Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt is amiben újabb változások vannak. Itt az ikrek már 6 évesek,így iskolába mennek. Na de ennél több konkrétumot nem árulok el. A rész végén megfigyelhetitek, hogy már utalok a következő részre ami szintén valami nagy dolog lesz. ( de gondolom sejtitek,nem árulok vele zsákbamacskát). Na de jó olvasást!

 3.: Nem akarjuk!

Szeptember elsejét írtunk,amikor is betöltöttük a hatodik életévünket is.

Korán reggel anya keltett minket,na de mi már akkor ellenkeztünk pedig nem tudtuk,hogy hova visz minket.

-         Öltözzetek fel szépen, hogy jól nézzetek ki az első nap az iskolában. – mondata anyu

-         Iskola? De anya ma van a szülinapunk! – nyavajogtam azt hiszem jogosan

-         Akkor is kell mennetek! – jött le apu tök kómásan

-         Én nem megyek! – jelentettem ki

-         De Bill is megy! – erősködött anya

-         Én nem megyek ha Tom nem jön!

Miután sikerült letudnunk,hogy el kell mennünk, sikeresen megérkeztünk az iskolába. Egy csomó diák özönlött be az épületbe,de minket ez nem fogott meg.

-         Na akkor legyetek jók! Apátok jön értetek.  – köszönt el anya

-         Oké,szia. – válaszoltunk.

Egy kicsit még nézelődtünk majd leültünk hátul egy padba,ahol ketten lehet ülni.

-         Sziasztok! – köszöntött minket az osztályfőnökünk

-         Csókolom! – kántálta az osztály kórusban

-         Ann Franz vagyok és én leszek a tanár nénitek. Meg fogunk tanulni írni, olvasni,számolni. Mit szóltok hozzá? Ugye,hogy izgalmas lesz betekinteni a számok,betűk, formák rejtélyes világába? – kérdezte izgatottan

-         Iiiiigen! – kántálta az osztály

-         Akkor először mindenki mutatkozzon be szépen: mondja el hogy hívják és mit szeret csinálni.

Hát mit ne mondjak nem fogott meg annyira az iskola első napja sem.  Nem,hogy a többi.

Miután az ismerkedést is letudtuk kiosztotta az órarendünket,amiket haza kellett vinni a szüleinknek.

-         Bill, unatkozom! – suttogtam az öcsémnek

-         Én is! – jött a válasz

-         Kaulitz ikrek ne beszélgessetek! Óra van és ezt nem szabad! – kért minket kedvesen  Frau Franz

-         De unatkozunk! – most mi van teljesen őszinte voltam

-         Na de öhmmm

-         Bill – segítettem ki

-         Nem mondunk ilyet! – szidott meg

-         De nem is én voltam! – szólt hozzá Bill

-         Most akkor melyikőtök melyik? – kérdezte teljesen összezavarodva

-         Én vagyok Bill ő pedig Tom - válaszolta Bill

-         Ne hazudj már folyamatosan! Én vagyok Bill – mondtam

-         Na ebből elég! Mindketten fejezzétek be! – kezdett kijönni a sodrából

Délután amikor apu megérkezett Frau Franz behívatta magához és minket is.

-         Herr Kaulitz a fiai már most nem tudják,hogy hol a határ! Kérem fegyelmezze meg őket,ugyanis az intézményben nem tűrjük az ilyesfajta viselkedést!  - mondta komolyan

-         Mit csináltak már most? – kérdezte apu

-         Először kijelentette valamelyik fiú,hogy ő unatkozik aztán ráfogta a másikra,végül nem tudták eldönteni,hogy ki kicsoda! – Frau Franz

-         Jaj, fiúk! Mér most kezditek a butaságot? Ez az első nap.

-         Mi aztán nem csináltunk rosszat! – mondta ártatlanul az öcsém

-         Mit mindig, ugye? – apu

Hazafelé úton apu végig arról beszélt nekünk,hogy mit illik és mit nem. Mi persze nem értettünk egyet vele,mert nekünk jó poén volt.

-         Fiuk nem csinálhattok ilyeneket! Ez nem volt szép!

-         De apa….!

-         Nem! Fejezzétek be a hülyeséget és vegyétek komolyan az iskolát! Ott csupa jó dolgokat tanulhattok meg!

-         De mi nem akarunk oda járni!

-         Pedig muszáj lesz!

Mikor hazaértünk anya már tortával várt minket otthon. Finom csokis tortával.

Így telt a legelső iskolai napunk,amit aztán még több hülyeség követett. Egymás helyett feleltünk, csínyeket követtünk el,amik teljesen ártatlanok voltak így elsőben.

De sajnos az első osztály kb felénél valami gyökeresen megváltozott a család életében,ami lehet,hogy jó,lehet,hogy rossz. Ki tudja?