Sziasztok! Kisebb kihagyás után itt a legújabb rész, mely már egy kicsit betekintést enged a tényleges feladatba. Jó olvasást hozzá! :)
4.: Hétfői nap
Simára borotvált arc, rendezett,
jól fésült haj, mely szoros copfba vagy kontyba van fogva, fehér ing, szürke
vagy fekete öltöny, ápolt megjelenés. Ez jellemez mindkettőnket, amikor az FBI
épületében vagyunk irodai munkán, de már akkor is szigorú előírásoknak kellett
megfelelnünk, amikor még csak gyakornokok voltunk. Ehhez képest most, kissé
borostás az arcunk, kissé kócos a hajunk és míg én egy fekete pólóban és egy
kapucnis pulcsiban vagyok egy lezser farmerrel, addig az öcsém egy fekete
hosszúujjút, bőrdzsekit és egy sötét farmert visel. Pár nap alatt átváltoztunk
lázadó tizenévessé, holott már jócskán elmúltunk húszévesek is. Amikor
belenézek a tükörbe egy teljesen átlagos kamaszt látok, maximum annyival tűnök
ki a tömegből, hogy kicsit idősebbnek látszom; de a mai fiatalokról nem is
mindig lehet pontosan megállapítani a korukat. Szerintem nem lesz itt baj még
akkor sem, ha elkezdenek kérdezgetni minket. Jól begyakoroltuk a dolgokat, a
feletteseiknek is simán elmondtunk mindent, amit kamaszok megbeszélhetnek
egymást között, ketten is többször átvettük az egész fedőtörténetet, úgyhogy
minden klappolni fog. Legalább is remélem. Mert ha lebukunk akkor nagyon nagy
bajba kerülhetünk, hiszen itt nem egy nyalókát ellopó kisfiúról van szó, hanem
bűnözőkről, akik nem tudhatjuk, hogy mire képesek.
Ez lesz az első napunk az új
terepen és gyakorlatilag az első éles helyzetünk is most lesz. Reggel még
egyszer átvettünk mindent még az indulás előtt, hogy biztosan ne hibázzunk,
mert feltűnő lenne.
-
Tehát, a 12.b osztályba fognak járni, ahol a
többiekkel együtt fognak órára járni. Mindkettőjük esetében felvettük az
informatika és testnevelés fakultációt, ezért ebből a két tárgyból jól kell
teljesíteniük. Az osztály átlaga alapján ez a jól kifejezés maximum négyest
takar. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez önöknek óvodás feladatnak tűnik, hiszen
mindkettőt tartalmazta a kiképzésük, de igyekezzenek csak azt csinálni és úgy,
ahogy a tanár kéri. Nem ezen szeretnénk elbukni. Tiszta? – kérdezte Helen,
miközben egy – egy uzsis dobozt adott át nekünk
- Igen, minden érthető. Csak egy kérdésem lenne. Hol
kezdjük a nyomozást és mennyire mélyedjünk bele a dolgokba? Mármint
természetesen a kihallgatást folyamatával mindketten tisztában vagyunk, de itt
most más lesz a helyzet. – válaszolt Bill a kérdésre
- Természetesen egy baráti csevejnek kell, hogy tűnjön
az egész. Az, hogy mennyire mélyednek bele és hol kezdik a maguk döntésén és
merészségén múlik. De hangsúlyozom, hogy csak és kizárólag a törvényes kereteken
belül mozoghatnak!
-
Értettük!
Indulnunk kellett. Nem akartunk
elkésni az első nap, de azt sem szerettük volna, ha túl korán érkezünk mert
feltűnő. A termek elhelyezkedésével tisztában voltunk, mivel a felkészítésünk
során kaptunk egy elég részletes alaprajzot minden egyes menekülési útvonallal
és minden lehetséges búvóhellyel, de most mégis úgy kell tennünk, mintha nem
tudnánk mi merre van. Mivel nem akartunk semmi feltűnést kelteni egy
középkategóriás Ford-ot kaptunk szolgálati autóként, amit most a szokásunkhoz
híven én vezettem. Mindkettőnknek van jogosítványa, – hiszen másképp be sem
kerülhettünk volna a rendőrséghez sem, nemhogy az FBI- hoz – de valamiért az a
megszokott köztünk Billel, hogy én vezetek. Valamiért ez így jött és kész.
Talán az a tíz perc teszi. Lehet, ha Bill születik előbb, akkor mindig ő
vezetne, de ezt soha nem tudjuk meg.
- Tom, a felszerelésünkkel mi legyen? – kérdezte Bill
mielőtt leparkoltam volna a diákoknak fenntartott helyre
- Én a stukit beviszem a táskámban, mert soha nem lehet
tudni, hogy mibe vagy kibe botlunk. – válaszoltam arra utalva, hogy egy kisebb
fegyvert mégiscsak magamnál tartok a biztonság kedvéért
-
Akkor vissza a gimibe! – csapott a műszerfalra Bill
miközben magához vette a táskáját
Ezzel vette kezdetét a küldetésünk.
Amikor kiszálltunk az autóból csak
néhány diák lézengett a parkolóban, de ők se szenteltek nekünk sok figyelmet,
csak egy srác nézett meg minket jobban, valószínűleg ő lehet az ügyeletes
bajkeverő a suliban, de mi nem foglalkoztunk vele, csak elindultunk az épületbe
és nézegettük a kis papírcetlinket, hogy merre kell menni. Honismerettel
kezdünk, a második emeleten lévő 212-es teremben. Sima ügy lesz, mert nekünk
ezt is tartalmazta a képzésünk.
Viszonylag kevés keresgélés után
meg is találtuk a termet, amihez nem kellett egy doktori végzettség, de aztán
lehet, hogy csak nekem ennyire nyilvánvaló, hogy mit hol kell keresni egy ilyen
épületben. Szerencsére az FBI képzésében annyi mindent meg kellett tanulnunk
ilyen szempontból, hogy nem okoz nehézséget, ha egy ismeretlen helyen vagyok;
hamar feltalálom magam még akkor is, ha teljesen ismeretlen még a környék is. Ettől
függetlenül izgulok mert nem akarom elszúrni vagy veszélybe sodorni az öcsémet.
Amikor beléptünk a terembe káosz
fogadott. Tipikus gimis jelent zajlott le előttünk annak ellenére is, hogy az
igazgató bent volt, mert be akart mutatni minket, ami annyira kínos volt, hogy
legszívesebben leléptem volna. Persze mi lettünk az új kölykök, akik valahonnan
egy nevenincs gimiből jöttek a nagymenők közé, ezért most törvényszerűen két út
állhat előttük: az első, hogy ők lesznek a kis lúzerek, akik valami különös
oknál fogva a mellékhelység legutolsó fülkéjébe kerülnek megkötözve; vagy a
második lehetőség alapján ők lesznek a helyi gengszter csapat főnökének új
legjobb haverjai, akik benne vannak minden kis hülyeségben és bármire
hajlandóak a népszerűségért. Nos, most nekünk a második lehetőséget kell
kifognunk annak érdekében, hogy eredményesek legyünk, habár az sem kizárt, hogy
a legnyomibbnak tűnő srác lesz a hunyó. De majd elválik, hogy mi lesz, ez még
csak az első nap.
