Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amit ígértem. Ehhez nem fűznék semmi, csak azt, hogy jó olvasást hozzá. :)

14.: Ígéretek

Lassan az éjszaka reggelbe fordult, ami azt jelentette, hogy meg kell próbálnom kibékíteni Billéket.

-         Öcsi, még mindig nem gondoltad meg magad Gustavékkal kapcsolatban? – kérdeztem reggeli közben, amit a szobába fogyasztottunk el

-         Nem! És nem is fogom! Nagyon megbántottak, ezt te is tudhatnád! – válaszolt ikrem

-         Tudom, de ez nem megoldás! Több évnyi barátságot felrúgni egy veszekedés miatt, nem jó ötlet Bill. Beszéljétek meg a dolgot. – kérleltem őt

-         Nem! Hiába is próbálkozol! Elegem van belőlük, hogy mindig engem találnak meg! Téged soha nem piszkáltak még! – mondta Bill

-         Öcsi, akkor sem mehet így ki fogtok békülni és kész.

Reggeli után Bill a szobában maradt én lementem a hotel, edző termébe, ahol igen csak jó kondi gépek vannak és amúgy is rám férne, az edzés mellette pedig lehet gondolkodni. De amint leértem ott találtam a többi két bandatagot is.

-         Hát ti? – kérdeztem mikor közelebb értem

-         Edzeni muszáj! – nevetett Gustav

-         Az biztos! Amúgy meg beszélni szerettem volna veletek Billről. – tértem a tárgyra

-         Figyelj, amit mondtunk és tettünk nem tudunk változtatni, de nem is akarunk. Valld be, hogy egyrészt igazunk volt! Az tény és való, hogy Gusnak nem így kellett volna megmondania neki a dolgot, de akkor is. – váltott komolyra Georg

-         Tudom, ezt én is meg fogom mondani az öcsémnek, de most az a legfontosabb, hogy valahogy kibéküljetek. Ez nem mehet így tovább! Szét fog szakadni az egész banda egy hülyeség miatt. Bocsánatot kérhetnétek tőle vagy nem is tudom, de csináljatok valamit! – soroltam az ötleteket

Mikor visszaértem a szobába csak egy levelet láttam, hogy Bill elment. Először csak arra gondoltam, hogy talán vásárol Tobyval, de a cuccait sem találtam a szekrényekben. Kezdtem megijedni. Azonnal hívtam a srácokat és Davidot is.

-         Mi az, hogy nem tudod, hol van? - fakadt ki a menedzserünk

-         Lementem az edzőterembe és mire feljöttem csak ezt a papírt találtam.

-         Nem igaz, hogy nektek folyton veszekedni kell! – most már gyakorlatilag robbant

-         David, igaz, hogy ez már nem az első eset, hogy valamelyikünk megbántja, de ilyet még sosem csinált! – mondta Gustav

-         Épp ez az. Eddig semmit nem vett magára, amit mondtunk neki, de most nem tudom, hogy mi lelte, főleg nem vall rá, hogy elmenjen szó nélkül. – jött Georg gondolata

-         Srácok nem akarok beleszólni, én csak a testőrötök vagyok, de amikor utoljára láttam Billt eléggé ki volt akadva a dolgon. Nem tudni mikor ment el, így mostanra akárhol lehet. Az is megeshet, hogy valakik elkapták, akármi történhetett vele, Bill nem az a fajta, aki meg tudja védeni magát.  – Toby gondolatai

-         Ne gondoljunk a legrosszabbra. Bill ilyenkor vásárolni szokott egy csomót, majd ha lenyugszik, visszajön. Nem kell ennyire aggódni érte. – halál nyugodtan mondta Gustav

-         Figyelj, lehet, hogy te meg tudod magad védeni, nem gond egy kis verekedés, és most pipa vagy az öcsémre, de felfogtad, hogy akármi lehet vele? Őszintén, benned egy csepp megbánás sincs? Komolyan még most is adod az ártatlant? – kezdtem ideges lenni

-         Nem erről van szó. Bill mindig adja a vagányt, hogy ő milyen klassz meg minden, tuti, hogy nincs semmi baja. És képzeld, el én is aggódom érte, bármilyen furcsa is. – már megint kezdi ezt a stílust

-         Remélem felfogtad Gustav, hogy lényegében a te hibád, hogy nincs itt! Ha valami baja lesz, én esküszöm… - itt már teljesen ideges voltam

