Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet utolsó, befejező részét is. Jó olvasást hozzá!
A következő történet bevezetője szeptember 1-én már itt is van!

20.:  Huszonnegyedik születésnap

A bulit illetően nem csalódtunk Andy-ben, bár mikor tettünk ilyet? Azt hiszem soha. Szuper, sőt fergeteges bulit csapott nekünk, pont úgy, ahogy mi szerettük volna. Na, de mindent kezdjünk az elejéről.

2013. augusztus 31.- én, pontosabban már szeptember elsején éjfél után egy perccel berontott a szobába, ahol Billel éppen beszélgettünk és találgattuk, hogy anya mit készített nekünk.

-         Boldog szülinapot, srácok! – üvöltött, miután berontott a szobába

-         Jézusom! Ha így folytatod, többet nem kell bulit csinálni nekünk! – nevettünk az öcsémmel

-         Ugyan Tom, neked csak Andy! – viccelődött még ilyen későn is

A szülinapi köszöntő után, nem sokkal elmentünk aludni, hogy holnap bírjuk a tempót Andy-vel, mert ő nem arról híres, hogy megáll, csak azért, mert mi fáradtak vagyunk.

Reggel finom illatokra ébredtem fel, és valami nehezet éreztem a csípőmön. Miután kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy a barátnőm ül rajtam és mellettem pedig egy tálca van.

-         Jó reggelt szülinapos! – csicseregte vidáman

-         Neked is kicsim! Hmmm… ágyba reggeli és ágyba csaj.

-         Csak mert ma vagy huszonnégy éves! Egy ember csak egyszer tölti be! – nevetett édesen

Reggeli után átmentem Billhez és odaadtam neki az általam készített ajándékot. Sokan biztos azt gondolják, hogy ilyenkor méregdrága ajándékokkal lepjük meg egymást, pedig ez nem így van, csak néha.

Bill tőlem egy pólót kapott, amire én firkáltam graffiti spray-vel és más festékekkel, ezért maximálisan egyedi lett a ruhadarab, és egy hozzá tartozó nadrágot is kapott. Az öcsémtől egy vázlatfüzetet kaptam, és egy egész rajz és festő készletet, ami igen csak drága lehetett.

Este anyuék is megérkeztek, alig hogy beértek a házba már vették is elő az ajándékokat. Anyu és Gordon nem bízták a véletlenre, ugyanis csak olyan dolgot vettek nekünk, ami kellhet: egy csomó konyhai eszköz, ami tök jó, csak fogalmunk nincs róla, hogy hogyan kell használni őket és hogy mire jók. Ezek mellett én a gitárjaimhoz kaptam cuccokat, Bill pedig a mikrofonjához.

Vacsora után, ragaszkodott ahhoz, hogy megegyük a tortát, amit ő készített.

Miközben készülődtem a buliba láttam, hogy Bill kapott valamit Riától, amit furcsálltam, tekintve, hogy nekem nem adott semmit. Miután végzett az öcsémnél bejött a szobámba és leült az ágyra.

-         Tom, el kell mondanom valamit! – kezdett bele tök komolyan

-         Mi a baj kicsim? – néztem rá miközben öltöztem

-         Ülj le, mert amit mondani fogok az szinte 100%, hogy sokkolni fog. – mondta szinte már suttogva

-         Ria, megijesztesz, mi a baj? Ugye nincs semmi gond? Mondj már valamit! – kezdtem bepánikolni

-         Nincs semmi olyan, amire te gondolsz! Ígérd meg, hogy nem fogsz kiabálni, vagy elrohanni!

-         Ígérem, csak mond már! – kezdtem ideges lenni, mivel még mindig nem bökte ki, hogy mi a baja

-         Tom, az a helyzet, hogy hathetes terhes vagyok! – mondta ki egy szuszra

Na, itt leblokkoltam. Fogalmam sincs, hogy erre mit válaszoljak. Mégis mit mondhatna ilyenkor az ember?

