Family's secret

Sziasztok! Meghoztam a 2.részt, remélem tetszeni fog :)

2.: Ajándék

Reggel olyan tíz órakor ébredtünk fel, mivel hétvége van. Végre kipihenhettük a hétköznapi fáradalmainkat. Nem tesz jót a korai kelés nekem az biztos.

-          Tom, ébredj! – böködött a tesóm

-          Mi az? Ég a ház? – néztem rá, mire elnevette magát

-          Nem, de anyuék azt mondták, hogy ma elmegyünk valahova, ha időben kész leszünk mindennel. Siess! – vajon mi lehet?

Az öcsém kérésének eleget téve felöltöztem, majd lementem reggelizni, ahol apu megerősítette Bill szavait. Szoktunk kirándulni nem az a furcsa, csak előtte való este szólnak. Lehet, elfelejtették, mindegy.

-          Kész vagy már? – ugrándozott Bill előttem

-          Ha arrébb mész, akkor egy pillanat. – válaszoltam neki, mivel a tükör előtt állt, nekem meg kellett igazítanom a rasztáimat

Bill annyira izgatott volt, hogy alig bírt magával az autóban is. Rég láttam már ilyennek, de nem baj. Folyamatosan azt kérdezgette, hogy hova megyünk.

Tök szép táj mellett haladtunk el, de a környék ismeretlen volt nekem. Soha nem jártam még erre. Felötlött bennem, hogy Billnek most akarják elmondani a titkot, de akkor miért rángattak magukkal engem is? Nem értem.

-          Na, akkor megkérlek titeket, hogy viselkedjetek és döntsetek okosan.  – mosolygott anyu, majd kiszállt az autóból, mire mi követtük a példáját

Egy kutyamenhelyre érkeztünk, ahova bementünk. Egy itt dolgozó ember körbevezetett minket az egész telepen, ahol mindenütt aranyos kutyák voltak.

-          Akkor melyiket választjátok? – Billel egymásra néztünk, majd rámutattunk egy kis angolbulldogra, aki talán pár hónapos lehetett

-          Biztos? – kérdezte anyu

-          Igen, őt szeretnénk.  – válaszoltunk egyszerre, majd arrébb álltam, hogy be tudjon menni az ember   

Apunak adta át a kutyát, aki inkább a kezembe adta. Bent elintézték a papírokat, majd a vezető mosolyogva hozzátette:

-          Na, Pumba, neked már jó helyed lesz!

-          Pumbának hívják? – láttam Billen, hogy mindjárt kiugrok a bőréből

-          Igen, de annyira kicsi még, hogy meg lehet változtatni a nevét, ha gondoljátok.

-          Nem, a Pumba tökéletes! – mosolygott Bill

Ezután egy állatboltba mentünk be, ahol bevásároltunk neki mindent. Vettünk a kiskutyának tápot, ólat, játékokat és pórázt és még kis ruhákat is. Persze mi még tudtunk volna vásárolni, de anyuék azt mondták, hogy ez bőven elég.

A hazaúton végig vele játszottunk, aminek nagyon örült a kis jövevény.  Úgy gondoltuk, hogy a szobánkban fog aludni, mivel kint megfagyna.

Otthon mindent megszimatolt a kutyus, mindenhova felment, csak a lépcsővel gyűlt meg a baja.

-          Fiúk! Gyertek ide! – kiabált fel anyu a konyhából

-          Úgy gondoltuk, hogy elég nagyok vagytok már ahhoz, hogy kapjatok egy kis szoba kedvencet, de ez sok felelőséggel jár. Szoba tisztaságra kell nevelnetek, meg kell tanítani lépcsőzni és sokat kell vele foglalkoznotok. Nem szeretnénk, ha nekünk kéne gondozni. – mondta anyu

-          Mindent megteszünk, ami tudunk! – lelkendezett Bill még mindig

-          Remélem is!

A nap hátralevő részében Pumbának próbáltunk a kedvében járni mindenhogy. Szegény annyira elfáradt, hogy a szőnyegen aludt el. Imádom, már most!

Family's secret

Sziasztok! Meghoztam a legelső részt az új történetből! Remélem tetszeni fog, és nyomot is hagytok magatok után!
Jó olvasást hozzá! :)

1.: Osztály kirándulás Berlinbe

Már korán reggel, hat órakor csodaszépen sütött a Nap. Még csak szeptember közepe van, így ez természetes. Persze a Nap ellenére már hideg van reggelente, de ez nem veszi el senkinek a kedvét attól, hogy egy kisebb melegítőben menjen ki az utcára.

