Alone

Sziasztok! Meghoztam az új részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

11.:Felkészülni, vigyázz, kész, tűz,..!

A cousting még csak kezdet volt ahhoz képest milyen hajtás volt utána. A munka igazi része még csak most kezdődött, mert a modellekre kellett szabatni a ruhákat, el kellett érnem, hogy valamennyire hallgassanak is rám, különben hatalmas lett volna a fejetlenség, ami túl tanácsos egy kis helyen.

-          Bill, elkészültél már az időpontokkal? – kérdezte Andy egyik reggel az irodámban

-          Valahova ide raktam, de nem tudom, hogy merre van; megkeresem! – na, igen a rendrakás nem az erősségem

-          Egyszer a fejedet fogod elhagyni!

-          Azt már rég megtettem, csak vissza lett varrva a helyére. – viccelődtem miközben még mindig a papírt kerestem

Jellemző, amikor hirtelen kell valami, sosincs meg, de amikor nincs szükségem dolgokra megtalálom. Múltkor például egy régi lakáskulcsot találtam, amit évekkel ezelőtt elhagytam, ezért le kellett cserélni a zárat is. Mondjuk, nem tudom, hogy mit keresett a táskámban, amikor azt rá fél évre vettem. Mindegy!

-          Főnök; kimehetnék egy órácskára? – nyitott be az egyik modell az irodámba

-          Feltétlen szükséges? Próbák vannak, megbeszélések stb.. – soroltam az ellenérveimet

-          Az a helyzet, hogy a barátnőm hívott, hogy valamit el akar mondani és nem várhat.

-          Figyelj; nem. Holnapután bemutatkozó divatbemutatóra megyünk, te is kellesz. Nem maradhatsz ki ebből! Ráadásul nemsokára megbeszélés is lesz, amin ott kell lenned.

-          De csak egy óra az egész! – kérlelt Isa, az egyik legszebb modellem

-          Ne haragudj, de nem, mert ennyiből mindenkit kiengedhetnék munkaidő alatt egy baráti csevejre.

Miután megértette, hogy nem engedem el kiment és hagyott dolgozni.

Még át kellett néznem a költségvetésünket, mert Andy azt mondta, hogy én is kövessem nyomon, nehogy elírjon valamit, amiért később ő lenne a hibás. Mondjuk megértem szegényt, hiszen az egész cég adatait ő kezeli és a pénzügyek is az ő kezében vannak. Nem hibázhat semmiben!

Miután átnéztem a papírjainkat elmentem ebédelni, pontosabban kimentem a kajáért a futár elé. Hihetetlen, de egyszerűen nincs időm még enni se, pedig figyelnem kéne erre. Azelőtt mindig figyelmeztetett Tom, ha nem kajáltam, de most, nincs, aki ennek utánajárjon. Na, jó, Andy azért nem hagyna éhen halni, meg hát odafigyel rám.

-          Kezdhetünk? – jött be Andy, amivel megszakította a gondolatmenetemet

-          Aha, csak ezt még megeszem! – mosolyogtam teli szájjal, ami nem volt épp gusztusos látvány

-          Oké, akkor addig összeszedem őket, te meg nyeld le! – nevette el a végét, majd kiment

Anyu hiába tanított meg normálisan enni, egyszerűen képtelen vagyok leszokni bizonyos dolgokról, mint például a teli szájjal beszélés. Türelmetlen vagyok, ezért nem tudom kivárni, amíg megeszem, ezért egyszerre beszélek és eszek. Tom szerint ez okozza majd a halálomat egyszer; szerintem meg a srácok nyírnak ki.

Miután sikeresen lenyeltem az utolsó falat vegaburgert kimentem a modelljeimhez és elkezdtem nekik papolni:

-          Nos, mint azt ti is tudjátok, most fogunk kilépni a divat világába, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy felkeltsük az emberek figyelmét! Nem elég csak simán kimenni a kifutóra, hanem bele kell adni apait, anyait ebbe, ahogy majd a többibe is. Fontos, hogy milyen véleményt alakít ki rólunk a média, főleg, hogy híres vagyok. Ahogy a zenében is, itt is a maximális teljesítményt várom el mindenkitől, nem lehet hibázni!

-          Nagyon sok energia, pénz és idő van ebben a dologban, kérlek titeket, hogy vegyétek komolyan. Ez nektek is egy jó lehetőség és hatalmas ugrás lenne. Azt hiszem, nem kérünk tőletek túl sokat, csak azt, ami elvárható, úgyhogy teljesítsetek, úgy, ahogy mi elvárjuk tőletek! – vette át a szót Andy, mert már megint túl sokat beszéltem

Ezután tartottunk egy próbát, ahol minden stimmel és profin ment, ahogy azt kell, mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Ahogy gondolkodtam, töprengtem rájöttem, hogy mi az, vagyis inkább ki; Tom. Az a helyzet, hogy még mindig nagyon hiányzik, abban reménykedem, hogy egyszer csak jön egy hívás, hogy itthon vagyok. Persze, tudom, hogy ez lehetetlen már, de akkor is, a remény hal meg utoljára.

Miután végeztünk a munkával, Andyvel elindultunk sörözni, ahogy mostanában szoktuk. Persze nem isszuk le magunkat, csak egy –két sört gurítunk le, hogy leöblítsük az egész napi fáradalmakat.

Alone

Sziasztok! Tudom, hogy már régen volt rész, amiért nem is magyarázkodom, mert egyszerűen nincs annyi időm, amennyi elég lenne egy nap, összekapkodni meg nem akarom, hogy senki ne olvassa.
Most viszont itt a 10.rész, amiben már Bill készülődik a BK hivatalos megnyitásához. Jó olvasást hozzá! :)

 10.: Cousting

Csak pár nap telt el, mióta megtalálták Tom cuccait, - amiket már haza is hozhattam-, de már kész az irodám, ahol dolgozni fogok. Alig vártam már ezt a napot, mert végre hivatalosan is elkezdhetek dolgozni, mint divattervező. Andy is örül neki, hiszen ő, miattam mondott fel a biztos állásából; mondjuk, itt több pénzt fog kapni, de szellemileg többet is kell melózni.

Reggel korán keltem fel, hiszen ma volt a cousting, vagyis a modellválogatás, ami eddig a legfontosabb momentum a cég életében. Azt tudom, hogy az egyik férfi modell én leszek, mert azért saját kollekcióimat én is szeretném felpróbálni és bemutatni, de egyszerre az összes ruhát és dolgot csinálni nehéz lenne egyedül.

Miután megreggeliztem és felöltöztem, Andy már meg is érkezett hozzám, ahol már mindennapos vendégnek számít.

-   Szia! Felkészültél a megmérettetésre? Hosszú napunk lesz, remélem kajáltál…. 

-     Persze, indulhatunk is! Remélem, sokan lesznek, ma már le akarom tudni ezt az egészet! – mondtam, miközben bezártam az ajtót

-    Más tervezők nem lesznek, csak te? – kérdezte Andy, miközben beültünk az autóba

-     Egyelőre csak én, aztán egy bemutatkozó divatbemutató után többen. Először szeretném, ha csak az én fantáziám lenne a kollekcióban.

Ezután már csak jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, mert mindketten el voltunk merülve a gondolatainkba teljesen. Én a mai napon agyaltam, mert nekem ez fontos, Andy meg nem tudom min. Azt viszont sejtem, hogy nem az emberiség nagy kérdésein gondolkodott.

-          Hány embert választasz ki? – pillantott rám a haverom a volán mögül

-       Nem tudom, akik úgy első látásra szimpatikusak és szépek, aztán ha túl sokan vannak, akkor jöhet egy következő kör.

-    Nem lesz ez egy kicsit sok? Mármint ennyi életrajzot meg nem tudom mit átnézni?

