It's my life

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben már megjelenik Ria is. Jó olvasást hozzá! :)

7.: Zseniális

Először csak a kartonokat néztük át, hogy a papírok alapján válogathassunk közülük, aztán még a mai nap folyamán behívjuk őket.

-         Bill nézd, itt van Ria is. – mutattam az öcsémnek, aki elég furcsa fejet vágott

-         Tom, látom rajtad, hogy van valami, amit nem mondasz el a lánnyal kapcsolatban. – tette le az aktuális mappát és fordult felém

-         Tetszik, de nagyon. Nem tudom, hogy miért, és mit érzek, mert ilyen még nem volt. Egyszerűen nem megy, minden egyes pillanatban ő jár a fejemben. – mondtam ki az igazságot, mire Bill szóhoz sem jutott

-         Azt akarod mondani, hogy szerelmes vagy? – nézett rám mosolyogva

-         Nem tudom Bill, nem tudom. Na de dolgozzunk, még ma meg akarok lenni ezzel.

Még kb fél órát át válogattunk a mappák között, mire végeztünk, így jöhetett a találkozás a leendő tanárokkal.

-         Tom, ugye nem fogsz hülye kérdéseket feltenni Riának? – nézett rám az öcsém tök komolyan

-         Minek nézel? Persze, hogy nem.

Először egy Juliet nevű lánnyal beszélgettünk, aki nagyon elnyerte a tetszésünket, de még így is voltak kilencen, akiket meg kellett hallgatnunk, a következő egy Ramona nevű hölgy volt, aki szintén nagyon jól válaszolt minden kérdésre. Elizabeth és Emma viszont nem nyerték el a tetszésünket, de még így is jobban tetszettek, mint néhány másik lány.

Nyolcadikként Ria lépett be az ajtón, mire én majdnem félrenyeltem az üdítőt.

-         Jó napot! Ria Sommerfeld vagyok. – mutatkozott be, majd kezet rázott velünk, mire én majdnem leestem a székről

-         Foglalj helyet, és szerintem tegeződjünk. – mosolygott Bill

-         Rendben. Nos, akkor az első kérdésem az lenne, hogy jelenleg párkapcsolatban élsz?  - találtam ki hirtelen

-         Nem, egy jó ideje nincs senkim. – mosolygott rám, kicsit sem furcsállva a kérdésemet

-         Öhm.. elnézést, Tom velem jönnél egy pillanatra? – köhintett Bill, miután rájött, hogy mit akarok

-         Tom, mit művelsz? Ez egy válogatás! Nem csajozhatsz itt! – figyelmeztetett az öcsém, tök feleslegesen

-          Hagyjál már, tudom, hogy mit csinálok, nem mászok rá, csak kérdezősködöm, amit talán szabad. – indultam vissza

-         Elnézést, csak nem értettünk egyet valamiben. – magyarázkodtam

-         Semmi gond. – mosolygott még mindig

Nem sokkal később végeztünk és nekiálltunk a megbeszélésnek, ami annyiból állt, hogy elmondjuk a véleményünket a másiknak és döntünk. Még jó, hogy a testvéremmel dolgozom, így szinte mindenben meg tudunk egyezni elég hamar.

-         Na, jó, akkor jöjjön az igazság pillanata. – fújta ki a levegőt Bill

Kiálltunk és elmondtuk, hogy ki lesz felkészítő, és ki nem lehet az.

Hál’ Istennek Ria is köztük volt, aminek kifejezetten örültem, mert tetszik a lány, de nagyon. Remélem meg tudom puhítani, és lesz valami ebből.

Ennek reményében odamentem a lányhoz, aki már épp készült az irodánkhoz menni, hogy megírjuk a szerződést.

-         Szia! – köszöntem neki barátságosan

-         Szia! – mosolygott rám miközben megállt

-         Miért jelentkeztél ilyen munkára, mikor annyira gyönyörű vagy, hogy dolgoznod sem szabadna? – tettem fel a kérdést, mire elpirult

-         Mert szeretem a gyereket és még soha nem volt olyan munkám, mikor gyerekekkel foglalkozhattam. – mosolygott a válasz közben

-         Nem baj, ha felteszek egy személyes kérdést? – érdeklődtem, mielőtt olyat kérdeznék amivel megbánthatom

-         Persze, legfeljebb nem válaszolok rá.

