Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 45.részt is, így már csak 5 rész van vissza.

45.: Vallomás

Reggel frissen keltek fel mind a ketten. Tudták,hogy ma valami megváltozik ami nem is kis jelentőségű lesz majd,de úgy gondolták megéri a kockázatot.

-         Bill,gyere már! El fogunk késni miattad!

-         Itt vagyok,nem kell ordítani velem.

-         Jó,jó csak induljunk,mert már fél órája el kellett volna indulnunk.

-         De nekem normális tempóban menjetek,nem ám baleset lesz! – Simone

-         Igaza van anyátoknak,inkább késetek el.

-         Könyörgöm,ne tartsatok már kiselőadást a vezetésről! Van jogsim,gondolom nem a két szép szememért kaptam meg.

Ez után már el is indultak,Berlinbe. Az út első felében csendben ültek egymás mellett,de Bill már nem bírta ezt.

-         Tom mit fogunk mondani?

-         Hmm?

-         A kapcsolatunkról,azt mondtad,hogy ma elmondjuk….

-         Ja igen,már emlékszem. Kíméletesen Bibi,de nagyon. Először szerintem az egyetemet mondjuk el,majd ezt.

-         De hogyan? Nem értem. Csak úgy egyszerűen belevágsz? Mert ugye te beszélsz?

-         Nem,David mindig meg szokta kérdezni,hogy mit tervezünk,mit fogunk csinálni,akkor azt fogom mondani,hogy ideje bejelenteni meg minden……

-         Oké. De ne ijeszd meg őket,túlságosan.

-         Ok. Megérkeztünk. Kész vagy rá?

-         Arra,hogy a karrierem hamarosan vagy ketté szakad vagy nem erre nem lehet felkészülni,úgy érzem.

-         Nem lesz baj. Te csak maradj csendben és bólogass amikor kell.

Majd bementek,ahol már mindenki ott volt kivéve az ikreket.

-         Sziasztok! – két ’G’ és David

-         Helló – ikrek

-         Akkor szerintem ne húzzuk egymás idejét,a szokásos rendben fog menni minden. Szóval az első pont az értékelés: A turné során felmerültek kisebb feszültségek,balesetek,de szerencsére nagyobb gond nem adódott. Úgy gondolom,hogy ti 110 % -ot adtatok bele a dologba amit el is várok tőletek. Elégedett vagyok a munkátokkal kapcsolatban,főleg a turné első felében nyújtottatok kimagasló teljesítményt. Az Amerikai részlegen nem is volt olyan sok koncert,viszont a sztárokkal szemben és a Fehér Házban is normálisan tudtatok viselkedni. Igen tudom, úgy értékellek titeket mint a dedósokat de ezt muszáj. Nem árt tudnotok,hogy hogy vélekedek. Volt amikor ugye én is feszültebb,gondatlanabb voltam a koncert sorozat folytán,de megkaptam érte a magamét. Tudom nagy volt a nyomás rajtatok,de megtettétek amire kértelek titeket. Az első és az utolsó koncerten is ugyanolyan erővel dolgoztatok mint szoktatok,de hogy ne csak pozitívumot mondjak rólatok,észrevettem,hogy már nem vagytok olyan közvetlenek a fanokkal. Sokkal jobban tartózkodtok tőlük,mint eddig. Máskor engedtétek nekik,hogy jobban hozzátok érjenek,megérintsék a kezeiteket,most meg szinte futottatok álladóan,mintha már nem is szeretnétek őket. A szabadon együtt töltött időről annyit,hogy az ikrek kevésbé vettek rész ezeken,mint szoktak. Nem egyszer találtam őket kínos szinte megmagyarázhatatlan helyzetbe,amit a mai napig nem tudok hová tenni. Tudom,azt mondtátok,hogy testvéri szeretet,de én ezt nem nagyon hiszem el. De ti tudjátok. A második pont ugye mint minden turné után ki mit szeretne majd csinálni,persze csak egy kis ideig. Mert ugye nem akar felbomlani a banda? Kezdjük először talán Georggal,majd Gustavval,majd az ikrekkel.