-         Ria… én… - kezdtem bele, de elakadtam

-         Tudom, tudom, még fiatal vagy az apasághoz, megértem. – hajtotta le a fejét

-         Miért nem mondtad korábban? Ez fantasztikus! – találtam meg a szavakat végre

-         Egyrészt, mert nem mertem, erőt kellett gyűjtenem ehhez, másrészt még nem voltam benne biztos, csak tegnap előtt voltam orvosnál, harmadrészt a szülinapodon szerettem volna elmondani. – emelte fel a fejét mosolyogva

-         Szal’ apa leszek. Klassz! Annyira boldog vagyok, ez a legszebb szülinapi ajándék, amit valaha kaptam! – pörgettem meg a szobában Riát, mire ő elkezdett sikoltozni

Miután kiörültem magam, nem bírtam magammal és Ria kérése ellenére elmondtam Billek, aki végtelenül boldog volt, hogy nagybácsi lesz. Megbeszéltük Riával, hogy egyelőre nem áruljuk el senkinek sem, csak a tizenkettedik hét után. Nem vagyok babonás, csak a barátnőmnek így jobb, akkor hát legyen.

Hamarosan elindultunk a buliba, ahol már sokan vártak ránk. Fergeteges buli lett a vége, de még messze nem volt vége a napnak.

Andy köszöntőt mondott, tortát ettünk, koccintottunk és buliztunk.

Éjfélhez közeledett az idő, amikor Andy valamiért berakott egy lassú számot, mi pedig Riával lassúzni kezdtünk. A szám közben eszembe jutott, hogy ez egy jó alkalom lenne feltenni Riának egy fontos kérdést:

A dal a felénél járhatott, amikor kibontakoztam Ria karjai közül és letérdeltem elé, a barátnőm pedig nem értette a dolgot, ahogy a közelemben álló Bill sem. Ahogy ezt a jelentet meglátta Andy azonnal lehalkította a zenét, amiért én hálásan pillantottam felé, majd visszatekintettem Riára, és feltettem a kérdést:

-         Ria, hozzám jössz feleségül? – nyitottam ki a gyűrűs dobozt

-         Igen, boldogan! – sírta el magát, én pedig felhúztam az ujjára a jegygyűrűt, majd megcsókoltam

Körülöttünk mindenki ujjongásban törtek ki és sorba jöttek gratulálni.

-         Miért nem mondtad, hogy ezt tervezed? – ült le mellém Bill, úgy hajnali egy óra környékén

-         Mert tuti elkotyogtad volna neki. Ráadásul nemrég határoztam el. – mosolyogtam az öcsémre

-         Rendben! Remélem, azt tudod, hogy én fogom szervezni az esküvőt és én tervezem a ruhákat is! – na, tessék, már most kezdi

-         Oké, a tiéd minden! De az öltönyömet látni akarom az esküvő előtt! – mosolyogtam rá

Hát, így telt a huszonnegyedik szülinapunk, s remélem, még sokszor bulizhatok együtt a haverjaimmal és nemsokára a feleségemmel és a kisbabával, na meg az öcsémmel, aki nélkül élni sem tudnék.

 

                                                            -  Vége - 

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét is, amiben Tom már a Los Angeles- i életükről mesél. Jó olvasást hozzá!
Az Időutazás a múltba c. történetből már csak egy rész van vissza! 

19.:  Los Angeles

A repülőgép nyolc óra múlva landolt a nagyvárosban. Szinte azonnal érzékeltük a különbséget a két ország között: van Németország, ami gyönyörű hely, és van az Egyesült Államok, ami egyszerűen lélegzetelállító.

A reptérről egy taxival mentünk a villánkhoz, ami természetesen hatalmas. Nem taxival fogunk kocsikázni, csak most az egyszer tettük meg, mivel még nem léteznek olyan autók, amik maguktól jönnek az emberért.

-         Gyönyörű ez a villa! – ámuldozott Ria, amikor meglátta

-         Igen, csodálatos! –ment be Andreas, amint kinyitottam az ajtót

-         Üdv a Kaulitz rezidencián! – nevetett Bill, amikor beléptünk a hatalmas nappaliba.

Hamarosan elfoglaltuk a szobáinkat, amik mind a csodálatos medencére nyíltak, csak épp más szögből lehetett látni azt.

Nem tartott sokáig és egy csomó új barátra tettünk szert, akik végre nem csak a pénzünk miatt akartak velünk lenni.

Los Angelesben az idő annyira repül, hogy néha úgy érzi az ember, hogy egy szempillantás alatt eltelt a nap. Szinte mindennap bulizunk, piálunk, ismerkedünk. Ezek mellett természetesen a bandát sem hanyagoljuk, ugyanúgy írunk dalokat, zenét szerzünk és ezekhez hasonló dolgokat csinálunk.

-         Sziasztok, fiuk! – köszönt anya egyik látogatása első napján

-         Szia, anya! – üdvözöltük kettő - kettő puszival

-         Ma mentek valahova? Arra gondoltam, hogy elsétálhatnánk egyik nap a strandra.

-         Felőlem lemehetünk most is. Csak előbb még megetetem a kutyákat és már mehetünk is. – szóltam anyunak a konyhából

-         Rendben, akkor ma strandolás és lazulás. – nevetett Gordon

Anyuék majdnem minden hónapban jönnek hozzánk, látogatóba. De szerintem az áll a háttérben, hogy meg akarják tudni, hogy nem- e züllünk, ami nagyon fontos ebben a mai világban. Sokan úgy gondolják, hogy csak a drogok miatt jöttünk ide, meg, hogy könnyebben, elvegyültebben tudjuk csinálni az önpusztítást; de nekünk soha nem ez volt a célunk. Mi csak pihenni és szórakozni jöttünk ide, na meg ihletet gyűjteni. Nagyon sok új és jó dal született már ezekből.

Úgy érzem, hogy most nőttem fel igazán az élethez: teljesen önálló vagyok, saját házamban lakom ( igaz az öcsémmel és a haverommal és természetesen a barátnőmmel), függetlenebb vagyok, mint valaha és nem kell aggódnom, hogy mi lesz, ha kilépek az utcára.

Miután anyu és apu elmentek, úgy döntöttem, hogy engedek Billnek egyes dolgokban:

-         Oké öcsi! Évek óta nyúzol egy ikrek tattoo-ért, én soha nem egyeztem bele, de most megváltozott a véleményem! Csináljuk! – ültem le mellé egyik nap, amikor épp vacsorázott

-         Szupi!!! Milyen mintát csináljunk? Hova? Mekkora legyen? Mikor? – ajaj én már most félek tőle

-         Hóhóhó! Nyugi öcsi, csak lassan; nekem ez lesz az első tetkóm.

-         Nem fog fájni! Majd én megtervezem, te csak nyugodj meg! – csicseregte vidáman

-         Csak kicsi legyen! Bill, ha nem tetszik, nem fogom megcsináltatni, úgyhogy jobb, ha én is látni fogom, mielőtt odadobsz a hóhérnak!

-         Milyen hóhérnak? Max. tetováló művész! – nevetett rajtam

-         Akkor mond ezt, ha teleböködi a testedet!

-         Tom, tele vagyok tetkókkal, nem fog fájni! – mondja ő, aki végig szenvedte a többit is.

Elérkezett a nap, amikor tetováltattunk. Amikor odamentünk, már látszott rajtam, hogy pánikolok, mert nem bírom a tűket. Először Billnek csinálták meg, majd jöttem én. Amikor odaraktam a kezem, valahogy megkönnyebbültem, pedig még csak most jött a java. Mire végeztünk, már nem éreztem az ujjaimat, de megérte. Megérte, hiszen most, van egy ikertetoválásunk, ami azt szimbolizálja, hogy egyek vagyunk.

Pár hónappal később megint rávett egy tetkóra, amit most Andy-vel közösen csináltattunk meg; ez egyfajta barátságtetkó. Billnek középen, nekem a jobb kezemen, Andy-nek a bal kezére lett megcsinálva. Nagyon tetszik és tuti, hogy nem fogom megbánni, mivel ez is sokat jelent nekem.

Évekig ugyanazt csináltuk, itt Los Angelesben: Dolgoztunk, buliztunk, és két szülinapunkat is itt ünnepeltük. Sosem csaptunk vadra való bulikat, csak megadtuk a módját annak, hogy egy évvel idősebbek lettünk.

Jelenleg is a 24. szülinapunkra készülünk, amit még nem tudunk, hogy hogyan fog elsülni, mivel Andy szervezi az egészet, titokban, így hiába kérdezünk bárkit is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből, vagy nem…  

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a a történet 18. részét is, amiben az ikrek egy fontos döntés előtt állnak. Jó olvasást hozzá! :D
Az Időutazás a múltba c. történetből már csak 2 rész van vissza!

18.: Döntések

Jörggel való veszekedésünk után semmi kedvünk nem volt beszélni vele, hiába hívogatott még napokig. Egyszerűen betelt a pohár, nem akartuk őt látni. Úgy éreztem, hogy Billt minél távolabb kell vinnem az apánktól, így jobb lesz neki is. De elsősorban nem ez volt az a dolog, amiért jobbnak láttam elmenni innen.

Régóta gondolkodtam rajta, hogy itt túl zavaros az élet nekünk. Itt Németországban, csak a baj van. Nem tudunk kimenni a házból testőr nélkül, nem mehetünk vásárolni, mert lépten, - nyomon rajongók vannak, akik miatt nem lehet elmozdulni az aktuális helyünkről.

Egyik reggel is erről beszélgettünk, amikor az öcsémnek furcsa ötlete támadt:

-         Miért nem költözünk Los Angelesbe? Tele van hírességekkel, miért épp minket találnának meg? – mondta 100%-osan komolyan

-         Bill épp kézláb ötletre van szükség, nem hülyeségre. – korholtam le mivel nem tudtam, hogy komoly

-         Gondolj már bele! Nem, kell többet bujkálni, Jörgtől is távol leszünk, anyuék pedig bármikor jöhetnek hozzánk! Klassz nem? – mosolygott teli szájjal

-         Végül is nem rossz ötlet, bár kétlem, hogy David belemenne egy ilyenbe! Gondolkozz, távol a bandától, a családtól, barátoktól a helytől ahol felnőttünk. Bill, nehéz lenne az elszakadás. – mondtam ki, ami e nélkül is egyértelmű volt

-         Nem baj! Majd megszokjuk a változást.

Később még beszélgettünk róla, de semmire nem jutottunk. Bill azon az állásponton van, hogy jó lenne a világ másik felén, én pedig azt mondom, hogy itt is szuper lenne, csak találni kell egy nyugis helyet és ennyi.

Még nem mondtam el Billnek, de van egy barátnőm, akivel nemrég jöttem össze és nem nagyon szeretnék tőle elszakadni. Láttam Billen, hogy nagyon belelkesedett, nem akartam elrontani a kedvét, de úgy éreztem, hogy meg kell mondanom neki az igazságot.

-         Bill, valamit el kell mondanom! – kezdtem bele, mintha olyan rossz dolgot tettem volna

-         Jézusom! Mit csináltál? Ugye nem verekedtél, nem kerültél bajba? – ült le rémült arccal mellém

-         Nem, csak az a helyzet, hogy kb. egy hónapja megismertem egy lányt, és két hete össze is jöttem vele. Nem akarom itt hagyni!

-         Tessék? Én erről miért nem tudok? Mindig elmondod a csajügyeidet, de most… mi lett azzal, hogy MINDENT elmondunk egymásnak?

-         Sajnálom, de ezt most komolyan gondoltam és nem akartam elrontani. Holnap be akarom mutatni neked. Fontosa véleményed, ezért Te vagy az első, aki tudomást szerzett róla.

Még sokáig beszélgettünk, de aztán nekem el kellett mennem, mert hívott Ria a barátnőm. Mindenképpen komolyan gondolom vele a dolgot, mivel Ő az egyetlen lány tizenöt éves korom óta, akibe szerelmes vagyok.

Billnek is elmagyaráztam a helyzetet, aki tökéletesen megértett, sőt örült is neki, hogy szerelmes vagyok, és végre nem csak játszom egy lánnyal. 

-         Szia, kicsim mehetünk? - kérdeztem másnap, amikor találkoztunk

-         Persze! Azt mondtad, hogy ma találkozom valakivel, aki fontos neked. – csiripelte boldogan

-         Igen, az öcsémnek szeretnélek bemutatni.

Mire megérkeztünk pin – pong labda nagyságú lett a gyomrom az izgalomtól. Féltem, hogy mit fog szólni az ikertestvérem a barátnőmhöz. Szerencsére minden jól alakult és Bill azonnal felismerte Őt. Miután megismerkedtek tudomást sem vettek rólam, olyan jól elbeszélgettek. Este volt mire én is képbe kerültem, de csakis azért mert Ria megéhezett. Úgy döntöttünk, hogy itthon kajálunk, nem hívogatjuk Sakit, hogy jöjjön értünk, majd az újdonsült barátnőm nálam alszik.

Reggel hazavittem Riát és újra előkerült a tegnapi téma:

-         Bill, gondolkodtam, rájöttem, hogy nem is lenne rossz ötlet egy kicsit távolabb lenni a családtól. Ne, lesz semmi bajuk, ha otthagyjuk őket. Fiatalok vagyunk, vár ránk az élet!

-         Ez azt jelenti, hogy költözünk Los Angelesbe? – örvendezett Bill

-         Ha David benne van, akkor igen, egy feltétellel! Ria is velünk jön! – mondtam határozottan, főleg az utolsó mondatot

-         Ez az! Örülök, hogy meggondoltad magad! Szeretlek Tom! – na, kellett nekem igent mondanom

Bill még aznap beszélt Daviddal és anyuékkal is. Mind benne vannak, sőt még Andy is jön velünk ugyanis rábeszélt minket, hogy költözzünk egybe, ha már ilyen jó barátok vagyunk.

-         Rendben, akkor a cuccainkat bepakoltuk, itt csak pár dolgot hagyunk, amit végképp nélkülözni tudunk. – mondtam az indulás előtti napon

-         Ennyi csomaggal hogyan utazunk? – kérdezte Andy nagyokat pislogva

-         Magángéppel megyünk éjszaka! – mosolyogtam rá

Este nem aludtam semmit mivel izgultam már, de nagyon. Láttam már a villánkat, amit megvettünk, de akkor is. Milyen lesz az élet ott kint? Minden jól alakul majd?

Az indulás estéjén elköszöntünk mindenkitől még Jörgtől is. Sokáig búcsúzkodtunk, így éjjel szálltunk fel a repülőre és vártuk, hogy megérkezzünk Los Angelesbe, az új otthonunkba.

-         Hát akkor, viszlát, Németország! – mondtuk egyszerre Billel mielőtt felszállt volna gép…

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amiben az ikrek összekapnak az apjukkal nem is kicsit.
Az Időutazás a múltba c. történetből már csak három rész van vissza!

17.:  Utolsó esély

Miután Jörg elvitte Lilit beszélgettem Billel és arra a döntésre jutottunk, hogy adunk még egy utolsó esélyt Jörgnek.

Úgy gondoltuk, hogy megérdemli, hogy meghallgassuk, mivel hónapok óta mondogatja, hogy beszélni akar velünk, csak ugye összevesztünk és nem jött össze a beszélgetés, legalábbis nem arról dumáltunk, amiről Ő akart.

Délelőtt csak lézengtünk Billel a lakásban, mivel nem volt dolgunk a szabadság miatt. Ebéd után, elindultunk Hamburgba, ahol Jörg lakik.

-         Sziasztok! Minek köszönhetem a látogatást? – nyitott ajtót Jörg

-         Pár hónapja azt kérted, hogy hallgassunk meg, de mi akkor nem akartunk, most pedig készen vagyunk meghallgatni amit mondani szeretnél. – mentem beljebb, és nem tudtam nem észrevenni, hogy a legutóbbi találkozásunk óta, ami szintén itt volt, megváltozott a lakás.

-         Nos, fiuk! Tudom, hogy mostanában hülyeségeket csináltam, amit bánok is, de nem lehet vissza csinálni. Éveken át hazudtam nektek a húgotokról, felfedtem néhány titkot, de mindezt, csak azért mert anyátok ellenem fordított titeket! Nem így akartam. Azt szerettem volna, hogy rám is figyeljetek és, hogy elmondjam nem minden igaz, amit anyátok állít rólam. – kezdett bele, de nekem már az elején nem tetszett a dolog

-         Jörg, a legutóbbi alkalommal pontosan ezért vesztünk össze! Akkor is anyát szidtad, elmondtad, hogy Gordon milyen szemét, hogy anyu elviselhetetlen lett stbstb. Tudod ez az a dolog, ami miatt nem beszélünk veled, plusz nem vagy képes felfogni, hogy nem érünk rá. Örülünk, ha otthon lehetünk egy kicsit nyugiban. Neked természetesen minden egyebet bele kell látnod. – már most kezdtem ideges lenni nem kicsit.

-         Nem szólítotok apának, miközben biológiailag én vagyok az apátok, nem tudom, hány ezereurós ajándékot vetettek Gordon születésnapjára, Őt hívjátok apának… soroljam még?

-          Ő nevelt fel minket még szép, hogy az apánknak tekintjük, ahhoz, hogy mennyiért mit veszünk neki semmi közöd, téged azért nem nevezünk apának, mivel hat évig voltál csak velünk majd leléptél és csak alig pár napot töltöttünk veled onnantól kezdve. – válaszolt Bill kicsit indulatosan

-         Akkor is nekem van igazam, nézzétek meg, hogy, hogyan néztek ki! Normális ez szerintetek ennyi idős fiuknál? Más focizik, szórakozik, csajozik. Ti meg? Bill, ha nem ismernélek, azt hinném sokszor, hogy lány vagy! Tom milyen botrányokat csinálsz mostanában?

-         Ehhez neked semmi közöd nincs! De tudod mit nem is lesz! Hagyj minket békén és ne is keress többször! Elegem van belőled Jörg, milyen viselkedés ez? Más elvált apa örül, hogy látja a gyerekeit, te meg csak a feszkót csinálod folyamatosan! Elég volt belőled! – fogtam meg a dzsekimet és már indultam is kifelé az ajtón, amikor meghallottam egy nyüszítésre hasonlító hangot, csak éppen egy embertől jött.

Méghozzá az öcsémtől. Tudtam, hogy nem viseli jól a veszekedések, főleg ha a szüleinkkel tesszük, de ilyen még nem fordult elő. Bill sosem sírt emiatt.

A kocsiban egész úton nem szóltam hozzá, hogy hadd gondolkodjon magában, ha akart volna mondani valamit megszólalt volna. Mikor hazaértünk nem bírtam tovább; leültetem mellé az ágyára és átkaroltam.

-         Miért sírsz? Tudod, hogy nem éri meg ez miatt! Na, öcsi… - próbáltam nyugtatni, de ez nem az én műfajom

-         Csak azért… mert Jörg… összevesztetek én… tudod, hogy nem szeretem… az ilyen dolgokat. – szipogott

-         Tudom, öcsi, de egyszerűen felhúzott megint. Nem tudom elviselni, ha a család tagjait szidják. Hallottad rád is mit mondott nem? – öleltem még szorosabban

-         Azért ish…. sírok, megbántott…. – bújt hozzám teljesen

-         Megértelek, próbálj megnyugodni jó?

-         Maradj itt velem, kérlek!

Az öcsém mindig is érzékeny volt, főleg ha egy számára ilyen fontos ember kritizálta őt. Mindig azt mondja, hogy nem veszi fel ezeket, ez persze igaz, de csak részben: a családtól nagyon is magára veszi.

Órákig nyugtattam, mire álomba merült, így én is mehettem volna aludni, ha meg nem csörren a telefonom.

-         Tom, csak bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt! Nem gondoltam komolyan. – mondta Jörg a legmézesebb hangján

-         Nem érdekel! Kopj le rólunk, ezt nem fogjuk elfelejteni! Bill órákig sírt miattad!

A beszélgetés után én is hamar álomba merültem és azt találgattam, hogy vajon mit tartogat a jövő számunkra. Kudarc, vagy siker?  Majd eldől…

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam augusztus 15.-e alkalmából az új rész! Remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá! :D
ÉSSSSSS MEGVAN: köszönöm, mind az 5.000 látogatónak, aki erre járt! Reménykedtem benne, hogy az évfordulóra meglesz ez a szép kerek szám! :D

16.: 2+1

Jörg halálosan komolyan gondolta azt, hogy a mai napot Lilivel fogjuk tölteni. Azt akarja, hogy tizenhárom évet hozzunk be és legyünk jó testvérek. Na persze, szerinte ez így megy.  Még ha egy évvel lenne fiatalabb még talán meg tudnánk szokni, ha ismertük volna, de így?! Nem fog ez menni.

-         Sziasztok! Meghoztam Lilit! Vigyázzatok rá és beszélgessetek sokat, ismerjétek meg a húgotokat. Majd jövök! – hagyott ott minket Jörg a kislánnyal

-         Remek, most mit kezdjünk veled? – kérdeztem miközben befelé mentünk

-         Nem szoktunk babázni, és nem nézünk Minimax-ot meg ilyen hülyeségeket! – Bill mindig megmondja a tutit

-         Chö.. nem vagyok már kislány! Nem csinálok ilyen dolgokat! – mondta lekezelő hangon Lili

-         Akkor?

-         Van valami jó horror filmetek? Vagy menjünk vásárolni? – állj, állj, állj, mi van a mai gyerekekkel? Mind megbuggyant?

-         Esetleg kérsz valamit enni vagy inni? – talán ezzel többre megyünk

-         Mi van itthon? – nézett be a hűtőbe majd a szekrénybe

-         Amint látod, csak normális kaják vannak nálunk. – válaszoltam viszonylag nyugodtan

-         Ezekből nem eszem! Mind tele van, hizlaló anyagokkal plusz ezek nem tesznek jót a hajamnak és a bőrömnek sem! Inni pedig, mivel diétázom, csak diétás kólát iszom meg ásványvizet! – jól hallottam, hogy fogyózik?

