Merry Xmas!

Sziasztok! Mindenkinek Áldott, Boldog Békés Karácsonyt kívánok és sok ajándékot! :)

Family's secret

Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt az új rész :) 
Valószínűleg Szilveszter előtt még lesz folytatás!
Jó olvasást hozzá! :)

3.: Otthon Pumbával

Reggel, mikor felkeltem a konyhában csak egy cetlit találtam anyuéktól:

 „ Sajnos dolgoznunk kell, mindkettőnknek, este jövünk haza. Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és ne feledkezzetek meg Pumbáról! Kaja van a hűtőben, egyetek! Puszi: Anya, apa”

Mielőtt nekiláttam az evésnek felkeltettem az öcsémet, aki még mindig aludt.

-          Bill, ébresztő! – nem volt időm megfogni a vállát, mert Pumba felugrott és végignyalta Bill arcát

-          Fujj már, Tom! Ne nyalogass!

-          Valószínűleg én csinálom! – nevettem el magam, mikor Bill felemelte a fejét és meglátta a kutyát

Lementünk kajálni, majd illemtudó gyerekekként rendet raktunk. Sem Bill, sem én nem vagyunk olyanok, hogy széthagyunk mindent. szeretünk rendet tartani magunk körül, bár ez nem mindig sikerül. Anyu szerint Bill szobája néha egy katasztrófa súlyttotta terület, enyém pedig egy vihar utáni állapotra hasonlít. Nem az erősségünk a takarítás, na.

Később megnéztük, hogy mit lehet tudni az angol-bulldogokról és próbáltuk Pumbára ráilleszteni a jelzőket. Hát… eddig a horkoláson kívül semmi nem illik rá.

-          Tom, tanítsuk már meg valamire! – lelkesedett Bill

-          Előbb vigyük sétálni, mert ma még nem volt.

Pár perc múlva már Pumbán volt a póráz, a másik fele meg Billnél. Annyira jó látni, ahogy ennyire lelkesedik valami iránt.  Eddig nem volt semmi hobbija, amivel elfoglalta magát. Amíg én rajzoltam, ő csak császkált a házban, és ez nem jó. Most, hogy elhatározta, hogy a kiskutyánkból egy okos blökit farag, elfoglalja magát.

A gondolkodásomból Bill ébresztett fel, hogy Pumba a fa tövébe intézte a dolgát.

-          Szedd föl! – nevettem, az öcsém arckifejezésén

-          Nem, ez undorító! – fintorgott még mindig

-          Az állattartással jár! Na, szedd össze, mielőtt hülyének néznek minket, hogy a fa tövét bámuljuk.

Szerintem az öcsém úgy gondolta, hogy a kutyának abszolút nincsenek szükségleteik és csak úgy vannak. Szép álom.

Miközben hazafelé sétáltunk láttunk pár gyerekeket, akik a játszótérre igyekeztek a szüleikkel. Annyira aranyosak voltak, hogy megihlettek. Lehet, hogy nem vagyok vérprofi rajzos, de próbálom fejleszteni magam folyton. Igaz, nem járok művész suliba és nem is fogok, de imádok leülni egy rajzceruzával és egy lappal. Olyankor kizárom a világot, nem hallok és nem látok semmit és nem is érdekel semmi. A család már jól tudja, hogy ilyenkor nem szabad zavarni engem, mert akkor tuti nem tudom folytatni az elkezdett munkámat. Persze ezek nem egy két perc alatt összecsapott munkák, van, hogy hat- hét óra hosszat nem jövök ki a szobámból. Ilyenkor általában Bill szokott hangtalanul bejönni és letenni az asztalomra valami kaját meg piát.

-          Min gondolkozol? – kérdezte Bill, miután látta, hogy nem akarok megállni a házunk előtt

-          Csak, elgondolkodtam, semmi.

Az van, hogy mi megértjük egymást beszéd nélkül is. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy értsem, mit akar Bill, és fordítva sem.

A lakásba érve elkezdtük tanítgatni Pumbát, den agyon nem akart összejönni. Még pacsit sem ad! Bill viszont minden áron meg akarja tanítani valamire a kutyát. Hát sok sikert hozzá!

-          Megjöttünk! – kiabáltak anyuék az ajtóból

-          Oké, mindjárt!

Miután elmeséltük nekik Bill ötletét, anyuék is megörültek, hogy végre csinál valamit.

-          Amúgy ma nincs iskola? – kérdezte apu eltűnődve

-          Szombaton? – néztem rá, mire furcsa fejet vágott

Nem sokkal később Billel eljöttünk filmet nézni, de nem emlékszem rá, mert elaludtam felét.