B.U.É.K 2016

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok! :D

Merry Xmas!

Mindenkinek áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok! :)

Alone

Sziasztok! Hosszú kihagyás után meghoztam a 14.részt is, amihez jó olvasást kívánok! :)

14.: Vágjunk bele!

A vásárolgatós nap után viszont vissza kellett állnom dolgozni, mert sok volt a munka hál istennek. Ahhoz képest, hogy még csak most alakult meg a cég, nagyon sok felkérésünk van. Különböző hírességeknek kell ruhát terveznem, és különböző filmekhez is nekem kell készítenem. Persze ez nem azt jelenti, hogy annyira el kell szállni magamtól, de azért ez már haladás. Még egy hete sincs, hogy megnyílt és máris virágzik az üzlet. Persze ennek az a hátránya, hogy egész nap dolgoznom, ha minden ütemtervet be akarok tartani.

-          Andy, iparkodj, ma sok dolgunk lesz!

-          Reggel van…..!

-      Nem érdekel! Elemembe vagyok, addig gyere, amíg vissza nem zuhanok, mert akkor te is tudod, hogy nem rángatsz ki az ágból egyhamar!

-          Oké, öt perc!

Egyébként a vásárlás után nem mentem haza, hanem Andynél aludtam, mert az közelebb volt. Sokszor aludtam már itt, úgyhogy nem okozott gondod most sem, annak ellenére, hogy semmit nem hoztam magammal.

Mikor végre lejött Andy megreggeliztünk és elindultunk a BK-hoz, ahol pár lány fogadott, hogy vegyem fel őket dolgozni, mert annyira jónak találták a kollekciót, amit bemutattam.

-   Most nincs felvétel, de talán pár hét múlva lesz. Minden információt a hivatalos oldalunkon meg fogtok találni! – mosolyogtam rájuk kedvesen, bár semmi kedvem nem volt hozzájuk

-   Nem baj, minket most vegyél fel! Jó munkaerők vagyunk és nyitottak mindenre – már ha érted!

-          Remek, örülök neki!

Ezek szörnyűek! Nem fogják fel, amit mondok nekik, vagy csak úgy tesznek? Rejtély!

Ezután már tényleg nekiálltam a munkámnak, ami már most végeláthatatlan; mi lesz később? Annyi papír van az asztalon, hogy nem látom, hogy hol a bútor, plusz még a gépem is villog egyfolytában, ami azt jelzi, hogy e-mail érkezett. Tegnap bekellett volna jönnöm dolgozni, ahelyett, hogy lazulok otthon. Hát, késő bánat. 

Már órák óta dolgoztam, mikor valaki kopogott az ajtón:

-          Igen?!

-       Szia, gondoltuk megnézzük, hogy mit csinálsz. –  Gustav és Georg jöttek be hozzám

-     Dolgozom, mert ki sem látszok a papírhalomból! – már rám fért a szünet, mert jojóznak a szemeim a monitortól

-          Zavarunk? Mert akkor inkább megyünk…

-          Nem, legalább pihenek egy kicsit!

-         Amúgy jól vagy? – kérdezte Georg engem fürkészve

-     Igen, viszonylag. Még mindig nem az igazi és soha nem is lesz, de legalább már látok egy halvány értelmet az életben. – na, igen, nagyon régen találkoztunk a srácokkal, úgy, hogy beszélgessünk erről, mert elfoglaltak voltunk – Egyébként veletek mi újság?

-   Jól vagyunk, bár még nem nagyon tudjuk, hogy mit kezdjünk magunkkal. Először utazgatunk egy kicsit, aztán majd kialakul valami.

Még sokat beszélgettünk, de Tomot senki nem hozta szóba. Tudták, hogy mennyire fáj nekem még mindig, ezért inkább még a nevét sem mondják ki.

-          Bill, itt van…..sziasztok! – Andynek nem szokása kopogni, mert szerinte csak felesleges energiapazarlás

-          Mi van itt? – ha minket hallana valaki…

-          Jah, a izé…..na, szal, az. – szerintem senki nem érti rajtam kívül

-          Oké, tedd csak le!

Ezután persze már nem ment a munka, mert a srácok elterelték a figyelmemet, ami mindig jobb kedvre derít, még akkor i, ha éppen padlón vagyok.