Így volt ez velem és az öcsémmel is. Ma kirándulni megyünk Berlinbe, ahol egy csomó látványosságot megnézünk.  Persze voltam már a fővárosunkban, de most az osztállyal megyünk, így más lesz, mint anyuékkal. 

-          Vigyázzatok magatokra! – kísért ki minket, az ajtót anyu

-          Oké! Majd jövünk délután. – mosolyogtam rájuk, majd elindultunk

Az iskolától mentünk, ami nekünk húsz perc gyaloglást jelentett. Nem látjuk értelmét busszal menni, mert mire ideér, addigra rég a suliban vagyunk.

Nem nagyon beszélgettünk Billel, mert álmosak voltunk, de azért hétköznapi dolgokról ment a szövegelés. Úgy gondoltuk, hogy veszünk mindenkinek valami szépet, de nem túl drágát. Tudom, hogy láttuk már Berlint, de azért kell szuvenír a családnak.

-          Tom, hoztál csokit? – említettem már, hogy az öcsém kedvenc étele a csoki?

-          Persze, két tábla Milka van nálam.

Hamarosan az épület elé értünk, ahol már kint volt az osztályfőnökünk és a társaink is. Persze nem egyedül ránk vártak, mert volt, aki jóval később ért be. Billel midig úgy indulunk el otthonról, hogy háromnegyed nyolcra már bent legyünk a suliba. Nem vagyunk olya nagyon kiemelkedő tanulók, de nem is tartozunk a rosszak közé. Mármint nekünk is van egyesünk, ötösünk, mindenféle jegyünk és persze a balhékból is kivettük már a részünket, de alapvetően azokat próbáljuk kerülni. Mondjuk, Billt mindig megtalálják a lányosabb külseje miatt, olyankor megyek és megvédem.  Persze Bill is megtudja saját magát, de azért jobb, ha én ott vagyok mellette. Szeretem látni hol van.

-          Kedves 6. b osztály! Rendeződjetek kettes sorba! – rikácsolta Frau Henriette az osztályfőnökünk – Jól van, akkor most megszámollak titeket, aztán felszállhattok!

Miután harmadjára is nekiállt a műveletnek kezdett elég unalmassá válni. Hogy kaphatott diplomát, ha harmincig képtelen elszámolni?  De tényleg, húsz közelében mindig elakadt.

-          Nos, miután mindenki leült ismertetem a napirendet. Először megnézzük a Brandenburgi kaput, majd a fal emlékhelyét, felmegyünk a TV toronyba, bemegyünk a Régi Nemzeti Galériába, végül megnézzük a Reichstag-ot. A buszon lehet enni és inni is, de szemetet ne hagyjatok! Mindenkitől a legnormálisabb viselkedést várom el, nem szeretném, ha gond lenne bárkivel is. Kellemes időtöltést! – nos, igen a tanárunk egy kicsit lökött

A buszon végig ment a hülyéskedés, és a dumálás.

-          Tanárnő! – üvöltött Albert – Valaki követ minket!

-          Valószínű! – szólt Katie az osztály strébere

-          Mit kiabáltok? Ki követne? Nyugodj le!

Voltak még ilyen beszólások, amivel csak azt értük el, hogy felidegesítettük a tanárt. Mondjuk én nem csináltam semmit, ahogy általában, de mivel Billel hátul ültünk, mi is benne voltunk a buliban.

-          Kaulitzok! Ti is megkapjátok a magatokét! Gazdagabbak lettetek egy osztályfőnökivel! Elegem van belőletek! – szerint meg fog őszülni, mire mi végzünk

A kis csetepaté után – amin még a buszsofőr is nevetett- kezdődhetett a nap. Mindenhova bementünk, mindent megnéztünk, de igazából senkit nem kötött le nagyon. Szépek voltak a kiállított akárrmik, de a hamburgerezés mindenkinek jobban tetszett, kivéve Katie-nek.

-          Tudjátok, mennyi szemetet esztek meg?  Undorítóak vagytok! – puffogott, majd leült az asztalhoz

-          Katie, mi bajod lenne, ha egyszer nem sipítoznál? – kérdezte tőle Bill, aki ma feltűnően csöndben volt

-          Fogd be Bill! Te is meg fogsz hízni egyszer!

