It's my life

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben még több szerepet kap Ria. Jó olvasást hozzá! Egy pár szónak most is örülnék! :D

11.: Magyarázat:

Reggel Ria csodálkozó arcára ébredtem fel, de egy kicsit meg is lepődtem, de aztán rájöttem, hogy én hoztam haza tegnap este.

-          Te, hogy kerülsz ide? – nézett rám rémülten

-          Mennyi van a meg a tegnap estéből? – kérdeztem, miközben felültem a kanapén

-           Annyira emlékszem, hogy találkoztam veled és meghívtál egy italra és beszélgettünk.

-          Annyira berúgtál, hogy fél órámba telt kideríteni, hogy hol laksz, majd hazahoztalak, vagyis inkább a taxi hozott, de mindegy. Úgy gondoltam, hogy itt maradok, nehogy valami bajod essen. Valószínű, hogy nem tudtad volna bezárni az ajtót, és hát valljuk be egy lánynak egyedül egy bezáratlan lakásban? Nem hiszem, hogy jó ötlet lett volna.

-          Fehérneműben ébredtem…

-          Semmi nem történt, csak levetkőztettelek, mert gondoltam, hogy nem kényelmes egy koktélruhában aludni. Nem láttam olyan dolgot, amit nem kellett volna. – mosolyogtam rá, mire elpirult egy kicsit

-          Köszönöm, hogy gondoltál rám. Rendes vagy.  – vigyorodott el - Kérsz valamit reggelire? – sietett a konyhába, de utána mentem

-          Te mit eszel? – néztem a csillogó barna szemeibe

-          Pirítóst és kakaót iszom hozzá!

-          Akkor nekem is jó lesz az!

Reggeli után úgy gondoltam, hogy már ideje hazamenni, mivel ma még próbálni is kell, ráadásul, gyakorlás után még van egy kis dolgom is. Hívtam magamnak egy taxit, majd itthon lezuhanyoztam, később elmeséltem Billnek, hogy mi volt reggel.

Szerinte, én is tetszem Riának, csak azért nem kavar velem, mert a főnöke vagyok. Az öcsém úgy véli, hogy még a vak is látja, hogy van köztünk valami. Az biztos, hogy én fülig szerelmes vagyok a lányba, de, hogy ő mit érez, azt nem tudhatom. De remélem, hogy minél hamarabb rájövök a dologra. Bevallom, fájna, ha közönyös lenne irántam, de azt is el kell fogadni.

A próbára menet nem sokat beszélgettem Billel, mivel nem volt miről. Nem éreztem azt , hogy bármit is  el kéne mondanom az öcsémnek; pedig lett volna mit.

-          Bill, te mit csinálsz próba után? – pillantottam rá a piros lámpánál

-          Hazamegyek és alszom, éjjel nem tudtam egy szemhunyásnyit sem. Miért?

-          Nekem dolgom van, de vidd el az autót nyugodtan. – indultam el

-          De mégis mi? Tom, tudod, hogy nem szeretem, amikor titkolózol előttem! – ajajj, kezd türelmetlen lenni

-          Majd ha itt lesz az ideje, akkor elmondom, addig ne kérdezősködj!  

-          De féltlek! Nem akarom, hogy bajod essen! – erősködött tovább az öcsém

-          Nem fog, ne aggódj! Semmi illegális dologban nem vagyok benne, és nem is okozok ezzel fájdalmat senkinek!

Ha így folyatódik, kiderül az, aminek nem kéne. Senkinek nem mondom el, egészen addig, amíg biztos nem leszek abban a dologban.

A próba nagyon jó hangulatban telt, David elégedett volt velünk, aminek örültünk. Végre nem volt ideges, hogy mi nem tudunk zenélni, nem kezdett ordibálni, hogy mi még egy egyszerű dologhoz is sík hülyék vagyunk, tehetségtelen amatőröknek több tehetségük van, mint nekünk.

Bill úgy döntött, hogy még marad egy kicsit a stúdióban a srácokkal, de nekem mennem kellett.

este, hullafáradtan estem be az ágyba, ami nem is csoda, ennyi gyakorlás után . Ezután talán kétszer meggondolom, hogy mit vállalok be és milyen napon teszem azt. Na, de holnap Riával is találkozom, ezért most megyek aludni, hogy holnap jó formában legyek.  

It's my life

Sziasztok! Egy hónap kihagyás után meghoztam a következő részt, amiben már egy kicsit több szerepet kap Ria. Jó olvasást hozzá! :D

10.:  Chantelle

Ma nem keltem korán, mivel nincs különösebb dolgom. Nem akarok bemenni, dolgozni a céghez, ezért csak elkísértem tízkor az öcsémet próbára, akinek nagyon jól ment az éneklés, ezért hamar abbahagyta.

-          Elmegyünk valahova ebédelni?  - kérdezte Bill, miközben az autóhoz mentünk

-          Felőlem mehetünk, de ötre haza kell érünk, ma jön Chantelle! – mondtam, miközben beszálltam az autóba

Hamarosan már ki is hozták nekünk a milánóit, ami természetesen vega.  Finom volt a kaja, de nem tudtam sokat enni, mert arra gondoltam, hogy mi van ha Chantelle tényleg tőlem terhes.  Mit fogok csinálni? A gyerekem csak nem tagadhatom le!