-         Tom, ez nem a legjobb alkalom arra, hogy nekimenj a dobosunknak. A legokosabb, amit tehetünk az, az, hogy várunk, hogy visszajöjjön, Toby és Saki pedig elmennek a közeli nagyobb üzletekbe és érdeklődnek. Bármi van, azonnal szóltok. – adta ki az utasítást David

Később kaptam Billtől egy SMS-t: „Sajnálom, hogy csak így, szó nélkül leléptem, de én nem bírom tovább. Gustav és Georg most túl messzire mentek. Lehet, hogy megint én vagyok a szemét meg minden ilyesmi, hogy még mindig ezen lovagolok, de most tényleg sok volt nekem. Nem tudom, hogy igazából mivel haragítottam magamra őket, mert biztos nem csak az interjú van ebben a dologban. Amit mondtam komolyan gondoltam, mellette pedig tudják nagyon jól, hogy gyakorlatilag meg vannak kötve a kezeim, nem mondhatok akármit, ami eszembe jut. Vannak olyan dolgok, amik előre le vannak tárgyalva. Meg kell érteniük, hogy nem mondhatok mindig mást. Ha egyszer egy rettenetesen érzelgősnek, lányosnak vagyok, beállítva nem nagyon tehetek ellene semmit, mivel gondolom, kiverném a biztosítékot vele.

Csak azért írtam, hogy ne aggódj értem, itt vagyok már Németországban; igen hazajöttem és nem is tervezem, hogy folytatom az éneklést, legalábbis ebben a bandában nem. Remélem, megértesz és támogatsz engem. Öcséd: Bill”

Miután megmutattam a fiuknak az üzenetet mindenki egyetértett. Haza kell mennünk és beszélni vele.

*Otthon, Németországban*

-         Bill, sajnáljuk, amit mondtunk neked. Nem gondoltuk komolyan. – kezdte Gustav

-         De igen, ezt tettétek. Ami a legbántóbb, hogy nem is tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Tudjátok jól, hogy engem nagyon megviselt anyuék válása 14 évvel ezelőtt és talán ez is közrejátszott, hogy ilyenné váltam, amilyen most vagyok. Georg, ezt neked értened kéne. Gusnak, tudom, hogy nehéz elképzelni milyen egy válás, mivel ő mindig szeretet teljes családban volt, de nekem nehéz volt. – mondta az öcsém

-         Tudom, hogy túllőttem a célon ezzel, de őszintén megmondom neked, hogy kezdett idegesíteni, hogy szinte sajnáltatod magad ezzel, hogy nincs barátnőd. Nekünk sincs, mégse mondogatjuk, hogy várjuk a nagy szerelmet.

Még sokáig beszélgettek és a banda nagy örömére arra jutottak, hogy Bill megpróbál változtatni a dolgokon, kevésbé érzelegni, Gustav megpróbálja torelálni az öcsém hülye kirohanásait, Georg leállítja Gust ha valami bántót akar mondani, én pedig mindig Bill mellett fogok maradni.

Este boldogan aludtunk el, mivel Davidtól kaptunk egy extra hetet a balhé miatt. De vajon felhőtlen lesz ez plusz hét?   

Nem rész!

Sziasztok! Ma nem részt hoztam, ahogy az a címből is kiderül, hanem egészen más dolgot. Nemrég feltettem nektek egy kérdést, miszerint olvasnátok-e tőlem egy nem TH-s blogot. Mivel elég furcsán jött ki a szavazás eredménye ( kevés volt a szavazat) úgy döntöttem, hogy a két TH-s blog eredményét összevonom. Tehát az eredmény:

IGEN: 4 db
NEM: 1 db

Ennek értelmében létrejött az új blog. Igaz, még csak kezdetleges, de gondoltam megosztom Veletek. Remélem benéztek majd oda is és hagytok nekem véleményt, hisz az mindig jól jön. Bővebb infókat az új blogon találhatok. 
Jó szórakozást és olvasást! :D

Az Időutazás a múltba c. történet következő része szombaton biztosan itt lesz.
  

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amit már egy hete terveztem. Bevallom ezzel csak most készültem el, de mentségemre szóljon, hogy amikor írni akartam vihar volt....
Na nem is mentegetőzöm tovább itt a rész jó olvasást hozzá! :D

 13.:  Folytatás

Mikor Bill teljesen meggyógyult újra koncerteztünk, ahol abbahagytuk. Élveztem újra színpadon állni, gitározni, és vokálozni millió és millió tininek, akik mind csak nekünk sikítoznak. Szeretem ezt a „munkát”, de nagyon. Talán a világ összes pénzéért nem mondanák le róla.

