2012. március 31., szombat

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Tudom,hogy jó sokat késtem vele ahhoz képest,hogy azt mondtam,hogy minden héten lesz friss. Sajnálom,de nem volt időm semmire sem.  Na de nem beszélek ennyit itt a rész. * Komi kaphatok?*



25. rész: Bill kórházban de meddig?

-         Ugye nem lesz semmi baja? – kérdezte a mentősöket Tom
-         Nem tudunk semmit mondani,majd az orvos kivizsgálja.
-         Ajj Bill,miért mondtad,hogy kibírod? Miért nem mondtad le? – tette fel saját magának a kérdéseket Tom
-         Nyugodjon meg,nem lesz semmi baja.
-         Remélem is. – fogta meg Bill kezét amiben már infúzió volt.

Tomon látszott,hogy mennyire ideges,kétségbeesett. Nagyon féltette az öccsét. A mentősök hiába próbálták nyugtatni, Ő egyszerűen képtelen volt erre.
Pár perccel később beértek a kórházba. Davidék már ott vártak rájuk.
-         Na? Hogy van? Mi baja? – David
-         Nem tudják még ki kell vizsgálni.

Majd Tomék is elindultak a kórház épületébe. Nem lifttel mentek,jól esett nekik a gyaloglás.
-         Mit mondtál a rajongóknak? – Tom
-         Azt,hogy technikai problémák miatt a koncert többi része lefújva. De tudják,hogy Bill elájult. – David
-         Oké.

Mikor felértek Billhez még nem mehettek be. Látták,hogy az orvos bent van és valamit csinál az énekessel. Mindannyian idegesek voltak. Körülbelül 15 percet vártak mikor az orvos kijött.
-         Jó estét. – szólalt meg az orvos -  Önök Bill Kaulitz hozzátartozói?
-         Igen mi vagyunk. – Tom – Mi van vele? Be lehet menni hozzá?
-         Billnek hála istennek nincs semmi komoly baja. Csak kimerült egy kicsit. Igen be lehet menni de kérem ne ébresszék fel. Pihennie kell. Ezen kívül Billt soványnak találom egy kicsit.
-         Bill mindig ilyen sovány volt,nincs semmi baja. – Tom
-         Rendben.
-         Mikor fog felébredni? – Gustav
-         Ezt még nem tudjuk,mivel azt szeretnénk ha magától kelne fel. Tehát a mostani gyógyszereken kívül semmit nem akarunk neki adni
-         Köszönjük. – David
-         Akkor viszlát. – doki
-         Viszlát. – mindenki

Majd bementek Billhez. Mindenkit megrémített Bill látványa. Az énekes fal fehér volt és infúziót kapott. Tom azonnal odament hozzá és leült az ágy mellé. A többiek még egy kicsit ott maradtak majd ők is elmentek. Tom maradt ott egyedül testvérével. Tom a fiú kezét fogta és nem akart elaludni. Nem jött álom a szemére. Jól esett volna neki egy szál cigi de egyrészt nem volt nála,és hát melyik kórházban lehet kapni,másrészt pedig nem akarta otthagyni öccsét.
Tom csak hajnal felé szenderedett el,de akkor is Bill kezét fogta. Nem aludt olyan mélyen mint szokott,pedig nagyon álmos volt.
Reggel 7 óra körül Bill felébredt. Először erőtlenül rászorított bátyja kezére de Ő nem érezte.
-         Tom…….ébren…..vagy? – keltegette Tomot akadozva
-         Bill?..... Szia kicsim. Jól vagy? Nem fáj semmid? – Tom
-         Nem…….semmi bajom.
-         Mindjárt jövök szólok az orvosnak.
-         Oké

Azzal Tom kiment és pár perc elteltével a dokival jött vissza. Az megvizsgálta Billt.
-         Jól van semmi baja,csak pihenjen sokat,ne keljen ki az ágyból,max a kórteremben sétáljon egy kicsit.
-         Rendben. – Bill
-         Tom mi történt? Nem emlékszem. _ ekkor már nem volt bent az orvos
-         Elájultál koncert közepén.
-         OMG! Hogyan?
-         Hát a Huricanes and Suns énekelted pont az utolsó refrénnél tartottál,majd olyan fura hangot adott ki a mikrofonos,mint mikor odaütöd valaminek,és mikor odanéztem már a földön feküdtél.
-         Mit mondott az orvos mitől volt?
-         Azt mondta,hogy kimerültél. Meg mondta,hogy nagyon vékony vagy. Bill,ugye nem fogyózol vagy ilyesmi? Mond meg ha igen.
-         Nem, dehogy. Azt azért kérdeztem mert úgy láttam a tükörben,hogy dagi vagyok,de mint mondtad karcos volt.
-         Szeretlek.
-         Én is téged pici.

Ezután még nagyon sokat beszélgettek. Megérkezett az ebéd is lassan,de Billnek még mindig nem volt étvágya. Tom persze,jó báty mintájára szólt az orvosnak. A  nap folyamán Gustavék is belátogattak. Mikor érkeztek Tom kint állt az ajtó előtt.
-         Szia. Miért vagy kint? Ugye nincs baj? - David
-         Nem,nincs semmi gond. Csak Billnek nincs étvágya és szóltam a dokinak. Pont most vizsgálja.
-         Akkor jó. – Georg.
-         Felébredt már? – jött a nagyon okos kérdés Gustavtól.
-         Igen fel. – Tom

10 perc múlva kijött az orvos.
- A testvérének nincs semmi baja,csak a stressz miatt nem tud enni. Plusz dologként jöhet  még az is,hogy elájult és megijedt. – doki
- Rendben. – Tom

Este felé újra ketten maradtak. 6 óra környékén bejött az orvos,hogy kivegye az infúziót Billből. A fiúnak már így is fájt a keze,főleg amikor kivették neki. Később Simone telefonált Tomnak.
-         Szia kisfiam.
-         Szia anya.
-         Mi történt Billel? Láttam a híradóba,hogy valami történt csak nem mutatták,hogy mi. Csak ár rajongót kérdeztek meg,azok meg összevissza makogtak.
-         Bill elájult,de már jól van.
-         Nincs baja igaz? Nem fáj semmije?
-         Egy kicsit fáj a keze,most vették ki az infúziót.
-         Ííííííí szegény. Az nem egy kellemes élmény. Most le kell tennem,de legyél többet Billel. Ápolgasd egy kicsit. Ne hagyd,hogy túlhajszolja magát. Szia kicsim.
-         Jó nem hagyom. Szia.

Majd letették.
-         Tomom nem akarsz az ágyban aludni? – Bill
-         Nem, aludj csak.
-         De van itt hely.
-         Nem Bill,az a te helyed,nekem jó itt az ágy mellet is,ülve.
-         Akkor menny aludj a hotelban. Kibírom egyedül,nem rabolnak el az Alienek.
-         Bolond,nem is gondoltam,és nem ajánlom nekik….Na jó éjt manóm.
-         Jó éjt szerelmem.

Majd egy lágy csók kíséretében álomba merültek és várták a holnap eseményeit…..    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése