Sziasztok! Meghoztam a 3. részt is amiben újabb változások vannak. Itt az ikrek már 6 évesek,így iskolába mennek. Na de ennél több konkrétumot nem árulok el. A rész végén megfigyelhetitek, hogy már utalok a következő részre ami szintén valami nagy dolog lesz. ( de gondolom sejtitek,nem árulok vele zsákbamacskát). Na de jó olvasást!
3.: Nem akarjuk!
3.: Nem akarjuk!
Szeptember elsejét írtunk,amikor is betöltöttük a hatodik
életévünket is.
Korán reggel anya keltett minket,na de mi már akkor
ellenkeztünk pedig nem tudtuk,hogy hova visz minket.
-
Öltözzetek fel szépen, hogy jól nézzetek ki az első nap
az iskolában. – mondata anyu
-
Iskola? De anya ma van a szülinapunk! – nyavajogtam azt
hiszem jogosan
-
Akkor is kell mennetek! – jött le apu tök kómásan
-
Én nem megyek! – jelentettem ki
-
De Bill is megy! – erősködött anya
-
Én nem megyek ha Tom nem jön!
Miután sikerült letudnunk,hogy el kell mennünk, sikeresen
megérkeztünk az iskolába. Egy csomó diák özönlött be az épületbe,de minket ez
nem fogott meg.
-
Na akkor legyetek jók! Apátok jön értetek. – köszönt el anya
-
Oké,szia. – válaszoltunk.
Egy kicsit még nézelődtünk majd leültünk hátul egy
padba,ahol ketten lehet ülni.
-
Sziasztok! – köszöntött minket az osztályfőnökünk
-
Csókolom! – kántálta az osztály kórusban
-
Ann Franz vagyok és én leszek a tanár nénitek. Meg
fogunk tanulni írni, olvasni,számolni. Mit szóltok hozzá? Ugye,hogy izgalmas
lesz betekinteni a számok,betűk, formák rejtélyes világába? – kérdezte
izgatottan
-
Iiiiigen! – kántálta az osztály
-
Akkor először mindenki mutatkozzon be szépen: mondja el
hogy hívják és mit szeret csinálni.
Hát mit ne mondjak nem fogott meg annyira az iskola első
napja sem. Nem,hogy a többi.
Miután az ismerkedést is letudtuk kiosztotta az
órarendünket,amiket haza kellett vinni a szüleinknek.
-
Bill, unatkozom! – suttogtam az öcsémnek
-
Én is! – jött a válasz
-
Kaulitz ikrek ne beszélgessetek! Óra van és ezt nem
szabad! – kért minket kedvesen Frau
Franz
-
De unatkozunk! – most mi van teljesen őszinte voltam
-
Na de öhmmm
-
Bill – segítettem ki
-
Nem mondunk ilyet! – szidott meg
-
De nem is én voltam! – szólt hozzá Bill
-
Most akkor melyikőtök melyik? – kérdezte teljesen
összezavarodva
-
Én vagyok Bill ő pedig Tom - válaszolta Bill
-
Ne hazudj már folyamatosan! Én vagyok Bill – mondtam
-
Na ebből elég! Mindketten fejezzétek be! – kezdett
kijönni a sodrából
Délután amikor apu megérkezett Frau Franz behívatta magához
és minket is.
-
Herr Kaulitz a fiai már most nem tudják,hogy hol a
határ! Kérem fegyelmezze meg őket,ugyanis az intézményben nem tűrjük az
ilyesfajta viselkedést! - mondta
komolyan
-
Mit csináltak már most? – kérdezte apu
-
Először kijelentette valamelyik fiú,hogy ő unatkozik
aztán ráfogta a másikra,végül nem tudták eldönteni,hogy ki kicsoda! – Frau
Franz
-
Jaj, fiúk! Mér most kezditek a butaságot? Ez az első
nap.
-
Mi aztán nem csináltunk rosszat! – mondta ártatlanul az
öcsém
-
Mit mindig, ugye? – apu
Hazafelé úton apu végig arról beszélt nekünk,hogy mit illik
és mit nem. Mi persze nem értettünk egyet vele,mert nekünk jó poén volt.
-
Fiuk nem csinálhattok ilyeneket! Ez nem volt szép!
-
De apa….!
-
Nem! Fejezzétek be a hülyeséget és vegyétek komolyan az
iskolát! Ott csupa jó dolgokat tanulhattok meg!
-
De mi nem akarunk oda járni!
-
Pedig muszáj lesz!
Mikor hazaértünk anya már tortával várt minket otthon. Finom
csokis tortával.
Így telt a legelső iskolai napunk,amit aztán még több hülyeség
követett. Egymás helyett feleltünk, csínyeket követtünk el,amik teljesen
ártatlanok voltak így elsőben.
De sajnos az első osztály kb felénél valami gyökeresen
megváltozott a család életében,ami lehet,hogy jó,lehet,hogy rossz. Ki tudja?