-         Milyen pasik jönnek be? – bevallom, hogy féltem a választól

-         A külső az nálam nem annyira lényeg, minden pasi más és más, lehet, hogy egyiknek jól áll valami a másiknak viszont nem, jellemben legyen megértő és őszinte és hűséges és nem utolsó szempint a figyelmesség sem. Nem kell elhalmozni ajándékokkal, de néha egy kis csoki, vagy virág jól esik. Nagyjából ennyi. De miét kérdezted?

-         Csak úgy. Valahogy te másnak tűnsz, mint a többi lány, Valamiért emberibbnek látszol. Alig van rajtad smink és nem vagy csontkollekció ami tetszik.

Nem sokkal később Billel már úton voltunk hazafelé, miközben én a holnapot tervezgettem. Úgy döntöttem, hogy bepróbálkozom Riánál. Nincs veszteni valóm, maximum nemet mond.

Igen, holnap kedveskedek neki valamivel. Csak tudnám, hogy melyik csokit szereti.

Ilyen gondolatokkal merültem álomba, amiben Ria és én voltunk jelen, egy boldog párként… 

2 év

Sziasztok! Pontosan ma, két éve, hogy elkezdtem szerkeszteni ezt a blogot. Az idők során voltak kisebb nehézségek az írásban, sokszor időhiány is közbeszólt, de azt hiszem két év alatt nem rossz, amit elért az oldal.
Mivel ma van a blog szülinapja, ezért úgy gondoltam, hogy összegzem egy kicsit az oldalt:

Jelenlegi állás szerint 5948 látogató volt ez idő alatt, ami azt jelenti, hogy az első évben 2974-en jártatok itt, egy hónapban pedig, több mint 247-en látogattátok meg az oldalt, amit nagyon köszönök. :)

Blog nyitása: 2011. november 3.

3 közvélemény kutatás zajlott. ( jelenleg is érvényben van egy)

Az oldalra 3 történet került fel, melyek közül egy TWC jellegű.

Két év alatt 9 rendszeres olvasóm gyűlt össze, amiért hálás is vagyok, jó érzés látni, hogy ennyien olvassátok. :)

Bejegyzések közül ez a 103.

• Ezek közül 76 történetet tartalmazott 
• 27 bejegyzés pedig más témában íródott

Ami egy kicsit bánt, hogy 24 hónap alatt 37 megjegyzés érkezett 

A legforgalmasabb hónap: 2013. májusa volt 440 megtekintéssel 

A legtöbb bejegyzést 2011. novemberében írtam ( 17 ) 

Két év alatt 3 design volt a blogon, ami mind történetváltással került fel. 

Végül szeretném megköszönni mindenkinek, akik legalább egyszer itt jártak, a rendszeres olvasóimnak, és a kommentelőknek a kedves szavakért. Jól esik látni, hogy ennyien érdeklődnek zenekar iránt, még akkor is ha éppen nem annyira aktívak, jól esik, hogy ebben a rohanó világban szántok egy kis időd a blogomra és a történeteimre. :)

 

It's my life

Sziasztok! Meghoztam történet következő részét, amiben már megkezdődik a válogatás. Jó olvasást hozzá! :D

6.: Sok

Ma van a gyerekmodell válogatás, ami sok munkát igényel, na meg türelmet a kicsikhez. Billel úgy döntöttünk, hogy három éves kortól hat éves korig egy korosztály aztán tíz éves korig majd tizenegytől tizenötig és végül tizennyolcig. Úgy gondoltuk, hogy azért már tudjanak járni és beszélni, hogy feltehessünk nekik egy - két kérdést.  

A reggel már tipikus hétfőként kezdődött, tehát álmosan és nyűgösen. Mióta otthagytam a barátnőmet jól érezem magam, mert nincs „határidő” amire hazaérjek, nem vagyok pórázon tartva, egyszóval szabad vagyok, ami számomra a legfontosabb; csak az hiányzik, hogy hétfő reggel már képes volt annyit beszélni, hogy nem aludtam el evés közben.

-         Bill, akkor hogy csináljuk? Valami séma alapján? Miket nézünk meg a gyerekeken? – kérdeztem, mivel nem nagyon vagyok jártas ebben

-         Úgy gondoltam, hogy először csak megnézzük őket és pár kérdés lesz a koruknak megfelelően, majd akiket jónak találunk, visszahívunk és elkérjük a papírjaikat és abból választunk.

-         De a tiniken már smink is van, tehát így…..