Miután hazamentünk elindultam készülődni, mivel még így, szakítás után sem szeretném, ha ápolatlannak látna.

  Pontban öt órakor megjelent az a lány, akit egykor szerettem:

-          Szia Tom! Itt vagyok, ahogy kérted! – köszönt nyálasan miközben beljebb jött

-          Szia Chantelle! – próbáltam keménynek látszani, de nem tudtam

-           Azt mondtad, hogy jöjjek ide, hogy megbeszéljük azt, hogy terhes vagyok. Mit szeretnél?

-          Először is: biztos, hogy tőlem van? Nem fogok ordítani, ha megcsaltál, akkor, mert nem vagyunk együtt, de mond el. 

-          Nem csaltalak meg esküszöm!

-          Hány hetes vagy?

-          Tizenkettő, tehát már elvetetni sem lehet. – válaszolta furcsa hangsúllyal

-          Nem is akartam ezt tenni vele.  Figyelj, annyit tudok ajánlani, hogy szülés után csinálunk egy DNS tesztet, és ha az enyém, akkor vállalom a felelősséget. De mi soha ne leszünk már együtt, ne is álmodozz ilyenről.

-          Rendben, nekem elég ennyi. – mosolygott, majd felállt és kiment

Az eset után Billel is beszéltem, aki szerint helyes cselekedtem. Később úgy döntöttünk, hogy elmegyünk discoba, ahol mindketten összeszedünk egy-egy csajt.

-          Bill, könyörgöm, vánszorogj már ki a fürdőből. Egy nő nem készül ennyit, mint te! – kezdtem dühös lenni, mivel már vagy fél órája rá várok

-          Egy pillanat és lent vagyok! Türelem rózsát terem! – na persze, ebben az esetben részeg lányokat, akik bűzlenek az alkoholtól

Hamarosan elindultunk, de természetesen Davidnak ilyenkor jut eszébe, hogy be kéne menni megbeszélésre a következő kocerthez.

-          Sziasztok, bocs, hogy iderángattalak titeket, de fontos tudnotok, hogy a koncerten ott lesz a lemezkiadónk vezérigazgatója, mert látni szeretne titeket, előadás közben. – mosolygott a menedzserünk, mire mi csak fura fejjel válaszoltunk

-          Most komolyan, ezt miért nem lehetett telefonon közölni? – nézett rá Gustav, aki láthatóan másnapos volt

-          Mert akkor tuti, hogy elfelejtitek, pedig ebbe a koncertbe még többet bele kell adnunk, mint szoktunk! – sorolta David, de senkit nem izgatott

-          Biztos, hogy nem fogok még jobban hajtani egy igazgató miatt. Ha eddig nem bizonyítottunk, akkor most egy este alatt mit vár? Szerinte megváltjuk a világot? –fakadt ki Georg, megjegyzem jogosan

Kicsit összekaptunk Daviddal, de nem bánom, legalább nem kellett ott maradni próbálni, így mehettünk a srácokkal bulizni. Egy darabig semmi normális csajt nem találtam, de aztán megpillantottam Ria-t, miniszoknyában a bárpultnál. Odamentem hozzá, lesz, ami lesz alapon.

-          Szia, hát te? – mosolyogtam rá kedvesen

-          Szia, Tom. Csak gondoltam bulizok, egyet úgyis rám fér már. –nevetett jókedvűen

-           Meghívhatlak egy italra? – kérdeztem kedvesen, mire a csapos már jött is

-          Mi van azzal a lánnyal, akit az irodában láttam? – tért hirtelen a témára

-          Ő a volt barátnőm, aki azt állítja, hogy terhes tőlem.  Vissza akar jönni hozzám, de én már nem szeretnék semmit, nekem más tetszik.

-          És mi lesz a babával? – miért ilyen kíváncsi?

-          Megszületik, DNS teszt, ha az enyém, akkor, vállalom a felelősséget, ha nem akkor nincs gond.

Már nem beszéltünk sokat, inkább táncoltunk és ittunk. Hajnal felé láttam rajta, hogy nagyon ki van szegény lány, ezért szóltam Billnek, hogy elvszem haza.

-          Hol laksz? –néztem a gyönyörű szemébe

-          Hát otthon! –ajaj, ezzel ki vagy segítve

Nagy nehezen kiderítetem, hol van az, az „otthon” így taxival hazavittem. Úgy döntöttem, hogy nem hagyom magára, mert úgysem tudja bezárni az ajtót; még a végén valami baja esik. Óvatosan levetkőztettem, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy folyamatosan ficergett, de megoldottam; melltartón és bugyin kívül semmi nem maradt rajta. Miután ágyba bújt, lementem a földszintre és kerestem egy takarót magamnak, majd a kanapén elaludtam.

Reggel egy csodálkozó arcra ébredtem fel….