-      Andy, ha nem bunkó és ronda modelleket akarunk, akkor muszáj. Egy biztos; én nem szeretnék olyannal együtt dolgozni, aki nem ért velem egyet vagy a terveimmel. Ez az én cégem, az én ötleteim és gondolataim a meghatározók itt.

-       Csak nehogy eltúlozd! Csodát én sem tudok tenni, ha elcseszed. – szálltunk ki a kocsiból

Már a terem előtt nagyon sokan voltak, így gyorsan kellett cselekednem, hiszen nem álldogálhatnak kint az utcán még órákig. Mondjuk nekem csak szerencse, hogy ennyien jöttek el, mert így tudok válogatni, nem kell leragadnom a legelső embernél.

Miután beinvitáltam a leendő modelljeimet elkezdődhetett a válogatás, ami persze jó sokáig tartott.

-         Szia! Miért szeretnél nálam dolgozni? – kérdeztem már századszorra

-      Szia! Mert a hirdetésben leírtak alapján pont egy ilyen lehetőséget kerestem. Tetszik, hogy nem elvont ruhákat tervezel, amiken még hatszázszor alakítanak, mire a boltokba kerülnek, hanem egy teljesen hétköznap is viselhető dolgot alkotsz. És persze az is benne van, hogy nem csontsovány modelleket keresel, hanem normál nőket, olyanokat, mint akik hordani fogják a ruhákat.

-        Dolgoztál már valaha divatbemutatón?

-  Igen, a legutóbb egy ilyen helyen dolgoztam, viszont meguntam, hogy folyamatosan fogyókúráznom kellett, konkrétan már anorexiássá fogytam. Rájöttem, hogy ez káros és még csak nem is juttat előre.

-      Tetszik a gondolkodásod, neked legalább van eszed és a karcsúból nem akarsz anorexiát. Téged is felírlak, ha tiéd az egyik hely jelentkezem! – mosolyogtam rá kedvesen

Ezután szóltam, hogy kérek 15 perc pihenőt, mert ez így sok egyszerre, meg hát Andyvel nem árt konzultálni az eseményekről.

-      Szerinted minden a terv szerint megy? – kérdeztem, mert ő ebben a szakértő

-     Úgy gondolom, hogy igen, de azért ne vegyél már fel mindenkit; Bill, ha így folytatod, akkor nem lesz értelme a válogatónak, mert mindenkit visszahívsz egy második körre. Szelektálj egy kicsit! Jelöld be, ki azt ,aki tuti, hogy jön másodszorra is.

-       Tudom, de annyi szép lány és helyes fiú van. Mármint érted, na…

-    Nyilván nem mentél át az elmúlt x órában homiba, értem, persze. Csak számolj egy kicsit! Ki kell fizetni a rezsit, a modelleket, a bemutatóhoz szükséges dolgokat, a ruhát, a szabókat és a többit. Bill, nem lesz ennyi pénzünk, amennyit kiadunk a kezünkből!

Miután visszamentünk a terembe még két órán keresztül válogattunk, aztán végre haza mehettünk és végre valahára ledőlhettem aludni, amit nagyon megérdemeltem már.

Happy 27th Birthday Gustav!

Sziasztok! Tudom, hogy ma sem résszel jöttem, ahogy már régen, de úgy gondoltam, hogy ha már az ikrek szülinapjáról is írtam egy pár mondatot, akkor úgy illik, hogy Gustavéról is, hiszen ma 27 éve annak, hogy megszületett a Tokio Hotel dobosa Gustav!

Boldog születésnapot Gustav!

A részt várhatóan hétvégén fogom hozni, de, hogy melyik nap azt nem tudom. 

Happy 26th Birthday!

1989. szeptember 1.-én, pontosan ma 26 éve megszületett Németország legcsodálatosabb ikerpárja, akiknek az Alienek már sok jó pillanatot köszönhetnek. 
Boldog szülinapot Tom és Bill!

Képek forrása: Google

Képek szerkesztése: Barbii Kaulitz /ne másold/