-          Lehet, de nem most, és nem egy hamburgertől! – nevetett az öcsém jókedvűen

Mikor elindultunk hazafelé már kezdett sötét lenni. Egyáltalán nem félek a sötétben, de nemszeretem. A mi környékünkön jobb, ha nem nagyon vagy kint egyedül szürkületkor. Mivel a közelünkben van egy erdő, sok a vadállat, illetve azt mondják, hogy hajléktalanok is élnek ott, de ez csak legenda; senki sem látta őket.

-          Tom, siessünk haza! – rángatott Bill, mikor leszálltunk a buszról

-          Bill, nem lesz gond, de ha akarod, felhívom anyuékat, hogy jöjjenek be értünk! Na? – öleltem át a kisöcsémet 

-          Nem kell, haza tudunk menni egyedül is!

Épphogy elindultunk megjelent előttünk a suli nagymenője Christian.

-          Csak nem fél a kicsi Billie? – röhögött kárörvendően

-          N…nem…. – láttam Billen, hogy kész vége, eddig tartott a higgadtsága

-          Most elmegyünk, te pedig beveszel egy nyugtatót és lehiggadsz!

-          Ne mond meg, hogy mit csináljak Kaulitz!

Sajnos nem tudtam folytatni, mert megjelent Christian háta mögött apu, aki elrendezte azt a benga állatot.

-          Gondoltam kijövök elétek, de kelljen a sötétben gyalogolnotok!

Az autóban mindent elmeséltünk apunak, aki sokszor csak nevetett a hülyeségeken.

Otthon korán ágyba estünk, mivel elfáradtunk a kirándulástól, ami akár máshogy is végződhetett volna.   

3 éve.....

Sziasztok! Ma három éve, hogy megnyitotta kapuit ez a blog. Három év sok idő, főleg egy blog számára, de még az ember életében is. 2011. októberében gondoltam arra először, hogy blogot szeretnék írni. Voltak ötleteim, terveim, de soha nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok vele. Azt hittem, hogy egy- két hónap és annyi lesz; senki nem fog érdeklődni utána, mert kezdő vagyok, de nem így lett, amit köszönök szépen. Voltak néha kisebb kimaradások, de alapvetően próbálom mindig hozni a részeket időben, persze ez nem mindig sikerül, de - mint sokan tudjuk - nem csak rajtam múlik. Kinek van kedve írni, ha este későn ér haza, vagy ha fáradt? Gondolom senkinek. 

De most, térjünk a lényegre. Ma, a blog születésnapja alkalmából szeretnék készíteni nektek egy kis "összegzést". Szeretem tisztán látni a dolgokat, ezért most lesz egy pár számadat itt. 

Jelenlegi állás szerint 9504-en jártatok itt három év alatt, ami azt jelenti, hogy évenként átlagosan 3168-an látogattatok ide. Egy hónapban átlagosan 264 kattintás volt a blogra. Szerintem ez egy szép szám, annak ellenére, hogy - véleményem szerint- az öt év "semmittevés" miatt megcsappant a rajongótábor. Tudom, hogy vannak a Tokio Hotelnél sokkal népszerűbb zenekarok, énekesek, de azért az Alien-ek is sokan vannak, amit egy-egy szavazás alkalmával be is szoktak bizonyítani. 

Az oldalon jelenleg a negyedik történet indult el, ami a Family's secret címet viseli.

• Ezek közül egy TWC történet volt ( Egy átbulizott éjszaka következményei)
• Három pedig hetero történet.

Bejegyzések közül ez a 138.

• Ezek közül 104 a történettel kapcsolatos
• 34 egyéb bejegyzés 

Legforgalmasabb hónap 2014. augusztusa volt, 461 látogatóval.

Legtöbb bejegyzést 2011. novemberében írtam >> 17 bejegyzés

Végül szeretném megköszöni ezt a három évet a rendszeres olvasóknak, a kommentelőknek illetve az összes látogatónak. Sokat jelent nekem egy-egy visszajelzés illetve megtekintés. Ez azt jelenti, hogy nem hiába fektetem az energiámat és a szabadidőm egy részét a blogba. 

Jó látni, hogy vannak még olyan emberek akik olvasnak blogot, még ha az egy olyan zenekarról is szól, mint a Tokio Hotel.  

Köszönöm ezt a három évet! :)

Befejezésképpen annyit még szeretnék írni, hogy lett pár új dolog a blogon. Mostantól lehet írni nekem e-mailt illetve a történet bevezetőknél a szereplők leírását is módosítottam. 