Jelenleg húsz évesek vagyunk, és most turnézunk egy új lemezzel, amit nemrég adtunk ki. Őszintén szólva nekem ez tetszik a legjobban. Ennek a lemeznek hála, ma már nem csak fanoknak hívjuk a rajongóinkat, hanem Alieneknek.

Az évek alatt mindannyian megváltoztunk. Nekem ki lett bontva a hajam, helyette most fekete fonatok vannak, Bill oldalt kiborotválta a haját, ja és nem utolsó sorban mindannyian sokkal érettebbek lettünk. Bill rájött, hogy nem minden a lányos külső, így próbál változtatni rajtuk, több-kevesebb sikerrel.

-         Tom, mit csinálsz? – jött be hozzám az öcsém

-         Semmit, csak gyakorlok a koncertre.

-         Akkor jó. Arra gondoltam, hogy miután hazaértünk elmehetnénk nyaralni csak mi ketten. – mosolygott

-         Rendben én benne vagyok. Csak David is tegye ezt. – mondtam

-         Nem fog ellenkezni, ugyanis már beszéltem vele. Na de nem is zavarlak.

Igen, turné vagy minden nagyobb, szorosabb program után elmegyünk nyaralni a bandával, de most csak ketten szeretnénk. Ennek az, az oka, hogy Bill egy kicsit összekapott a fiukkal, ami így utólag megvallva elég hülyeségnek tűnik, de nálunk ez egy komoly probléma. A veszekedés után Bill eldöntötte, hogy idén a két ’G’ nélkül megyünk nyaralni.

-         Bill, nem akarsz kibékülni a srácokkal? – kérdeztem egyik este, mikor egy lakosztályt kaptunk

-         Nem. Eddig is veszekedtünk, de most tényleg megbántottak. Nem gondoltam, hogy ilyenek lesznek ennyi év barátság és közös munka után. – mondta komolyan az öcsém

-         De ugye tudod, hogy nem mehet így, sokáig mert a banda rovására is mehet ez a dolog! Nem szeretném feladni az álmaimat egy ilyen kis hülyeség miatt! Nem azért gyakoroltam évekig, hogy a szemeim előtt törjön ketté a karrierem!

-         Tudom, de most nagyon megbántottak. Továbbra is beszélek velük, de csak annyit, amennyit szükséges. Nem tudom, hogy mi lesz most, de ezt nem akarom az biztos! – tiltakozott az ikrem

-         Te tudod, de én ezért a bandáért nagyon sok áldozatot hoztam, ahogy mindannyian.

Sokáig beszélgettünk, de aztán elnyomott minket az álom.

Amikor azt mondtam Billnek, hogy sok áldozatot hoztam a bandáért, akkor azt tényleg komolyan gondoltam. Mára már talán családom lenne, ha akkor nem szakítok az aktuális barátnőmmel. Ő volt szinte az egyetlen, akit ténylegesen szerettem annyira, hogy családot alapítsak vele. Csak a banda miatt ugye nem jutott volna rá időm, így jobbnak láttuk, ha szakítunk, amíg békében válunk el egymástól. Számomra ez volt a legnagyobb áldozat, amit a Tokio Hotelért tettem.

Őszintén nem tudom, hogy mit csináltak a fiuk, mivel bántották meg az öcsémet, mert egyikőjük sem hajlandó elárulni, Bill csak annyit mond amennyit muszáj erről a témáról. Remélem, minél hamarabb megoldódik ez a gond és minden mehet úgy, ahogy szokott.

-         Fiuk, akkor beszéljük meg a szabitokat! - mondta David turné után

-         Oké! – lekendeztem

-         Hova szeretnétek menni? – mosolygott ránk

-         Mi Tommal a Maldív szigetekre! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon Bill

-         Öhm… fiuk, minden évben együtt mentek! Mi van már megint? – nézett ránk

-         Nem tudom, nekem nem mondanak semmit. Annyit tudok, hogy Gustav és Georg megbántották valamivel Billt, de ennél többet egyik sem hajlandó kinyögni! Én már próbáltam őket kibékíteni, de az öcsém hallani sem akar róla. – mondtam

-         Akkor most mi lesz a bandával? Hogy lesz tovább? – nézett ijedten David

-         Annyit kommunikálok velük, amennyit szükséges és amint azt mondod, hogy le lehet lépni már itt sem vagyok! – mondta Bill

-         Jaj, Istenem Bill! Tudod jól, hogy csak hülyéskedtünk! Nem gondoltuk komolyan, amit mondtunk! De úgy látszik veled már viccelődni sem szabad, mert megsértődsz! – mondta Gustav, aki eddig csendben volt.

