Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a 6. részt is amiben egy újabb fordulóponthoz érkeztünk az ikrek életében. Jó olvasást hozzá! :)

6.: Na azt már nem!

Mikor nyolc évesek lettünk Gordon már nálunk lakott egy ideje. Billel már teljesen megszoktuk a nevelőapánkat, igen, jól olvastátok a nevelőapánk. Gordonnal teljesen kijöttünk,csak eleinte volt nehéz megszokni. 

-         Jó reggelt. –köszöntem mikor leértem a konyhába – Bill?

-         Szia Tom, nem tudom, hogy hol az öcséd, valószínűleg még alszik, ahogy szokott. De miért? – kérdezte Gordon a kávéját szürcsölve

-          Mert elterveztük,hogy ma kicsit tovább „fejlesztjük” a faházunkat amit még apa épített. Úgy volt, hogy tízkor felkel. De úgy látszik nem. Megyek felkeltem. – indultam az öcsémhez.

-         Ne, hagyjál békén, aludni akarok.! – nyafizott Bill

-         NEM! felkelni most!  - nevettem el a végét

-         Igenis parancsnok! – kiáltott fel

-         Mi a baj? – jött be anya is

-         Semmi,csak a bátyám nem hagy aludni, mikor én álmos vagyok!

-         De megígérted! – szontyolodtam el

Miután sikerült kirángatni a hétalvó öcsémet az ágyból mentünk építeni.

-         Na jó, mit kell csinálom? – kérdezte Bill

-         Hozz a garázsból léceket,mert meg kell javítani az oldalát. Én addig hozok ide szeget és kalapácsot is.

-         Oké. Mekkora kell?  - nézett rám

-         Honnan tudjam? Mérnök vagyok szerinted? – kérdeztem vissza

-         Mi a vita tárgy fiúk? – jött ki hozzánk Gordon

-         Meg kell javítani az oldalát, újra kell festeni és ki kell takarítani a házunkat. -  jelentettem ki

-         Segíthetek? – kérdezte tőlünk

-         Persze! Te úgy is nagyobbakat ütsz majd! – lelkesedtem

Egész nap elvoltunk az építkezéssel, így szombat lévén nem is foglalkoztunk mással. Gordon ott segített ahol tudott,de persze hagyta, hogy mi mondjuk meg mit hova kell rakni.

Délután anya s kijött így már négyesben dolgoztunk tovább. Jól haladtunk,de nem végeztünk aznap. De nem is akartunk, ugyanis annyira jól éreztük magunkat ezen a napon, hogy még jó sok ilyet akartunk.

Beláttuk, hogy Gordon nem rossz ember, sőt nagyon is jó. Legalábbis velünk nem játssza a szigorú apát.

Vasárnap reggel még Bill is korán kelt, hogy minél előbb elkezdhessük az építést és a kuckó körüli munkát.

-         Ácsi  fiatal emberek! Hova ez a nagy sietség? – kérdezte anya

-         Hát ki kell takarítania kuckónkat, tiszta por az egész és ráadásul meg kell nézni, hogy megszáradt-e a festék.  – válaszoltam

-         Nem, nem! Irány a szobátokba, és írjátok meg a házit! Majd utána mehettek ki! Tudjátok jól, hogy első az iskola! – mondta ellentmondást nem tűrően

-         De anya! – kezdte volna az öcsém, ha anya közbe nem szól

-         Nincs semmi de! Múltkor is egyest kaptatok, mert nem volt kész a házi és nem is tanulttok!

-         Jó!- válaszoltuk letörten

Ebéd utánra már meg is tanultuk a leckét így mehettünk ki. A nap végére teljesen kitakarítottunk, így ragyogott az egész kuckó.

-         Fiúk, beszélnünk kell! – fordította komolyra aszót anya

-         Mit csináltunk? – kérdeztem

-         Ti semmit,mi viszont igen. – mondta

-         Anyátok és én fontos döntést hoztunk! – vette át a szót Gordon

-         Igen? – vártuk a nagy kijelentést

-         Na ne, talán kistesónk lesz? -  kérdezte rémülten Bill

-         Nem,dehogy az még nem egyelőre.  –nevetett anya

-         Akkor?

-         Elköltözünk! Már ki is néztük a házat, így hamarosan mehetünk is! Csak egy kicsit lesz arrébb,nem kell aggódni!  - mondta anya – Itt van nem messze Lotische. Jártatok már ott nem?

-         NA AZT MÁR  NEM!!!! – mondtuk egyszerre – az egy Isten háta mögötti hely! Nem megyünk oda! Ti mehettek, de mi nem!

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam az 5.részt is amiben már belép egy új szereplő. Jó olvasást hozzá. :)

5.:  Ki Ő?

Hét éves korunkban is hárman alkottunk egy családot. Anyuék már hivatalosan is elváltak,így apa elköltözött tőlünk. Minden hétvégét nála töltöttünk,amiket mi nagyon szerettünk.