Legközelebb már a Family's secret első részével jövök! :)

Family's secret

Sziasztok! Meghoztam az új történet bevezetőjét, ami remélem tetszeni fog. Itt még csak nagyjából bemutatom a családi viszonyokat, a következő részekben majd jobban kibontom a szereplők jellemét. Itt viszont leírom, hogy nagyjából mire kell számítani! De nem is írok ennyit, jó olvasást hozzá! :)

Bevezető

Tom és Bill Kaulitz – Trümper 1989.09.01-én látták meg a napvilágot. Mindketten aranyos kisbabák voltak, ám volt egy titkuk. Pontosabban Simone-nak, Gordonnak és Tomnak. Erről a dologról csak ők hárman tudtak. Bill még csak nem is sejtette, hogy milyen családba született. Fogalma sem volt arról, hogy egy bizonyos dokumentum megváltoztathatja az egész életét.

Tom és Bill átlagos gyerekek voltak. Iskolába jártak, játszottak, tanultak, mint minden gyerek. Tom boldogan játszott a tíz perccel fiatalabb öccsével, ám őt nyomasztja az a titok, amit Billnek nem szabad tudnia.  A család egész Lotische-ban példaértékűnek számított, hiszen soha egy rossz vagy hangosabb szó nem volt köztük. Ha valami rosszat csináltak a gyerekek, akkor megszidták őket, de Simone és Gordon, azt az elvet vallották, hogy egy gyereknek nem segít a pofon. Persze, kaptak szobafogságot, volt nettilalom, de alapjában jó család, jó gyerekkel.

Egy nap sajnos bekövetkezett az, amitől mindkét szülő rettegett. Tom beengedett két olyan embert a házba, akit nem lett volna szabad. Simone-ra és Gordonra sokkolóan hatott a két idegen szava. Azt hitték, hogy soha nem látják már azokat az embereket.

Vajon kik lehetnek a titokzatos idegenek? Miért ijedt meg annyira a két szülő? A legfontosabb kérdés viszont az, hogy mi a titok? És Bill miért nem tudhatja?

Erre kaptok választ, ha elolvassátok a történetet. A Bevezető után már E/1-ben fog játszódni; a további cselekményt Tom meséli el. 

Szereplők: 

Teljes név: Tom Kaulitz- Trümper

Születési hely, idő: Lipcse, Németország, 1989. 09. 01.

 Tom a nagyobbik Kaulitz fiú, aki bár nem szeret tanulni és iskolába járni, nagyon jó eredményei vannak. Szófogadó, becsületes fiú, aki igyekszik kimaradni minden bajból, ennek ellenére az gyakran megtalálja Őt. Kötelességének tekinti védeni Billt, akit mindenkinél többre tart. 

Kettőjük közül Tom tud a titkokról.  

Teljes név: Bill Kaulitz- Trümper

Születési hely, idő: Lipcse, Németország, 1989. 09. 01.

Bill a 10 perccel fiatalabb Kaulitz fiú, aki hasonlóan bátyához, jól teljesít az iskolába. Ő is kerüli a bajt, de feltűnően lányos vonásai miatt folyamatosan piszkálják, nem egyszer próbálták megverni; ám Tom mindig vele van, így nem érheti baj. Bill kölcsönösen nagyra tartja Tomot, amit ki is mond.

Ő az, aki semmit nem sejt a családjában zajló eseményekről.

Teljes név: Simone Kaulitz- Trümper

Születési hely, idő: Hamburg, Németország, 1970. 05. 12.

Simone, az ikrek édesanyja mindent elkövet annak érdekében, hogy a két fiúnak mindent megadjon. A nő nem akarta belekeverni a dolgokba nagyobbik fiát, de sajnos elengedhetetlen volt bizonyos dolgok miatt.

 Teljes név: Gordon Trümper

  

Születési hely, idő: Hamburg, Németország, 1969. 11. 20

Gordon azaz ember, aki szeret visszahúzódni a lakásuk garázsába a gitárjával és tudomást sem venni a világról. Gyakran védi meg két fiát, persze Billt megpróbálja "megférfiasítani", már ahogy egy kiskamaszt meglehet. Gordon az, aki már nagyon unja a titkolózást, de nem akar rosszat Billnek ,ezért hallgat. 

Egy kis ízelítő a szereplőkről, hogy ne csak a vakvilágba legyenek. Egyelőre ennyi a Kaulitz családról, a történet folyamán a karaktereket jobban meg fogjátok ismerni.