-         Hát én mindenképp pihenni szeretnék egy darabig. De gondolom ez egyértelmű.

-         Én is dettó,mint Georg. Annyival kiegészítve,hogy Franziskának akarok segíteni a kisbaba körül,meg játszani vele.

-         Tom? Erre kíváncsi vagyok! Tuti valami csajozós program lesz,az elmúlt évek tapasztalataiból.

-         Nem. David ha nem haragszol szeretnénk elmondani két dolgot,ami nem kis jelentőségű. – Tom

-         Csak nyugodtan! Azért vagyunk itt.

-         Na jó,akkor az első: Billel egyik éjszaka fenn voltunk és beszélgettünk. Lényegében arról volt szó,hogy ne adj Isten,de tényleg ne,mi lesz ha feloszlik a Tokio Hotel? Nekünk nincs semmi végzetségünk csak egy érettségink nyelvvizsgával. Szeretnénk tovább tanulni,méghozzá a Havardon ami Amerikában van. Ja és joggal akarunk foglalkozni. Azért választottuk ezt mert mi is szeretnénk megismerni jobban a banda jogait,a sajátunkat,meg ilyesmi.

-         Na én mindenre számítottam csak erre nem. Azt hittem ki akartok költözni Amerikába.

-         Benne van a pakliban igen. Amúgy ezt csak azért szerettük volna közölni mert minél előbb el szeretnénk kezdeni,ami jövő szeptemberben lesz amikor is betöltjük a 22-őt.

-         Na és mi a másik dolog? Azt mondatd kettő van,ebből egy kilőve.

-         Pfúúúú. Bill biztos vagy benne? Még meghátrálhatunk.

-         Igen,biztos 100 százalékosan.

-         Akkor jó. Először is azt szeretném kérni,hogy hallgassatok végig még mielőtt kirohantok vagy ilyesmi. Ez nekem is és Billnek is nagyon nehéz. Nem várjuk,hogy megértsétek. Arra fogtok választ kapni,hogy miért aludtunk együtt.

-         Na erre kíváncsi vagyok,de nagyon. – Gus

-         Davidnak igaza volt,azzal kapcsolatban,hogy nem hisz nekünk. Az csak egy mese volt. Nem testvéri szeretet volt,hanem annál sokkal több…….Szerelem………………..

-         MI?????????? NA NE!!!!!!!! CSAK EZT NE!!!!!!! EZ UNDORÍTÓ ÉS BETEGES DOLOG! – banda

-         Igen tudjuk,de nem tehetünk róla. – kezdett sírni Tom

-         Mégis….mégis mióta tart ez? Mióta éreztek így? – Georg

-         A kapcsolatunk a turné előtt 4 héttel kezdődött,a szerelem pedig nagyjából 6 éves korunk óta tart. – Bill sírva

-         Ti jártok is? Mint egy normális pár? – Georg lesokkolva

-         Igen. Minden ugyanolyan köztünk. – Bill

-         De…de ez mégis,hogy lehetséges,hisz testvérek vagytok,egy család meg minden – David

-         Mi sem tudjuk. Egyszerűen csak jött. – Tom

-         Ugye nem kell végignéznünk mostantól a khm… szal….na értitek nem? – Gus

-         Nem,nem kell ezt nem is várjuk el tőletek,és a megértést sem. Nem fogunk előttetek másképp viselkedni mint eddig. Minden ugyanúgy fog menni mint ez előtt. Semmi nem lesz. – Bill

-         Akkor megnyugodtam. – Georg

-         Hát ez minden csak nem elfogadható és nem normális,de ti tudjátok mit szeretnétek,mi nem erőltetünk rátok semmit. – Dav

-         Köszi….. – ikrek

Ezután a fiukra otthon még talán ennél is nehezebb feladat várt; elmondani a szüleiknek. Amikor hazaértek ugyanúgy ahogy Davidéknak elmondtak mindent. Simone csak zokogott és nem  tudta elhinni,hogy ilyen fiai vannak. Az egyetemnek viszont nagyon örült és sok sikert kívánt az ikreinek. Nem váltak el haraggal,csak kicsit szomorúan.