-         És, hogy megy az iskola srácok? – kérdezte egyik délután

-         Jól, képzeld el tegnap megdicsért minket Frau Franz. – dicsekedett Bill

-         És mi jót csináltatok érte?

-         Semmit sem. – válaszoltam

-         Akkor miért dicsért meg? Nem értem srácok.

-         Hát éppen azért, mert kivételesen normálisak voltunk. – vigyorogtam

-         Anyátok mit szólt ehhez? – kérdezte apu

-         Hát, csak azt mondta, hogy ügyesek vagyunk.  – nevetett Bill

Kicsivel később kimentünk a helyi játszótérre, ahol rendszerint nem játszott velünk senki, így csak ketten maradtunk. Már akkor kiközösítettek minket, pedig csak 7 évesek voltunk és majdnem egyformák. Ezt a mai napig nem értem, de biztos meg volt az oka ennek is.

Vasárnap apunál csináltuk a házinkat, ahogy szoktuk.

-         Sziasztok fiuk! – köszönt anya amikor jött értünk

-         Szia! – öleltük meg

-         Jó volt itt lenni apátoknál?

-         Igen, sokat játszottunk. És kész a házink is ahogy kérted! – Bill

-         Jól van akkor menjünk haza. – mondta komolyan anya

-         Valami baj van? – kérdeztem az autóban

-         Nem,dehogy miért lenne?

-         Mert nem tudom….

Egy héttel később is észrevettük, hogy anya titkol valamit előlünk, ami nekünk nem jó. Először arra tippeltem, hogy benn járt az ofőmnél,de nem. Második tippem, hogy összevesztek apuval még jobban.,de ez sem jött be.

-         Bill, ki kell deríteni,hogy mit titkol anya! – közöltem az öcsémmel

-         Jó de hogyan?  - kérdezte

-         Nem tudom,de fontos lehet ha anya ennyire próbálja elrejteni előlünk.

Sokat próbálkoztunk,de nem mentünk semmire, ugyanis anya a telefon beszélgetések során is kínosan ügyelt arra,hogy ne halljunk semmit.

-         Anya! Mond el mi a baj! Látjuk rajtad, hogy valami nincs rendben csak nem mondod el. – mondtam anyunak teljesen komolyan

-         Még korai lenne, de idővel el fogom mondani nektek.

-         De mi most akarjuk tudni!  - erősködtem

-         Fiuk, nincs semmi baj, csak valami megváltozott és ez ebben a pillanatban jót jelent nektek is és nekem is. Nem akarok semmit elkapkodni, idővel mindenre fény derül, addig is legyetek türelemmel.

-         Jó. –mondtam csalódottan

-         Most menjetek aludni fiuk,mert későre jár.

-         Oké,jó éjt. – válaszoltunk Billel

Pár héttel később anya lehívott minket a nappaliba azzal, hogy beszélni akar velünk, és fontos dologról.

-         Emlékeztek arra amikor kérdezősködtetek és én azt mondtam, hogy mindent a maga idejében? – kérdezte anyu

-         Persze,azóta is kíváncsiak vagyunk!  - mondtam őszintén

-         Akkor most ennek itt az ideje.  Nos azt tudjátok,hogy én és apátok már nem szeretjük egymást, ezért már nem is lakik itt. De én találkoztam valakivel, aki nagyon megtetszett és vele szoktam beszélgetni telefonon és személyesen is. Fiuk tudom, hogy nehéz apátok nélkül és szeretnétek újra itthon látni,de én másba vagyok szerelmes. Úgy gondoltam, hogy ha nincs ellenetekre akkor elhívnám hétvégén ide. Na mit szóltok hozzá?

-         De miért nem apa? – kérdte Bill

-         Mert mi már nem vagyunk jóban.

A hétvége nagyon hamar eljött pedig mi nem vártuk annyira, Mi van ha nem valami kedves az az ember?

Szombat reggel anya izgatottan csinálta a reggelinket,mivel ma láthatjuk azt a férfit.

-         Na fiuk itt van az idő. Ő már itt is van. Viselkedjetek kedvesen és okosan.  – mondta  anya

-         Oké, meglesz anya. – válaszoltam

-         Ikrek bemutatom nektek Gordon Trümper-t! Gordon ő Tom ő pedig Bill. – mosolygott anya

-         Csókolom! – köszöntünk duóban

-         Sziasztok! Mondjátok csak nyugodtan, hogy szia, nem vagyok én olyan öreg. – mosolygott ő is

A délután folyamán tök jól elvoltunk Gordonnal bár még nem ismertük annyira,lehet, hogy valójában gonosz. Este az ágyban Billel beszélgettem erről.

-         Bill mit gondolsz Gordonról? – kérdeztem

-         Nem tudom,nem tűnik rossz embernek. Apát soha nem pótolhatja de szerintem nem lesz gond és még nem is költözik ide. Ugyan Tom ez csak egy délután volt vele.

-         Akkor sem tetszik ez nekem. Valamit tervezget de nem tudom, hogy mit.