Mivel semmilyen téren nem jutottunk dűlőre, úgy döntöttünk, hogy csináljon, amit akar, és majd közben beszélgetünk, de a drága kisasszony máshogy képzelte el:

-         Jól értettem, hogy el akarsz menni valahova? – kérdeztem mikor lerakta a telefont

-         Ja, a pasimmal megyünk moziba, nemsokára itt van! – nevetett – Addig is átöltözöm egy normális szerelésbe, ha jön, Andy engedjétek csak be!

Eközben Bill és én csak döbbenten álltunk és meg sem tudtunk szólalni. Ekkor megcsörrent a csengő, ami jelezte, hogy itt van valaki, valószínűleg ez az Andy nevű srác.

-         Helló! Andy vagyok, csak Liliért jöttem! – szegény, hogy meglepődött, amikor én nyitottam ki az ajtót

-         Öltözik! Majd jön, várd csak meg o…. Persze, ha neked így jó, akkor gyere csak beljebb! –pofátlan azt meg kell hagyni

Tíz perc múlva Lili lejött az emeletről, de olyan kinézetben, hogy ehhez még nekem is volt egy két szavam. Persze normális esetben, ha egy rajongóm – aki nyilván idősebb, mint Lili – így néz ki az nem zavarna, de ő csak tizenhárom éves.

-         Álljunk csak meg egy szóra kisasszony! Hogy nézel ki? Így nem mész sehova, ez a szerelés olyan mintha… inkább nem is kommentálom! Öltözz át, de gyorsan!

-         Minek? Mindig így jön velem valahova, nem olyan ódivatú, mint te! Feltételezem, hogy te még mindig a bokáig érő szoknyát és a nyakig begombolt felsőket részesíted előnyben! Most már más a divat haver! – látom nem tanították meg otthon a jó modorra

-         Először is; nem vagyok a haverod, másodszor; remélem felfogtad, hogy egy tizenhárom éves KISlányról van szó, nem pedig egy tizenhét-nyolc éves kamaszról, harmadszor; tudom, hogy mi a divat, negyedszer; látom, fogalmad nincs róla ki vagyok! Ajánlom, hogy nézz tükörbe aztán pattogj nekem!

-         Igen, fogalmam nincs arról, hogy ki vagy, de, hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekel! Felőlem aztán maga az amerikai elnök is lehetsz, az sem zavarna. Egyet tudok viszont, azt, hogy Lili így jön el velem a moziba!

-         Nem megy sehova! Jörg ránk bízta és itt is marad! Ha el akar menni moziba akkor majd mi elmegyünk vele!

A kis incidens után lekoptattuk egy időre ezt a srácot a húgunkról, aki ezért pipa is lett ránk, de hát az ő érdekében tettem, amit tettem. Igazából nem is akart velünk beszélni az eset óta.

Most, hogy jobban szemügyre vettem a lányt nem is nagyon hasonlít ránk. Barna szeme, szőkésbarna haja van, rettentő vékony, mint Bill és magas is na meg rendkívül hisztis egy nőszemély.

Este jött érte Jörg, de neki sem tetszett, amit hallott:

-         Jörg, tudtad, hogy egy Andy nevű sráccal jár? – kérdeztem rá

-         Nem, de miért? – kérdezett vissza döbbenten

Elmeséltem neki, hogy mit művelt a kisasszony, aminek egy hét szobafogság lett a vége.

Nekünk pedig talán nyugtunk lesz tőlük és nem fogja idehozni többet, mert én nem fogom elviselni az tuti…

Happy Birthday DDM

Sziasztok! Elérkezett augusztus 15.-e, ami piros betűs ünnep az Alienek számára, hiszen a 8 éve, hogy megjelent a DDM :D

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét is amiben az ikrek igencsak meglepődnek egy bejelentés miatt. Jó olvasást hozzá! :)

15.: Ismeretlen lány

Szabadságunk első napja pompásan telt. A fiukkal videojátékoztunk, pizzát ettünk, kólát ittunk töménytelen mennyiségben. Estére, annyira elfáradtunk, hogy se Gustavnak se Gerognak nem volt erejük hazamenni, ezért nálunk aludtak a két vendégszobában.

Gyakorlatilag az egész hetünk jól telt, kiéve az utolsó nap végét.

Második napon elhatároztuk a srácokkal, hogy itthon bulizunk egy kicsit.