-         Tom,te hitted,hogy ilyen jól fogadják majd?

-         Őszintén nem,sőt rosszabbra számítottam. Azt gondoltam,hogy magukból kikelve fognak üvölteni.

Majd hamarosan elmentek aludni, és nem sejtették,hogy mi vár rájuk holnap a próbateremben…………. 

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 44.részt  is ami egy fordulópont lehet az ikrek életében. Jó olvasást hozzá!
Már csak 6 rész van hátra!

44.: Hazafelé

Reggel miután elbúcsúztak Davidtól mind a négyen indultak haza. Kicsit pihentebben már más volt vezetni,mint tegnap este fáradtan.

-         Na akkor menjetek,vigyázzatok magatokra és egymásra is. 2 nap múlva találkozunk.  –David

-         Ok.- banda

Ekkor elindultak hazafelé. Mindenki csak a jó meleg ágyra és az otthon édes illataira tudott gondolni. Bill az út közben felvetett egy kérdést ami már régóta meg szeretett volna kérdezni bátyjától:

-         Tom,tudom,hogy ezt nem most kéne megbeszélnünk,sőt azt is megértem,hogyha kiborulsz vagy ilyesmi csak kérlek hallgass végig,ha nem akarsz nem kell válaszolni.

-         Mondjad Bill. Tudod ha valami van hozzám bizalommal fordulhatsz.

-         Tom,én már nem tudom magamban tartani az érzéseimet. Néha,sőt mindig legszívesebben kikiabálnám a világnak,hogy szerelmes vagyok beléd. Nehéz titokban tartanom,főleg,hogy a szerelmi életemre irányuló kérdéseket is feltesznek. El tudod képzelni,hogy esik ilyenről hazudni?

-         Nekem is nehéz titokban tartanom a dolgot,eddig bírtam is. Én sem tudom,hogy meddig bírom ezt magamban tartani.

-         Szerinted nem lenne jobb ha elmondanánk anyákénak és a bandának?

-         Nem tudom Bill. Talán igen,talán nem.

-         Utálom amikor ilyen sejtelmesen beszélsz.

-         Bibi ha elmondjuk kettő reakciót válthatunk ki belőlük: az első,és legvalószínűbb,hogy elküldenek minket melegebb éghajlatra vagy valami gyogyóba. A második és egyben legesélytelenebb,hogy elfogadják.

-         Hűha,te aztán jól informált vagy.

-         Sokat gondolkodtam ezen. Bevallom én is azt mondom,hogy beszéljük meg velük. De a legkíméletesebben.

-         Ezt hogy érted?

-         Hát talán nem kéne egyből a közepébe vágni. Valahogy fel kéne vezetni. Bill ha elmondjuk akkor számolnunk kell a legextrémebb kérdésekre is. Biztos vagy benne?

-         Igen. 100 százalékosan.

-         Ok.

-         És Tom a másik dolog a galéria………

-         Nem,nem nem és nem.

-         De annyira tehetséges vagy,nem kellene elpazarolni ezt. Akár anyuval is nyithatnátok egyet. Annyi szép rajzod van. Nem kell eladni, Isten őrizz csak nézni mint egy múzeumban.

-         Bill ezeknek a rajzoknak érzelmi jelentőségük van,amit kétlem,hogy el tudnék magyarázni,plusz nem vagyok annyira tehetséges mint amennyire te gondolsz engem. Persze,hogy ezt mondod hisz az öcsém vagy,te már csak kötelességből is ezt teszed. Azt mondod amit én hallani akarok.

-         Dehogy. Így is gondolom,becs aszó.

-         Nem lehet,nagy felelősség lenne. Nemrég ugye a jogi egyetemről beszéltünk ami nem kis meló lenne. Nem akarom,hogy a tanulás rovására menyjen a rajzolás. Tény és való,hogy firkálgatni egyszerűbb mint a jogszabályokat tanulni,de én választottam ezt a dolgot. Amit a fejembe veszek azt úgy is megvalósítom,ebben hasonlítunk.

