Sziasztok! Meghoztam a 45.részt is, így már csak 5 rész van vissza.
45.: Vallomás
Reggel frissen keltek fel mind a ketten. Tudták,hogy ma
valami megváltozik ami nem is kis jelentőségű lesz majd,de úgy gondolták megéri
a kockázatot.
-
Bill,gyere már! El fogunk késni miattad!
-
Itt vagyok,nem kell ordítani velem.
-
Jó,jó csak induljunk,mert már fél órája el kellett
volna indulnunk.
-
De nekem normális tempóban menjetek,nem ám baleset
lesz! – Simone
-
Igaza van anyátoknak,inkább késetek el.
-
Könyörgöm,ne tartsatok már kiselőadást a vezetésről!
Van jogsim,gondolom nem a két szép szememért kaptam meg.
Ez után már el is indultak,Berlinbe. Az út első felében
csendben ültek egymás mellett,de Bill már nem bírta ezt.
-
Tom mit fogunk mondani?
-
Hmm?
-
A kapcsolatunkról,azt mondtad,hogy ma elmondjuk….
-
Ja igen,már emlékszem. Kíméletesen Bibi,de nagyon.
Először szerintem az egyetemet mondjuk el,majd ezt.
-
De hogyan? Nem értem. Csak úgy egyszerűen belevágsz?
Mert ugye te beszélsz?
-
Nem,David mindig meg szokta kérdezni,hogy mit
tervezünk,mit fogunk csinálni,akkor azt fogom mondani,hogy ideje bejelenteni
meg minden……
-
Oké. De ne ijeszd meg őket,túlságosan.
-
Ok. Megérkeztünk. Kész vagy rá?
-
Arra,hogy a karrierem hamarosan vagy ketté szakad vagy
nem erre nem lehet felkészülni,úgy érzem.
-
Nem lesz baj. Te csak maradj csendben és bólogass
amikor kell.
Majd bementek,ahol már mindenki ott volt kivéve az ikreket.
-
Sziasztok! – két ’G’ és David
-
Helló – ikrek
-
Akkor szerintem ne húzzuk egymás idejét,a szokásos
rendben fog menni minden. Szóval az első pont az értékelés: A turné során
felmerültek kisebb feszültségek,balesetek,de szerencsére nagyobb gond nem
adódott. Úgy gondolom,hogy ti 110 % -ot adtatok bele a dologba amit el is várok
tőletek. Elégedett vagyok a munkátokkal kapcsolatban,főleg a turné első felében
nyújtottatok kimagasló teljesítményt. Az Amerikai részlegen nem is volt olyan
sok koncert,viszont a sztárokkal szemben és a Fehér Házban is normálisan
tudtatok viselkedni. Igen tudom, úgy értékellek titeket mint a dedósokat de ezt
muszáj. Nem árt tudnotok,hogy hogy vélekedek. Volt amikor ugye én is
feszültebb,gondatlanabb voltam a koncert sorozat folytán,de megkaptam érte a
magamét. Tudom nagy volt a nyomás rajtatok,de megtettétek amire kértelek
titeket. Az első és az utolsó koncerten is ugyanolyan erővel dolgoztatok mint
szoktatok,de hogy ne csak pozitívumot mondjak rólatok,észrevettem,hogy már nem
vagytok olyan közvetlenek a fanokkal. Sokkal jobban tartózkodtok tőlük,mint
eddig. Máskor engedtétek nekik,hogy jobban hozzátok érjenek,megérintsék a kezeiteket,most
meg szinte futottatok álladóan,mintha már nem is szeretnétek őket. A szabadon
együtt töltött időről annyit,hogy az ikrek kevésbé vettek rész ezeken,mint
szoktak. Nem egyszer találtam őket kínos szinte megmagyarázhatatlan
helyzetbe,amit a mai napig nem tudok hová tenni. Tudom,azt mondtátok,hogy
testvéri szeretet,de én ezt nem nagyon hiszem el. De ti tudjátok. A második
pont ugye mint minden turné után ki mit szeretne majd csinálni,persze csak egy
kis ideig. Mert ugye nem akar felbomlani a banda? Kezdjük először talán
Georggal,majd Gustavval,majd az ikrekkel.
-
Hát én mindenképp pihenni szeretnék egy darabig. De
gondolom ez egyértelmű.