-         Tom van itthon piátok? – kérdezte Georg a buli napján

-         Nem tudom, kell lenni valaminek bárpultban. – válaszoltam neki a legjobb tudásom szerint

-         Ejha! Lesz mit inni, szomjan nem halunk az biztos. – nevetett Gustav

-         Jack Deniel’s, Kanadai és Skót whisky, sör, pálinka… mi kell még? – tette hozzá Georg

-         Hát zene! – mondtam lelkesen

-         Az biztos, de nem hip – hop, hanem rock! – szólt bele Bill

A buli egész jó hangulatban telt el, ami részben az alkoholnak is köszönhető. Na, nem mintha detoxban kötöttünk volna ki, addig még nem süllyedtünk le. A rögtönzött partynk miatt a szomszéd – aki egy vén nyanya – fel akart jelenteni csendháborításért, azzal az indokkal, hogy nem tud aludni a zajtól. De bezzeg amikor mondom neki, hogy álljon arrébb, mert nem tudok kiállni a kocsival akkor nem hallja. Alapvetően nekem semmi bajom az idős emberekkel, mert tisztelem őket, de ez a nyanya már túltesz minden határon. Reggel mikor felkeltünk átjött és parádézott:

-         Ti nem tudjátok mi az, hogy csend és nyugalom? Ahányszor csak idejöttök Kaulitzok, csak a baj van veletek! Itt élnek idős emberek is, akik szeretnének pihenni éjszaka, és nem a ti lármátokat hallgatni! Csak mert fiatalok vagytok, nem kell így viselkedni! – kezdte a szokásos mondókáját, amire én kezdtem begurulni

-         Már elnézést kérek nagyika, de mi egy hónapban, ha kétszer- háromszor itthon vagyunk éjjel! Ne mondja már nekem, hogy nem bírja ki! – ha ő úgy, akkor én így

-         Na, várjatok csak! Most betelefonálok a rendőrségre csendháborítás miatt! Kaptok ti még! Csak azért, mert híresek vagytok, ne gondoljátok, hogy bármit megtehettek!

-         Nagyika! Térjen már észhez! Négy világszár szava a magáé ellen? Nem gondolja, hogy maga fogja megjárni és nem mi? – jött Bill

-         Akkor sem lesz jó vége ennek! Nem tehettek meg bármit! Nem a tiétek a falu! – fortyogott

-         Tudja mi lesz most? – kérdezte a még mindig higgadt Georg – Maga szépen hazatotyog a házába és minket békén hagy, és hagyja, hadd bulizzunk, ha olyan kedvünk van!

Miután sikerült leállítani a nyanyát, egész nap csak fetrengtünk és beszélgettünk. Nem akartunk mást csinálni, csak jól érezni magunkat, ami sikerült is.

Tulajdonképpen az egész hét jól telt el, észre sem vettük és már is vasárnap volt.

-         Sziasztok! – köszönt Jörg, délután

-         Szia, mit keresel itt? – ja, eléggé összekaptunk a legutolsó találkozásunkon

-         Hogy beszélsz te apáddal? – nézett rám

-         Szépen…. Na, de miért jöttél ide? És ki van mögötted? – jött a válaszom egy kicsit flegmán

-          Bemutatom nektek Lilit, a féltestvéreteket! – mosolygott ránk Jörg

-         A kinket? – kérdezett vissza azonnal Bill

-         Jól hallottad! Lili tizenhárom éves és már nagyon szeretett volna látni titeket! – folytatta az apánk

 

    Ez után még sokáig beszélgettünk, amit persze nem mi akartunk. Lili látszólag nagyon jól elvolt köztünk, és nem vette észre a feszültséget.

-         És mond, Jörg, mikor akartad nekünk ezt elmondani? Tizenhárom éve titkoltad? – bukott ki belőlem

-         Nem titkoltam, csak sosem kérdeztétek. – válaszolt mosolyogva

-         Mit kellett volna kérdezni? Apu, nem lehet, hogy van egy féltestvérünk? Vagy mit gondoltál? Egyszerűen nem értelek, tizenhárom év után idehozod, hogy ez van, eddig miért nem tudtad? – Bill még néha engem is meglep, hogy a szeleburdi kisfiús Billből át tud menni felnőtt, érett férfivá

-         Mert nem álltam rá készen, és nem volt itt a megfelelő alkalom sem.

-         Miért kell ehhez jó alkalom? Elénk állsz és közlöd, hogy mi van. Tény, hogy rosszul esett volna, hogy egy évvel a válás után már túl is léptél mindenen, de megoldottuk volna.

Még sokáig vitatkoztunk ezen, de nem lett semmi értelme. Jörg elhatározta, hogy holnap együtt lesz kettőnkkel Lili és semmi kifogásunk nem lehet, ellenne.

Na, a holnap nap is pompás lesz…