-         Tudom,de csak amik megvannak és szabadidődbe csinálnád,biztos megértenék,hogy te tanulsz is mellette.

-         Bill látom nem érted: Ott lenne a banda ami már magában felőröli a szabadidőmet és a jogot nem egyszerű szóról szóra,betűről betűre megtanulni. A TH és az egyetem kifogja tenni az életem 99%-át. Abban a maradék 1%-ban pedig szeretnék veled lenne és lazítani,nem dolgozni.

-         Értem,tehát semmi esély rá………..És a diploma után?

-         Bill….Bill reménytelen vagy ugye tudod?

-         Igen ezt észre vettem. De mit válaszol a leendő dr. Tom Kaulitz –Trümper?

-         Jó legyen. DE!!!! Csak a diploma után!

-         Most egy bemutató kiállítás?

-         Hazaértünk!

Ekkor már nem nagyon tudtak beszélni mert Simone a nyakukba ugrott és szorongatta őket.

-         Hol voltatok egész idáig? – Simone

-         Frankfurtba. – Bill

-         De nem úgy volt haza jöttök koncert után? . –Gordon

-         De igen ez volt a terv de nem valósult meg mert hulla voltam a koncert végére. – Tom

-         Akkor jó. Jól tetted,hogy nem vezettél haza,hátha baj lett volna. – Simone

-         Na Tom te még mindig nem válaszoltál nekem az autóban feltett kérdésemre!

-         Aj,reménytelen,gyógyíthatatlan eset vagy Bill. De legyen,úgy sem hagysz békén addig,és nem ebbe akarok 20 évesen beleőszülni!

-         Hurrá!!!!!!

-         Ne visíts!

-         Bocsi.

Ez után nemsokára újra aludni mentek,Tom arra hivatkozott,hogy Bill lefárasztotta,ami igaz is volt…………

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Megérkezett a 43. rész is ami már a zárókoncert estéje. Jó olvasást hozzá. :) Már csak 7 rész van hátra!

43.: Frankfurt-i záró koncert:

A pihenéssel töltött egy nap hamar lejárt mind a négy fiú számra.

Reggel Tom a telefonja csörgésére ébredt fel,így most rajta volt a sor,hogy felébressze az oldalán szuszogó Billt.

-         Bill,cica! Kelj fel!

-         Ne! Hadd aludjak még,csak egy keveset!

-         Nem lehet,tudod jól,mennünk kell dolgozni.

-         Aj. Mindjárt fent vagyok,tíz perc.

A kisebbik betartotta a szavát,nem kellet rá várni sokat. Gyorsan megreggeliztek,majd mentek is Frankfurtba,mivel több órányi út és nem akarnak elkésni.

-         Ki vezet? - Tom

-         Te,gyorsabban mész,mint én. Úgyhogy szerintem egyértelműen te.

-         Ok. Na akkor indulásra fel!

Mikor odaértek,David már vitte is őket a színpad mögé ahol megbeszélést tartottak.

-         Na fiuk! Tudom,hogy nagyon fáradtak vagytok,mert én is,ráadásul nemsokára apa leszek,de ez az utolsó koncert és ezt nagyon meg kéne fogni. Utána pihenés meg ilyesmi de ez az utolsó koncert és vége a Welcome to Humanoid City turnénak. Nem tudom elégszer elmondani srácok,hogy sok múlik a záráson is nem csak a nyitáson. Ha ez most nem sikerül akkor………

-         Ne kezd már megint ezt a szent beszédet! – Tom

-         De igen kezdem! Szal…….

-         David! – Bill

-         Igen?

-         Ezerszer hallottuk már ezt és hidd el senki sem akarja ezeregyedszerre hallani.

-         Ok,oké felfogtam,de akkor irány próbálni. Azt viszont nem engedem el. Be kell melegíteni az esti koncertre.

-         Meddig gyakoroljunk? Még csak du. három van.

-         Szerintem mindent kétszer,ami bizonytalan háromszor. Nem szeretném ha valami nem stimmelne.

-         Utána? – Gus

-         Pihentek az öltözőkbe.

