Sziasztok! Meghoztam a 12.részt ami tartogat némi meglepetést. Jó olvasást hozzá! :D
12.: BTK
Reggel egy kicsit később keltem, mint azt terveztem, de még
így is Bill előtt. Megcsináltam a
reggelit mindkettőnknek, majd felmentem az öcsémhez, aki még mindig aludt.
Hihetetlen, hogy nem ébredt fel.
-
Bill, ébresztő, el fogunk késni. Öcsi! –
simogattam a karját, mire mocorogni kezdett
-
Még öt
perc, és megyek! – motyogott valami ilyesmit a párnájába
-
Nem, most gyere, mert tényleg elkésünk, még
onnan is ahonnan elvileg nem tudunk. –
erre felnézett, de láttam rajta, hogy ez a mondat túl bonyolult volt neki
reggel negyed tízkor
Egy órán belül már útnak indultunk a céghez, illetve
indultunk volna, ha Billnek eszébe nem jut, hogy sportcipőt húzott fel, de ő
magas sarkút akart. Ezzel a problémával is eltöltöttünk egy csomó időt, majd tényleg
elindultunk.
-
Jó reggelt! – köszöntek az alkalmazottak
-
A kávét az asztalukra raktam, úgy ahogy
szeretik. – mosolygott Melissa, a titkárnőnk
-
Rendben, köszönjük. – mosolygott Bill is, bár
egyikünknek sem volt kedve hozzá
A mai napra annyi van betervezve, hogy beszélünk valami nagy
fejessel, már ha méltóztatik ideérni, majd én lelépek Riához.
-
Jó, Bill én nem várok tovább. Már fél kettő van.
Mikor szándékozik ideérni? – néztem a telefonomra, majd felkaptam a dzsekimet
-
Ne menj már el, nem fogok vele itt maradni
egyedül! Te is ugyanúgy igazgató vagy, mint én, itt kell lenned!
Fél órával később, megérkezett a kuncsaft, mit sem törődve a
majdnem két órás késéssel teljesen nyugodtan leült velünk szembe.
-
Jó napot kívánok igazgató urak! – köszöntött
minket „úri ember módjára”, mire én csak felbont szemöldökkel néztem rá
-
Kedves, hogy megtisztel a jelenlétével! – vágtam
rá cinikusan
-
Látom, csipkelődős hangulatában van, de közlöm
magával, hogy én egy üzletember vagyok, aki nem tűri az ilyesfajta
megnyilvánulásokat! – még neki áll feljebb? Jó vicc…
-
Nekem nem úgy tűnik, mint aki komoly üzletember,
mivel tudtommal nem nézik el azt, hogy majdnem két órát késik egy
megbeszélésről, úgy, hogy nem is szól telefonon, hogy késni fog. Mellesleg nekünk is lenne más dolgunk, amivel
foglalkozhatnánk, ha nem magára vártunk volna. – vágtam hozzá, mire Bill egy
kicsit oldalba vágott, Mr. Schwarz pedig furán nézett
-
Én már akkor az üzleti pályán voltam, amikor
maguk még csak meg sem születtek! Nem tűröm az ilyesfajta szemtelenkedést! Mit gondolnak, kik maguk? – háborodott fel
azonnal, szerinte jogosan
-
Nézze uram, a testvérem csak azt próbálja
magának elmondani, hogy nem szép dolog senkit megvárakoztatni ennyire. Ha még
csak öt, tíz perces késés lett volna, akkor meg sem említenénk, de maga majdnem
KÉT ÓRÁT maradt távol a megbeszélt helyszíntől. – érvelt Bill, de teljesen
hasztalan volt
-
Akkor sem tűröm ezt a…. – na és ekkor szakadt el
az a bizonyos cérna nálam
-
Akkor ne tűrje el, nem érdekel. Ha ezt mi
csináltuk volna, akkor maga lenne felháborodva, annyira, hogy még szóba sem
állna velünk. Én megpróbáltam normálisan a tudtára adni, hogy velünk ezt nem
játszhatja, de tudja mit? Nem érdekel, terveztessen ott ruhákat ahol akar,
nincs szükségünk a pénzére; eddig is megvoltunk nélküle, most is megleszünk. –
álltam fel az asztaltól, majd a kabátomat felkapva elmentem
Idegesen vezettem Riához, aki már azt hitte, hogy nem is
megyek, csak átvertem.
-
Szia, ne haragudj a késésért, csak most jött az
egyik ügyfelünk, akinek már két órája ott kellett volna lennie. sajnálom. –
néztem rá, majd odaadtam a csokrot Riának, amit még út közben vettem
-
Semmi baj, csak azt hittem, hogy nem
jössz. – pillantott le a földre
Hamarosan beszálltunk a kocsimba és elindultunk moziba, ahol
most csak mi ketten leszünk, ugyanis kibéreltem egy termet.
Élveztem a filmet, már amikor arra koncentráltam, mert
igazából Riával voltam elfoglalva, nem pedig azzal, hogy épp mikor ölnek meg
valakit.
-
Na, tetszett a film? – kísértem az ajtóig a
barátnőmet, akit addigra már hazavittem
-
Úgy érted amennyit láttam és felfogtam belőle?
Az szuper volt. – nevetett, majd megcsókoltam
-
Jól van, legalább nem untuk végig az egészet.
Elbúcsúztunk egymástól, majd haza mentem Billhez, aki már
várt.
-
Na, megbeszélted Mr. Schwarz-cal a dolgokat? –
kérdeztem, miközben levettem a cipőmet
-
Nem, de nem is bánom, igazi bunkó a hapsi. –
mosolyogott, majd visszafordult a TV-hez.
Miután megfürödtem úgy döntöttem, hogy lemegyek Billhez és
nézem vele az értelmetlen, agykárosító sorozatnak nevezett akármiket. Igazából
tök jókat lehet rajtuk aludni.
Később feljöttem a szobámba és lefeküdtem aludni.