-
Én is dettó,mint Georg. Annyival kiegészítve,hogy
Franziskának akarok segíteni a kisbaba körül,meg játszani vele.
-
Tom? Erre kíváncsi vagyok! Tuti valami csajozós program
lesz,az elmúlt évek tapasztalataiból.
-
Nem. David ha nem haragszol szeretnénk elmondani két
dolgot,ami nem kis jelentőségű. – Tom
-
Csak nyugodtan! Azért vagyunk itt.
-
Na jó,akkor az első: Billel egyik éjszaka fenn voltunk
és beszélgettünk. Lényegében arról volt szó,hogy ne adj Isten,de tényleg ne,mi
lesz ha feloszlik a Tokio Hotel? Nekünk nincs semmi végzetségünk csak egy
érettségink nyelvvizsgával. Szeretnénk tovább tanulni,méghozzá a Havardon ami
Amerikában van. Ja és joggal akarunk foglalkozni. Azért választottuk ezt mert
mi is szeretnénk megismerni jobban a banda jogait,a sajátunkat,meg ilyesmi.
-
Na én mindenre számítottam csak erre nem. Azt hittem ki
akartok költözni Amerikába.
-
Benne van a pakliban igen. Amúgy ezt csak azért
szerettük volna közölni mert minél előbb el szeretnénk kezdeni,ami jövő
szeptemberben lesz amikor is betöltjük a 22-őt.
-
Na és mi a másik dolog? Azt mondatd kettő van,ebből egy
kilőve.
-
Pfúúúú. Bill biztos vagy benne? Még meghátrálhatunk.
-
Igen,biztos 100 százalékosan.
-
Akkor jó. Először is azt szeretném kérni,hogy
hallgassatok végig még mielőtt kirohantok vagy ilyesmi. Ez nekem is és Billnek
is nagyon nehéz. Nem várjuk,hogy megértsétek. Arra fogtok választ kapni,hogy
miért aludtunk együtt.
-
Na erre kíváncsi vagyok,de nagyon. – Gus
-
Davidnak igaza volt,azzal kapcsolatban,hogy nem hisz
nekünk. Az csak egy mese volt. Nem testvéri szeretet volt,hanem annál sokkal
több…….Szerelem………………..
-
MI?????????? NA NE!!!!!!!! CSAK EZT NE!!!!!!! EZ
UNDORÍTÓ ÉS BETEGES DOLOG! – banda
-
Igen tudjuk,de nem tehetünk róla. – kezdett sírni Tom
-
Mégis….mégis mióta tart ez? Mióta éreztek így? – Georg
-
A kapcsolatunk a turné előtt 4 héttel kezdődött,a
szerelem pedig nagyjából 6 éves korunk óta tart. – Bill sírva
-
Ti jártok is? Mint egy normális pár? – Georg lesokkolva
-
Igen. Minden ugyanolyan köztünk. – Bill
-
De…de ez mégis,hogy lehetséges,hisz testvérek
vagytok,egy család meg minden – David
-
Mi sem tudjuk. Egyszerűen csak jött. – Tom
-
Ugye nem kell végignéznünk mostantól a khm… szal….na
értitek nem? – Gus
-
Nem,nem kell ezt nem is várjuk el tőletek,és a
megértést sem. Nem fogunk előttetek másképp viselkedni mint eddig. Minden
ugyanúgy fog menni mint ez előtt. Semmi nem lesz. – Bill
-
Akkor megnyugodtam. – Georg
-
Hát ez minden csak nem elfogadható és nem normális,de
ti tudjátok mit szeretnétek,mi nem erőltetünk rátok semmit. – Dav
-
Köszi….. – ikrek
Ezután a fiukra otthon még talán ennél is nehezebb feladat
várt; elmondani a szüleiknek. Amikor hazaértek ugyanúgy ahogy Davidéknak
elmondtak mindent. Simone csak zokogott és nem
tudta elhinni,hogy ilyen fiai vannak. Az egyetemnek viszont nagyon örült
és sok sikert kívánt az ikreinek. Nem váltak el haraggal,csak kicsit szomorúan.
-
Tom,te hitted,hogy ilyen jól fogadják majd?
-
Őszintén nem,sőt rosszabbra számítottam. Azt
gondoltam,hogy magukból kikelve fognak üvölteni.
Majd hamarosan elmentek aludni, és nem sejtették,hogy mi vár
rájuk holnap a próbateremben………….