Ez után mindenki ment a maga dolgára,és nekikezdtek a próbának. Minden szám jól ment sőt még a ráadás számok is. Hat órakor úgy érezték,hogy most már elég és elmentek az öltözőkbe.

-         Fiuk tíz perc és kezdünk. – szólt be az öltözőbe David este kilenckor.

-         Ok. – srácok

Nemsokára megkezdődött a turné utolsó koncertje is ami sikeresen fejeződött be. Mint mindig most is telt ház volt,alig lehetett beférni. A műsor végén a tervezett három ráadás helyett öt lett. Billéket még így is nehezen akarták elengedni.

Miután lezuhanyoztak jöhetett az autogram osztás,ami három órásra sikeredett.

A négy fiatal rocksztár már így is ki volt merülve,de még mindig lelkesen osztogatták az autógrammokat,és ég várt rájuk az after party is. Ez a feladatot is lelkesen vették fáradságuk ellenére.

Mikor vége lett mind a négyen eldőltek a kanapén és aludni készültek.

-         Fiuk! Mit csináltok? – David

-         Alszunk! – Georg

-         Ki fog hazamenni?

-         Te,a feleségedhez,mi itt ezen a kanapén fogunk éjszakázni! - Tom

-         Nem akartok otthon aludni?

-         David,ha most elindulunk,tuti,hogy a kórházba kötünk ki autóbaleset miatt. Fáradtak vagyunk,én pl alig bírom nyitva tartania a szemeimet,nem ám hogy még Tomnak segítsek figyelni.

-         Akkor bérelek itt szobákat és elviszem az autóitokat is oda. Nehogy kocsiba üljetek ilyen állapotban!

Nem sokkal később már a hotelszobába voltak és ruhástól zuhantak az ágyakba…

1 év

Sziasztok! Pontosan ma egy éve,hogy létrehoztam ezt a blogot! Köszönöm, a 2625 megtekintést; ez azt jelenti,hogy havonta több mint 218 ember nézte meg.  Igaz nem nagyon jöttek komik,de legalább megtaláltátok az oldalt. Remélem,hogy a jövőben is számíthatok azokra,akik rendszeresen nézték a blogomat. A blogon ez a "szülinapi" bejegyzés a hatvanadik,ezek közül 42 történet rész volt. Köszönöm azoknak akik rendszeres olvasóim lettek és akik kommenteltek. 
A szavazás még mindig él az oldalon,miszerint mit szeretnél olvasni a legszívesebben. A blogger kicsit szórakozik és rendszeresen törli a szavazatokat,de nálam megvannak.    

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 42.részt is ami,hát a vége egy kicsit nyálas lett. Már csak 8 rész van hátra! :)

42.rész: Las Vegasi lazítás

Reggel már nem sokat kellett buszozniuk,hamar odaértek Las Vegasba. Ébredés után a négy fiú kipakolt a buszból, és elfoglalták a hotelszobáikat.

-         Daivd most mit kell csinálni? – Tom

-         Kész vagytok? Mindennel? Biztos?

-         Aha .- banda

-         Akkor üljetek le mert ebbe a városba kell egy kis útba igazítás.

-         Ne már! – Bill

-         De már! Szóval: kicsit keresgéltem Vegasról egy – két dolgot és hát mit ne mondjak? Éjszaka a legveszélyesebb kint lenni. Na most tudom,hogy ti meg ekkor szeretnétek látni a várost. Most majd biztos hülyének fogtok nézni,de elkértem Lucindától a gázpsray-t. Neked adom Bill,mert nálad van táska,ja és ez még nem minden ultra biztonságos kocsival fogtok menni,amin még a golyó sem hatol át. Arra kérlek titeket,hogy ha kaszinóba mentek ne csesszétek el a pénzeteket,legalábbis az összeset ne. Nem akarom,hogy anyátok engem szidjon le,hogy hova lett a pénz. Nagyon vigyázzatok magatokra,nem akarom,hogy baj legyen. És az utolsó,hogy módjával igyatok meg ilyesmi. Nem fogom azt hallgatni,hogy fáj a fejetek,rosszul vagytok,aludni akartok meg ilyesmi.