-         Lehet, csak nem így. Tudod szerintem sértő volt, amit mondatok! Sokszor szoktatok ugratni, de eddig a jó ízlés határán belül volt!  Ez már túlment minden határon! – Bill

-         Na, jó! Most volt elég! Mondjátok el, hogy mi történt! Jogomban áll tudni, hogy mit halandzsáztatok össze az öcsémnek! – kezdtem idegesen

Ez után elmondták, hogy mit csináltak. Nem értem mi ütött Billbe, nem szokott ilyen sértéseket magára venni! Sosem csinált ilyet. Nem tudom mi baja van az öcsémnek, de ez így nem lesz jó az biztos. Tennem kell valamit!

Este átmentem Billhez, aki épp aludni készült, de én félbeszakítottam e tevékenységében.

-         Bill, mond már meg nekem, hogy miért kell ez? Miért veszel MOST olyat magadra, amit eddig nem? Miért kell tönkre tenni bandát? – kérdeztem tőle keserűen

-         Mert mások csak irigységből mondják. De nekik semmi okuk erre. A bandában mind a négyen egyelőek vagyunk, és ezt ők is nagyon jól tudják. Nem tudom miért kellett ilyeneket a fejemhez vágniuk! – válaszolt kicsit indulatosan

-         De ha jól sejtem nem csak ez a gond igaz? Jól ismerem a fiukat nem szoktak ilyen dolgokat mondani senkinek. Bill mond el a teljes igazat! – kértem

-         Rendben! Összevesztem Gustavval, mert szerinte csak megjátszottam magam, amikor az egyik interjúban arról kérdezek, hogy mennyire érzem azt, hogy magányos vagyok. Pedig én csak az igazat mondtam! Ő erre rávágta, hogy engem mindenki körül ugrál, ott vagy te is, aki minden kívánságomat lesi meg egy csomó ember mellettem áll. De én nem tehetek arról, hogy így érzek. Igaz, hogy ennyien velem vagytok és ez jól is esik, de hiányzik valami! Majd elkezdtünk veszekedni, kiabálni egymással mire Gus rávágta, hogy anorexiás b*zi. – mesélte el

-         Értem Bill, de Georg mit csinált? Azt még mindig nem tudom! – válaszoltam

-         Ő lényegében végig hallgatta az egészet és még csak meg sem próbálta leállítani Gustavot, amikor az anorexiás b*zit mondta csak nevetett. Egyik sem látja, hogy nekem ez mennyire rosszul esett. – mondta Bill letörve

Még ezen a napon átmentem a fiukhoz ezt megbeszélni. Nem tetszett nekem az a hangnem, ahogy – Bill szerint- mondta ezeket neki Gustav. Ezt mindenképp meg kell velük beszélnem.

-         Sziasztok! Zavarok? – kérdeztem mikor odaértem

-         Nem, gyere csak. – mondta Georg

-         Beszélni szeretnék veletek, komoly dologról. – kapcsoltam ki a videojátékot

-         Mond! – Gus

-         Az öcsémről lenne szó - kezdtem – Bill elmondta, hogy mit csináltatok és nekem ez egyáltalán nem tetszik. Nem kérem, hogy viseljétek el minden kis nyavalygását, mert én sem teszem, de lehetnétek egy kicsit megértőbbek vele szemben. Tudjátok nagyon jól, hogy milyen érzelgős. Gustav, nem gondolod, hogy egy kicsit erős volt, amit utoljára mondtál neki? Georg nem az lett volna a legérettebb viselkedés, ha már te vagy a banda rangidőse, hogy leállítod őket? Vagy legalább visszafogod egy kicsit Gustavot? Nem gondoljátok, hogy egy kicsit messzire mentetek most? Gus, nem tudhatod, hogy Bill mit érez valójában, nem láthatod, hogy mi zajlik benne, miért kell ennyire bírálni egy kijelentése miatt? Miért nem tudod megmondani neki a véleményedet kulturált ember módjára?

-         Nem Tom, nem mentem messzire. Elegem van abból, hogy ő a hős szerelmes, mindig őt kell sajnálni, ha annyira akarna, lehetne neki is barátnője, csak cseszik, az egészre. Ne is várd, hogy bocsánatot kérjek tőle, mert nem fogok! Majd rájön egyszer miért mondtam ezt neki.

Hűha, ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Vajon rá tudom venni őket, hogy kibéküljenek vagy ennyit volt a bandának is? Holnap majd minden kiderül…