Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt a legújabb rész, ami egy kicsit rövid lett, de nemsokára beindulnak a cselekmények és garantáltan nem lesznek benne unalmas részek. Jó olvasást hozzá! :)
3.: A kezdetek
Otthon, amikor elmondtuk, hogy mit
lesz a feladatunk a jövőhéttől, apu teljesen jól fogadta, anyu viszont már nem
annyira. Féltett minket és rosszallását fejezte ki amiatt, hogy kábítószerrel
kerülhetünk kapcsolatba, de attól is tartott, hogy veszélyes bűnözőkkel kell
bratyiznunk. Mondjuk, nem hiszem, hogy annyira nagyon veszélyes lenne a dolog,
főleg, ha egy középiskoláról van szó.
-
Mennyi idő lesz a bevetés? – kérdezte apu miközben
vacsoráztunk
- Nem tudjuk pontosan, mert le kell buktatni a
terjesztőt és fogalmunk sincs arról, hogy mennyi idő alatt tudunk hozzájuk
közel férkőzni. – választoltam két falat között
- Addig nem is tarthatjuk a kapcsolatot? – döbbent meg
anyu és szerintem a főnökünknek való beolvasást tervezgette a fejében
- Telefonon beszélhetünk, de nem találkozhatunk és nem
is jöhetünk erre a környékre, mert a sok ismerős lebuktathat minket. De anyu,
nem kell minket félteni teljesen jól megleszünk, ráadásul nem egyedül leszünk,
mert ott lesz velünk egy tapasztalt ügynök is. – próbáltam nyugtatni anyut több
– kevesebb sikerrel
Persze mindent tudni akart, így mi
el is regéltük neki azt, amit tudnunk, ami valljuk be, elég kevés. Az
eligazítás csak a következő napon volt, így gyakorlatilag már reggel nyolckor
az irodában voltunk.
Elhangzott, hogy hol fogunk élni,
milyen instrukciókat kell betartanunk és mire kell figyelnünk. Elmondták, hogy
mostantól nincs a megszokott külsőnk se, mert vissza kell változunk
tizenévessé. Bár szerintem még így is látszik rajtunk, hogy már jócskán
kinőttünk a kamaszkorból. Kaptunk iskolai cuccokat; tankönyveket, füzeteket,
ruhákat és sok olyan dolgot, amire igazából nincs is szükségünk.
-
Tehát a hétfői nappal fognak kezdeni, mint a
Coloradoból ide költözött ikerpár. Eddig ott jártak iskolába, egy neve nincs
gimnáziumba, most pedig itt szeretnének érettségizni. A lényeg, hogy ne legyen
feltűnő, hogy idősebbek, ezért ha lehetséges olyan dolgokban vegyenek részt,
amivel nem bukhatnak le. Javaslom, hogy minél több órára iratkozzanak fel és
jelenjenek is meg, de ne vigyék túlzásba, mert ne feledjék, önök a laza, vagány
rosszfiúk. Nem kell jól tanulni meg semmi, csak ne bukjanak meg. Nem tudom
meddig tart az akció, de ha úgy érezzük, hogy baj van, azonnal kihozzuk önöket.
– Sparks nagyon beleélte magát a dologba
-
Ha jól értem nem leszünk egyedül az intézményben sem?-
szaladt fel a szemöldököm, mert nem erről volt szó az elején
- De igen, viszont kapnak egy telefont, melyen be vannak
állítva a vészhívók, melyekkel csak minket tudnak hívni. Ha ezek közül
valamelyik gombot megnyomják tudni fogjuk, hogy baj van és a készülék gyors
bemérése után perceken belül a helyszínen leszünk. Ezzel csak azt akarjuk
megerősíteni, hogy nincsenek veszélyben. – felelt Sparks a kérdésemre, de ez
csak megerősítette bennem azt, hogy nem vagyunk teljes biztonságban
A további magyarázatok után még
átvettünk egy pár olyan dolgot, amit még az akadémián tanultunk, illetve a
fontos papírmunkákat elintéztük.
De csak ezután jött a java.
Felkészülni a hétfői napra, ami nem lesz egyszerű menet. Mindig utáltam beilleszkedni
új helyekre, ez alól az iskola sem volt kivétel soha.
Kíváncsi vagyok, mit hoz a hétfői
és meddig kell a diákot játszanunk. De ez csak a jövő zenéje.