-         Ugyan,csak ma ismerted meg.

-         Ahogy te is. Ne mond már, hogy neked olyan szimpatikus volt.

-         Nem mondok véleményt egy délután alapján.

-         Akkor is tervez valamit aminek nem lesz jó vége.

Ezzel a gondolattal aludtam el és féltem, hogy az állításom beigazolódik,miszerint készül valamire ami nem jó nekünk. De ki tudja, hogy mit hoz a holnap?  

Időutazás a múltba & Happy Bday

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt is ami hát ,nem épp egy vidám rész az ikrek életében;de rémélem tetszeni fog. :)
De,hogy legyen okunk az örömre, Georg 31.-én ünnepelte 26. szülinapját. Boldog Szülinapot Georg!  

            

Tehát akkor jó olvasást! :)

4.:  Miért?

Az első osztály második felében anyuék egyre furcsábban viselkedtek. Mi még akkor kicsik voltunk, hogy megértsük, hogy mi történt otthon. Nem beszéltünk erről senkinek még csak ki sem mutattuk legalábbis próbáltuk, hogy nincs minden rendben otthon.

Anyuék egyre többet veszekedtek előfordult, hogy éjjel, de mindent megtettek annak érdekében, hogy mi ebből ne észleljünk semmit. Nappal egy tök átlagos család, éjjel meg valami megváltozik mindig.

Bill egyik éjjel sírva jött át a szobámba,mivel mi időközben szétköltöztünk.

-         Tom? – hívogatott az éjszaka közepén

-         Igen? – szóltam vissza kedvesen

-         Aludhatok itt? Anyuék már megint kiabálnak és nem tudok aludni. – sírta el magát

-         Gyere ide. Semmi baj, ne sírj.  – nyugtattam

-         Miért csinálják ezt?

-         Nem tudom,de ez nem a mi  dolgunk. Majd kibékülnek és minden oké lesz újra.

Hetekkel később is csak kiabáltak egymással,majd egy éjszaka apu elment.

-         Anya hol van apa? – kérdezte Bill teljesen ártatlanul

-         Nem tudom. De nem, is érdekel. Majd vissza jön ha akar, ha nem így járt.

-         Mi? Ebből nem értünk semmit.

-         Összevesztünk,de gondolom hallottatok mindent az éjjel.

Hetekkel később :

-         Ikrek gyertek le,el kell mondanunk valamit! –apu

-         Igen? Itt vagyunk

-         Figyeljetek. Gondolom észrevettétek,hogy az utóbbi időben nem valami fényes a hangulat a családban. – kezdte anyu -  Apátokkal nem vagyunk éppen a legfényesebben,voltak gondjaink és problémáink amiket nem tudunk megoldani,ezért úgy döntöttünk,hogy elválunk. – mondta ki anyu

-         De miért? – kérdezte Bill

-         Mert nem jövünk ki egymással olyan jól mint eleinte és nem akarjuk,hogy ti lássátok kárát ennek. Nem szeretnénk,hogy nektek legyen valami bajotok,mert mi veszekszünk.

-         Akkor most mi lesz? – kérdeztem

-         Én elköltözök itthonról,ti maradtok itt.  – apu

-         De ne!!!!!!! – sírta el magát Bill

-         Jobb lesz így,kicsim. Nem lesz baj. Jól megleszünk mi hárman is.

-         Anya mit jelent az, hogy elváltok? – kérdeztem

-         Azt, hogy ő már nem fog itt lakni meg még olyan dolgokat amihez még ti kicsik vagytok és nem értenétek meg.

-         De akkor mi nem fogjuk látni apát? – Bill

-         De igen fogtok,csak ritkábban mint eddig.

Miután ezeket letudtuk Bill felrohant a szobájába és sírt. Ez onnan tudom,hogy utána mentem, és láttam. Órákig próbáltam nyugtatni,de ez nehéz volt hiszen és is sírtam egy kicsit.

-         Most mi lesz? – kérdezte szipogva Bill

-         Nem tudom öcsi. – válaszoltam halkan

-         Ugye te nem mész el? Nem akarok itt maradni egyedül!

-         Nem fogsz. Én mindig itt leszek neked. Nem ez a dolga egy bátynak? Még akkor is ha az csak 10 perccel idősebb? –kérdeztem mosolyogva

-         De igen! – válaszolta ikrem

Nemsokára elmentünk aludni, és úgy gondoltuk, hogy megvan életünk legszörnyűbb napja.

Hónapokkal később apa végleg elköltözött tőlünk, így mi csak hárman maradtunk anyuval. Bill még egy darabig sírdogált,de hamar visszajött az a régi mosolygós kisöcsém.

Egy kicsit kezdtem is megszeretni ezt az életet, hiszen hétvégenként apunál lehettünk,ami nekünk jó volt.

Hétéves korunkban azonban jött egy újabb nagy változás a család életében,aminek mi nem nagyon örültünk.