2014. augusztus 25., hétfő

Szavazás!

Sziasztok! Ma nem résszel jöttem sajnos, de a héten még az is lesz, legalább egy. 
Most egy szavazással jöttem, méghozzá arra lennék kíváncsi, hogy mi legyen a következő történet. Az It's my life-ból 30 részt tervezek és abból már 23 fent van. Az lenne a kérésem, hogy olvassátok el a történetismertetőt, majd válasszátok ki, melyik tetszett a legjobban. Igazából azért kérdezem, mert én nem tudok dönteni, azt meg nem akarom, hogy megírjam az egyiket, erre kiderül, hogy nem is tetszett Nektek.
Négy darab vázlatot hoztam, aminek csak felét írtam le, mivel ha az egészet kitenném, nem lenne mit olvasnotok, hiszen össze tudnátok rakni a történetet. 
Nem is húzom tovább az időt, itt vannak az ismertetők:

  1.: Véletlen


Tom és Bill nem tudnak egymásról. A szülők még csecsemőkorukban elváltak, s Tom Jörghöz, Bill, Simone-hoz került. Egy baleset miatt, egy kórterembe kerülnek, ahol összeismerkednek, majd elkezdik felfedezni a hasonlóságokat egymáson. Sokat beszélgetnek, de Simone az, aki föltárja előttük, a titkot. Ebből nagy botrány lesz, szó szót követ…. és megtörténik az, amit egy szülő sem kívánna a legrosszabb ellenségének sem….

2.: Építsd újra

Tom repülőgépe lezuhan. Bill hónapokig keresi, tudja, hogy testvére életben van, de nem találja. Az énekes felhagy a foglalkozásával és divattervezőnek és modellnek áll. Létrehozza a sajátcégét, ami világmárka lesz. Egy divatbemutatón, amit Bill nyit meg, váratlanul felfut a színpadra az asszisztense, mert roppant fontos telefonja van. Billben újraéled a remény, egy pillanat alatt….

3.: Family’s secret

A Kaulitz család boldogan. Simone Kaulitz –Trümpernek és Gordon Trümpernek van két gyermekük, akik olyanok, amilyet minden szülő kíván. okosak, jól neveltek, tisztelettudóak. De a családnak van egy titka, amiről csak három ember tud. Simone, Gordon, és a nagyobbik fiuk Tom. Egy olyan titok ez, ami akar szét is választhatja ezt a családot. De miért csak Tom tudja, Bill miért nem?

4.: New life

Tom és Bill az apjukhoz kerülnek, miután nem tudják elviselni anyjuk új férjét, Gordont. A Kaulitz ikrek, azonban szívből gyűlölik az édesapjuk, régi sérelmeik miatt. Jörg, egy ideig békülni akar, de belátja, hogy nincs értelme próbálkozni. Az apa eltávolodik még jobban a fiaitól, már ha ez lehetséges. De mit tesz két 18 éves srác, ha valami nem tetszik nekik? Hát persze, hogy az egyszerűbb utat választják, ami könnyen bajba sodorhatja őket… 

                                                                ********

Ne feledjétek, hogy ez csak egy vázlatszerűség, ennél jóval színesebb lesz mindegyik, ráadásul csak az eleje van fent! 
A szavazás 2014. szeptember 30-ig tart! Szavazzatok minél többen, hogy tudjam, melyiket olvasnátok szívesen. Rajtatok múlik, hogy melyik lesz! :)
Szavazni az oldalmenüben a Szavazás pont alatt, vagy kommentben lehet! 

2014. augusztus 15., péntek

9 év a Tokio Hotellel

A mai, piros betűs nap az Alienek számára. Nekik 2005. augusztus 15. egyet jelent. A Tokio Hotel ezen a napon adta ki első kislemezét a Durch den Monsun-t. Ezzel a fiuk elindították azt az őrületet, ami éveken keresztül kísérte őket a világ minden pontján. Bár, mostanában nem annyira aktívak, sőt eltűntek a rajongók elől és "szétszakadtak", hiszen a banda egyik fele Németországban, a másik Los Angelesben, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Tokio Hotel még mindig egy meghatározó zenekar. 

" ....Ich muss durch den Monsun hinter die Welt 
Ans Ende der Zeit bis kein Regen mehr fällt
Gegen den Sturm Abgrund entlang 
Und wenn ich nicht mehr kann, denk' ich daran
Irgendwann laufen wir zusammen
Durch den Monsun, dann wird alles gut......." 




It's my life

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, melyben Ria is nagyobb szerepet kap. Jó olvasást hozzá! Várom a véleményeket! :D


23.: Ria és én

Ma az egész napot együtt töltöttük Riával, ugyan is ma vagyunk fél évesek. Ezt számon tartani? Úgy látszik nagyon ráért, ha ilyenre emlékszik. Nem arról van szó, hogy nekem nem jut eszembe az évfordulónk, de azért hat hónapot nem számolok.
Reggel arra ébredtem, hogy Ria az arcomat simogatja és lágyan csókol.