-         Lemosatjuk velük! A természetes bőrükre vagyunk kíváncsiak nem a sminkelési technikájukra! – mikor lett ilyen magabiztos az öcsém?

Hamarosan a céghez értünk, mivel sok dolgunk volt hozzákezdtünk már hét órakor.

Amikor megláttam a gyerekeket átfutott az agyamon egy pillanatra, hogy na, most futás. De ez egy munka, nem tehetek meg itt akármit, csak azért mert hétfő van.

Gyorsan beindítottuk a gépeket, előkészültünk és már hívhattuk is be az első gyereket, aki kerek öt éves volt.

-         Szia, bemutatkoznál? – mosolygott rá Bill, a lehető legkedvesebben

-         Kiara vagyok, öt éves és ovis. – nevetgélt a szöszi kislány

Felírtunk róla egy-két dolgot majd jöhetett a következő:

-         Szia, bemutatkoznál? – kértem most én, miközben írogattam.

-         Sziasztok, Amanda vagyok, tizenhat éves, jelenleg másodikos gimnazista. – mosolygott fogkrémreklámba illő vigyorral

-         Miért jöttél ide? – tette fel a kérdést Bill

-         A jövőben szeretnék modell lenni és ezt a helyet megfelelőnek találom ehhez.

Nagyon sok gyereket hallgattunk meg ezért el is fáradtunk, és úgy döntöttünk, hogy holnap még nem választunk nevelőt nekik, mivel még válogatni kell közülük.

Van, aki semmilyen kritériumnak nem felelt meg, van, aki tökéletesen vette az akadályokat, de valamiért mégsem válhat belőle modell, van, aki nem volt tökéletes, de még lehet rajta dolgozni.

-         Bill, most csak úgy mehetnek a nevelőkhöz majd? Felkészítjük őket és ennyi? – kérdeztem az ikremet este, mikor hazaértünk

-         Igen, egyből a nevelőkhöz, aztán majd idő közben elküldjük őket orvoshoz, pszichológushoz.

-         Miért kellenek ezek? – jött az értelmes kérdés tőlem

-         Mert a modellek, főleg a tinik képesek követni a tapasztaltabbakat, akik esetleg rossz példát mutatnak nekik. Sosem szabad elhanyagolni a tiniket. Közbe jöhet nekik anorexia, depresszió és még sorolhatnám. Folyamatosan ellenőrizni kell őket, nem szabad ösztönözni őket a fogyásra: ne feledd, mi nem csontvázakat keresünk, hanem modelleket. Ezek között pedig különbség van!

-         Értem. Mikor küldjük őket?

-         Miután megszokták a felkészítőjüket és a szülők is.

-         Figyelj, majd holnap válogassuk ki őket, ma már nincs erőm ehhez, teljesen leszívtak. Holnap folytatjuk, és majd utána jöhetnek a felkészítők.

El sem hiszem, hogy ilyet mertem állítani. Már múlthéten a keddet vártam, hogy végre láthassam Riát, erre meg elhalasztjuk a dolgot, De mondjuk, ha hamar megleszünk, akkor még talán belefér a munkaidőnkbe és nem kell elnapolni.

Szeretnék minél előbb megismerkedni Riával, mert az, az igazság, hogy nagyon tetszik és most valami egészen mást érzek, mint eddig. Máskor csak egy valami vezényelt engem, de most nem. Most hajt a vágy, hogy megismerjem és vele lehessek. Nem tudom, hogy mi ez, de jó érzés. Szeretnék végre egy komoly kapcsolatot, ahol nem csak egy dolog van előtérben és semmi más, szeretném, ha leülnénk és beszélgetnénk, hülyéskednénk és együtt lennénk. Úgy érzem, hogy már csak így, látásból beleszerettem ebbe a lányba, ami megijeszt és boldoggá tesz.

Azzal a tudottal merültem mély álomba, hogy holnap talán találkozok a barna szépséggel, Riával.

Kedd reggel megegyezetünk az öcsémmel, hogy sietünk válogatni, majd jöhetnek a tanáraik.

Mindegyik korosztályból húsz gyerek került be a csapatba, így lesz min dolgozni, de mégsem túl nagy tömeg egy embernek.

Miután mindenkinek megmondtuk, hogy jöhet agy sem ( már akiket visszahívtunk) jöhetett a nehezebb része a tanár választás. Vajon köztük lesz Ria?