-         Ok,meglesz. 

-         Na menjetek.

Ezután a fiuk mentek is várost nézni. Tetszet nekik a látvány,főleg kivilágított utak. Esze kilenc felé megláttak egy kaszinót amibe be is mentek,pedig tudták,hogy 21 év a korhatár. Órákat töltöttek itt,de csak jobban körbenéztek,nem akartak sok pénzt költeni.

-         Fiuk játszunk már valamin,azt fogják hinni,hogy ki akarjuk rabolni. – Georg

-         De csak mértékkel! – Gus

-         Akkor egy óra múlva itt találkozunk! –Bill

-         Négyen négy felé? – Georg

-         Igen! -Bill     

-         Nem! Te velem jössz Bill! Nem hagylak egyedül! – Tom

-         De nem vagyok gyerek! – Bill

-         Nem baj! Nem akarom,hogy elkeveredj vagy bajba kerülj!

Majd elmentek az új terv szerint. Mindenki sorba nyert így a végén több pénzt vittek haza mint amennyit költöttek.

-         Srácok még ne menjünk,korán van! – Gus

-         Ja még csak hajnali kettő.

-         Akkor go egy másik kaszinóba. – Bill

Hallgattak a front emberre.,így hajnali négyig csak játszottak. Akkor indultak vissza a hotelba,ahol mint elmeséltek Daivdnak. A menedzser csak nevetett rajtuk,de egyben büszke is volt a fiaira,mert nem költöttek sokat. Miután megmutatták,hogy mennyit nyertek csak ennyit mondott:

-         Ti betörtetek a széfbe?

-         Nem dehogy! Úgy nyertük!

-         Ohh szal nektek az volt a tervetek,hogy tönkreteszitek a kaszinót,mert bezsebeltek belőle mindent?

-         Aha. Te mondtad minél több a pénz annál jobb nekünk.

-         És mit fogtok vele csinálni?

-         Na igen,erről közösen döntöttünk. – váltott komolyabb hangnemre Bill – Miután Lucinda megszült közösen elmegyünk a Maldív szigetekre,persze ha benne vagy. Így még mindig maradni fog egy csomó,ezért arra gondoltunk,hogy hálánk jeléül,amiért ennyi sztárra találkozhattunk általad és,hogy egyáltalán eljutottunk ilyen helyekre szeretnénk neked is adni egy nagyobb összeget,a maradékot pedig egymást közt osztjuk el. Ha így neked megfelel.

-         Oh fiuk igazán nem kell…….

-         De igen,nélküled nem itt lennénk. – Tom

-         Akkor sehogy sem tudlak titeket lebeszélni erről a szándékotokról?

-         Nem. A babapartyn adjuk át egyben az ajándékkal. – Gus

-         Aj fiuk! Köszönöm szépen!

-         Szívesen.

-         Mikor szállunk le? – Georg

-         Nemsokára. De miért pont én jutottam eszetekbe? Annyi helyre adhatnátok pénzt!

-         Mert neked köszönhetünk mindnet amit elértünk. – Bill

-         Saját magatoknak köszönjétek a karriereteket. Ti vagytok tehetségesek ezt nem én csináltam!

-         De te segítettél és pont! – Georg

-         Miért nem busszal megyünk? – Bill

-         Bill, drága szőke énekesünk aki festett fekete,tudom,hogy nagyon modern a buszunk de az Atlanti Óceánt még nem tudja átrepülni.

-         Jól van na! – B.

-         Hányas voltál te földrajzból gimibe? – Gus

-         Négyes,de az már régen volt én sem emlékezhetek mindenre!

-         Hagyjuk inkább. – Tom

Nem sokkal később Berlinbe landolt a négy rocksztár gépe. A fővárosból mindenki haza felé ment nem akartak hotelben aludni,bár este volt. Mindenki saját ágyára vágyott leginkább. A következő nap csak aludni fognak hiszen az idő eltolódás is megártott nekik,ráadásul holnapután koncertjük van………….