-           Jó reggel édesem! – köszönt, mire én kábán viszonoztam
-          Miért kapom ezeket? – kérdeztem, miközben magamra húztam
-          Mert ma vagyunk fél évesek! – hupsz, elfelejtettem

Gyorsan lesiettem a konyhába és csináltam neki ágyba reggelit, hogy lássa, legalább igyekszem. Már éppen vittem volna fel a szobámba a tálcát, mikor szembe jött velem Bill.

-          Reggelt öcsi! – mosolyogtam rá
-          Cső! Megkajálok, összeszedem magam és már itthon sem vagyok! – na, ne: ezek szerint ő tudta
-          Honnan?
-          Ria tegnap izgatottan mesélte, hogy mit fogtok csinálni ma.

Nem mondott többet semmit. Akkor most az öcsém tudja, hogy én mit fogok csinálni egész nap, de én nem? Hogy van ez?

-          Kicsim, hoztam neked reggelit! – mosolyogtam rá kedvesen
-          Köszönöm életem! – csókolt meg
-          Mit fogunk csinálni ma? Csak azért mert bevallom én elfelejtettem ezt… - ez kínos
-          Sejtettem. Elmegyünk, megnézünk egy romantikus filmet, ebédelünk egy étteremben, majd hazajövünk és egész nap ágyban leszünk. – az utolsó rész jól hangzik

Miután levittem a tálcát, zárva találtam a szobaajtómat. Most komolyan kizárt saját szobámból?

-          Mindjárt bejöhetsz, csak öltözöm, és nem akarom, hogy láss! – na, kösz

Ezután felöltöztem én is, majd elmentünk moziba, ahol Ria előre lefoglalta nekünk az egyik vetítőtermet, hogy nyugodtan tudjunk filmet nézni. Úgy döntöttünk, hogy a romantikus film helyett inkább valami vígjátékot nézünk.

-          Hogy tetszett a film cica? – bújt hozzám Ria
-          Nekem nagyon bejött! De most nekem lesz egy meglepim számodra. – nevettem majd az ölemben kivittem

Egész úton azt kérdezgette, hogy hová megyünk. Hát nem mindegy az? Egy helyre.

-          WOW. Ez most….. egy műjégpálya? Hogy jutott ez eszedbe? – csókolt meg, majd hagyta, hogy felhúzzam rá a korcsolyát
-          Tudod régen koriztam már és gondoltam miért ne?
-          De én nem tudok…..
-          Segítek. Azért vagyok itt, hogy ha elesel, akkor rám dőlj.

Korizás közben sokat nevettünk bár, láttam Rián, hogy fél egy kicsit az esésektől. Tudom, hogy modell, de benne van a pakliban; nem lesz semmi baj, ha popsira ül.
Hamarosan elmentünk az étterembe, ahol gyorsan megkajáltunk, mert mindkettőnk szeretett volna kettesben lenni a másikkal.

-          Ria, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? – mire nem jó egy piros lámpa
-          Én is imádlak életem!

Otthon csak ketten voltunk, mivel Bill volt olyan diszkrét és elment már reggel, hogy ne zavarjon minket. Alig bírtam kivárni, amíg beálltam a garázsba, annyira vágytam már arra, hogy megérinthessem a gyönyörű barátnőmet.

-          Kicsim….
-          Nem akarok most beszélni. Ma nem. – kezdtem vetkőztetni


Tudta, hogy mire gondolok. Tudta, hogy mit szeretnék a nap hátralevő részében csinálni. Tudja minden gondolatomat, imádom… 


2014. augusztus 8., péntek

It's my life

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt, amiben Bill is nagyobb szerepet kap. Jó olvasást hozzá! :)

22.: Let’s do it!


A gyógyulás heteit nem írom le, mivel nem történt semmi érdekes dolog a pár hét alatt. Szinte minden napom ugyanabból állt ki: felkeltem, munkába mentem, próbáltam, dolgoztam, hazamentem, aludtam. Semmi extra. Eléggé unalmasan teltek a napjaim, de ma végre letelt az öt hét, így mehetek motorozni. Bill úgy döntött, hogy kijön velem és ő is megpróbálja.

-          Bill, nehéz a motor, óvatosan. – mondtam neki, miután kivittem a járművet
-          Nem lesz gond! – mosolygott, majd rá akart ülni egyből
-          Nem, nem. Először megmutatom, hogy kell csinálni, megyek vele egy kört, aztán odaadom neked. – mondtam, majd felültem rá és elindultam

Az, az igazság, hogy le sem akartam szállni róla. Egy élmény volt újra motorozni. Egyszerűen imádom ezt az érzést.

-          Tessék, vedd fel a bukósisakot, és ülj rá. Óvatosan, ne húzd meg a gázt!
-          Nem kell, csak egy kör! – adta vissza az említett tárgyat
-          Bill, ennek köszönhető, hogy nem sérültem meg komolyabban. Ha ez nincs rajtam, meg is halhattam volna. Felhúzod, vagy nem ülsz a motorra! – még, hogy nem kell sisak

Hál istennek nem sokat vitatkozott velem az öcsém, felvette a védőcuccokat, majd némi habozással elindult. Láttam rajta, hogy élvezi, mivel nem akart megállni. Hehe, én is így kezdtem.

-          Tom, ez annyira jó! – állt meg mellettem kb. a tizedik kör után
-          Ugye? Várj, van egy másik is, kihozom és akkor mind a ketten tudunk menni. – mosolyogtam rá, majd elindultam

Nagy nehézségek árán kihalásztam a pórmotoromat, és a másik védőfelszerelést, majd kitoltam a „monstrumot”. Billel nagyon jól elvoltunk, órákig köröztünk a pályán, de a végén egy olyan elhatározásra jutott, ami nekem nem igazán tetszett.

-          Tom, én is motorozni akarok!- jelentette ki büszkén, mire én döbbenten néztem rá
-          Öcsi, ez veszélyes. A VB után én is abbahagyom, legalább is ez van tervben.
-          Nem érdekel. Nem ülhetek egész nap az irodában vagy a lakásban, attól félve, hogy történik velem valami. Ezt még te mondtad, még ha nem is ezekkel a szavakkal! – láttam rajta, hogy tényleg szeretné

Gondolkodtam. Talán igaza van.  Nem védhetem örökké, főleg nem maradhat ki a jó dolgokból. Ezért úgy döntöttem, hogy felhívom az edzőmet, Mathias-t, de hiába csörgettem, kinyomta.

-          Itt vagyok Tom, azért nyomtam ki. Láttam, hogy a pályán vagytok és elindultam hozzátok. Mit szeretnél? – ért közelebb, majd lekezelt mindkettőnkkel
-          Bill is szeretné ezt csinálni. Csak hát, így ennyi baleset után nem tudom, hogy mennyire biztonságos. – mondtam, mire Mathias elismerően pillantott az öcsémre
-          Hát figyeljetek; Tom te nagyon jól mész motorral, de tudod, hogy ezt a hónapot még ki kell hagynod, hogy újra formában légy. Billnek sajnos nem tudunk edzőt biztosítani; tömve vagyunk, de ha Te elvállalod, akkor jövőhónapban akár versenyre is mehet. Ha nagyon ügyes még az idei VB-re is kijuthat. – mi volt az utolsó mondata? Jól halottam?
-          Mathias, én fél éve készülök a VB-re, Bill meg pár hónap alatt kijuthat rá? Ez így nem fair, már bocs öcsi. – háborogtam
-          Nem biztos. Egyelőre legyél azt edzője és majd eldől.

Remek! Mathias kijelentette, hogy edzem az ikertestvéremet, mert ő is jöhet a VB-re. Marha jó! Ennek ellenére lelkesen fogtam bele az új feladatba, de mivel eszembe jutott, hogy Billnek jogsija sincs ilyen motorokra, hamar megállítottam.

-          Bill, előbb kell egy engedély ezekre. A KRESSZből nem kell vizsgáznod, mert ugyanaz, de vezetésből igen. Először megtanítalak vele utcán menni, aztán terepen. Bár látom, jól megy.
-          Oké, mennyi ideig kell gyakorolnom? – lelkesedett, mint egy gyerek
-          Minimum két hét. Mivel az edződ vagyok, és ezt elvileg Mathias rögzíti is, kérek egy papírt tőle, megtanítalak, bemegyünk egy ilyesmivel foglalkozó irodába, és megcsinálod.

Az elkövetkezendő napok abból álltak ki, hogy tanítottam Billt. Nyilván nem kellett volna két hetet gyakorolnia, de ez a szabály; nekünk is be kell tartani. Fél hónap alatt egyszer sem esett el vele, de még csak meg sem rántotta a kormányt durvábban. Mathias azt mondta, hogy akinek van érzéke a vezetéshez, annak nem kell sok idő a motorhoz sem.
A két hét végén elvittem őt egy illetékes irodába, ahol már aznap levizsgázhatott, persze, előtte a sikeres KERESSZ vizsgát be kellett mutatnia.

-          Nos, Mr. Kaulitz, annyi lesz a dolga, hogy a GPS-en kijelölt útvonalon halad, egészen a jel végéig. Ott a testvére fogja várni, aki előre megy autóval. Legyen természetes, mintha itt sem lennénk. A bukósisakban van egy mikrofon, ill. egy fejhallgató, ezeken keresztül tudunk kommunikálni. – mondta a vizsgabiztos, majd beült a járművébe
-          Bill, csak úgy, ahogy mutattam. Tartsd be a KRESSZ-t és ne tégy hirtelen mozdulatot. Sikerülni fog.  – mosolyogtam rá

Egy óra múlva már láttam közeledni az öcsémet, aminek örültem, mert már nem tudtam elképzelni, hogy hol lehet. Miután megállt a kocsi és a motor is, odamentem Billhez.

-          Na, hogy ment?
-          Minden a legnagyobb rendben folyt, amíg kiállítják a jogosítványát a járműre, itt az igazolás, ezzel közlekedhet! – mondta a vizsgabiztos, majd Bill kezébe nyomta a papírt, amit aláírt az ikrem is

Fáradtan mentünk haza mind ketten. Otthon csak bementem a szobámba és másra sem vágytam csak pár óra magányra, vagy a barátnőmre. Hál istennek az utóbbit kaptam meg….