Időutazás a múltba

Sziasztok! Tudom,jó régen volt rész,de most - igaz egy rettenetesen rövid részt - hoztam! Jó olvasást hozzá,ígérem a következő előbb itt lesz és nagyobb terjedelmű.

2.: Változások:

Ahogy mondtam, 3 éves korunk körül jött egy nagyobb változás. Mi még nem értettük,hogy miért vannak dobozok a lakásban és,hogy miért, hova tűntek a játékaink nagy része. Anya sorba rakta el a cuccainkat,de mi voltunk olyan szemfülesek,hogy kilestük,hogy mit csinál.

-         Hát ti mit csináltok abba a dobozba? – kérdezte nevetve anya

-         Minket se hagyjatok itt! Megyünk veletek! – Bill

-         Persze,hogy jöttök,semmi kétség. – apa nevetve

-         Hova indulunk?  - kérdeztem kíváncsian

-         Elköltözünk egy másik városba.

-         Meddig fogunk ott lenni? – ugyancsak én

-         Sokáig,ugyanis eladtuk ezt a házat.

Na mi még így se nagyon értettük,hogy mit is akarunk,de már kezdtük sejteni. Napokkal később már minden készen állt az indulásra,csupán mi nem. Nem akartunk elmenni. Meggyőztek minket anyáék,hogy ott is lesz szép nagyszobánk sőt akár külön is lehetünk ha szeretnénk. Na ja csak,hogy mi jó ikrek módjára nagyon nem akartuk!

Amikor Kiszállhattunk a kocsiból Magdeburgban már rájöttünk,hogy hol vagyunk pontosan és amikor megláttuk a házat a hatalmas udvarral egyből bevállaltuk, a költözést. Végül ez sem úgy zajlott le ahogy a szüleink eltervezték. Összevesztünk Billel, hogy melyik szoba melyikünké legyen,de végül arra jutottunk,hogy együtt lakunk. Na de akkor jöhetett a nagy dilemma: melyik szoba legyen az? Kiválasztottuk a szerintünk nagyobbat és jobbat,amibe sokkal több játék elfér.

2 hét múlva már teljesen kész voltunk az egésszel és mi megkezdhettük a szokásos rosszalkodást.

Szeptember  1-jén amikor betöltöttük a 4. évünket mehettünk oviba.

Anya szerint a legelső napot végig ordítottuk;sírtunk,kiabáltunk,hogy nem akarunk oda járni,csak otthon lenni a puha meleg ágyban és aludni. Szerintem csak normális gyerekek módjára „megbeszéltük”,hogy mi nem fogunk odajárni.

Az egész óvoda kész szenvedés volt,senki nem szerette ha játszottunk velük. Sokszor bosszúból összecseréltük a pólóinkat,így nem tudtak megkülönböztetni minket egymástól amit mi nem bántunk.

Azt hittük az óvoda rossz dolog pedig ami utána jött…..