész majd tovább?

-          Mármint? – most tudnom kéne, miről beszél?

-          Suli…. a tanárnő mondta,hogy már gondolkodhatunk. Neked egy művészetit javasolt.

-          Nem megyek művészetibe. Nincs kedvem ahhoz, hogy megmondják, hogy mit rajzoljak és hogy mikor.

Nem beszéltünk többet erről, mert Bill csak azt akarta tudni, hogy otthagyom-e. Hát nem terveztem. Tényleg, nincs kedvem egy csomó sznob közé kerülni, akik csak a rajzról tudnak dumálni. Tudok rajzolni, de feltételezem, hogy nem ebből fogok megélni. Anyu egy ilyen gimibe járt, és elvette a kedvemet tőle. Elmesélte, hogy ott minden csak a rajzról szól. Ha kimész egy buliba az osztálytársaiddal az lesz első kérdésük, hogy mit rajzoltál legutóbb. Még akkor is művészkednek, ha nem kell. Na, erre nincs szükségem.

-          Fiuk, vendégek jöttek, gyertek le. – jött fel apu – Viselkedjetek normálisan!

-          Oké!

Mikor megláttam Petert elment a kedvem is. Róla azt kell tudni, hogy anyu régi osztálytársa, akinek azóta galériája van és felkarol fiatal művészeket. Lehet, hogy Bill ezért firtatta?

-          Á, fiuk, sziasztok! – még a köszönését sem bírom

-          Jó napot! – illedelmes fiuk vagyunk, visszaköszönünk

-          Tom, valójában hozzád jöttem. Van számodra egy ajánlatom, amit érdemes lenne átgondolnod. – pfu az a vigyor a képén

-          Mi lenne az? – próbáltam kedves lenni, de nem nagyon ment

-          Hát, láttam pár rajzodat, amik szerintem nagyon jók. Tehetséges vagy.  Arra gondoltam, hogy kiállíthatnánk pár képet, de az én nevemen, amíg ki nem jártál egy ilyen sulit. Na, mit szólsz? – ezt olyan természetességgel mondta, mintha csak azt közölné, hogy esik az eső

-          Nem fogadom el, mert nem kiállításra csináltam őket.

-          De hát sikeres lehetnél vele! Gondolkozz! – láttam rajta, hogy nem tetszett neki a nemleges válaszom

-          A maga nevén menne minden, de én lennék híres. Csak én nem értem? – néztem anyura, aki már alig bírta visszatartani a nevetést; nem bírja Petert ő sem

-          De te még kicsi vagy ehhez.

-          A semmiért nem fogom odaadni a képeket, csak azért, hogy maga meggazdagodjon. Akármit mond, a válaszom: nem.

Próbált még győzködni, hogy adjam neki a rajzokat, de szerintem az úgy nem fair, hogy nem az én nevemen megy a kiállítás. Nem hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem, ilyen szempontból biztosan nem. Lehet, hogy fiatal vagyok, még az általános iskolát sem fejeztem be, de tudom mit akarok. Ezek a rajzok nem fognak sokat érni, hiszen kezdetlegesek, de tovább fejlesztem magam, és majd én keresek egy galériát.

Igazából sosem bírtam ezt a Petert, de anyu sem, csak ezt nem veszi észre. Mindig is egy arrogáns, nagyképű állat volt. Gimiben járni akart anyuval, de nem kért belőle, és azóta sem száll le róla. Azt hiszi, van még esélye; de könyörgöm, ha fizetnének se kéne anyunak.

-          Biztos, hogy nemet mondasz? – állt fel a székről; indulni készült

-          Biztos! – kezdtem egy kicsit ideges lenni. Mit nem lehet érteni azon, hogy nem?

Ezután végre valahára elment, én pedig mentem segíteni Billnek, ugyanis nem bír Pumbával. Szegény kutyát annyit nyaggatja csoda, hogy még él szerencsétlen kisállat.

A délutánunk azzal telt, hogy kutakodtam a neten, hogy mikén lehet jól nevelni egy angol-bulldogot, Bill pedig azt hajtogatta, hogy „ Pumba, pacsit!” „ Adj egy pacsit!” „ Pacsit ad a jó kutya!” „ Pacsit!” Hát nem jött össze. Egyetlen egyszer sem tette a mancsát Bill kezébe. Apu közben ezen nevetett, de annyira, hogy anya is bejött. Úgyhogy összegyűlt a kis család a szobámban és néztük az öcsémet, akinek nagyon nem akart sikerülni a dolog.

-          Ajj már! Miért nem hallgat rám ez a kutya? – dühöngött, szerinte jogosan

-          Mert kicsi és nem tudja, mit akarsz. – érvelt apu a kutyus mellett

-          De már mióta mondogatom neki!

-          Akkor mutasd meg, hogy kell csinálnia, ha tudja, jutalmazd meg. Így soha nem fog tanulni semmit. Ne dühöngj, mert attól megijed. – apu ért az állatokhoz, de csak akkor ha nincs közelebb egy méternél

Este Bill elfáradt, úgyhogy megúszta Pumba. Az öcsém a fejébe vette, hogy megtanítja mindenáron pacsit adni, és arra is, hogy szobatiszta legyen. Hát egyik se fog összejönni, előre látom, főleg, ha Bill akaraterejét nézzük.

Egyébként a kistesóm nem a kitartásáról híres. Nem bír sokáig egy dolgot csinálni, csak ha sikerül neki elsőre. Ha nem, feladja. Mindig is ilyen volt és szerintem nem is fog megváltozni, pedig nagy karriert csinálhatna a divatszakmában vele. Nagyon jól tervez ruhákat, sőt még hordhatók is; ezt onnan tudom, hogy sokszor én vagyok a próbababa. Na, majd beszélek vele.