Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, ami már elég rég volt! :) Jó olvasást hozzá! :D
13.: Látogatás
Reggel úgy éreztem magam mint akit
agyonvertek. Nem, semmi ilyesmi nem történt, csak egyszerűen fáradt voltam és
ennyi. Nem elég, hogy elvesztettünk egy megbízást, aminek örülök is, hiszen ki
tudna együtt dolgozni egy ilyen bunkó paraszttal? Én nem az biztos. Miért
tervezzünk neki ruhát, ha nem, szimpi a csávó? Nem kötelességünk.
Ébredés után kimentem a konyhába, ahol
furcsa mód az öcsém volt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit keres ott, hiszen
mindig úgy kell kirángatni az ágyból. Na mindegy. Reggeli közben beszélgettünk
pár dologról:
-
Tom, anyu hívott minket, hogy már rég
jártunk otthon és jó lenne hazamenni. Azt mondtam, hogy ma lemegyünk hozzájuk.
-
Oké, nekem megfelel a mai nap. Nincs
semmi programom.
-
Kérdezhetek valamit? –kíváncsiskodott
tovább
-
Persze,mond. – mosolyogtam rá kedvesen
-
Miért van az, hogy sokszor csupa
koszosan jössz haza, későn és fáradtan? Mit csinálsz? Titkolsz előlem valamit?
Tom, tudod, hogy megérzem.
-
Nincs semmi, amiről tudnod
kéne…egyelőre. Majd mindent elmondok a maga idejében.
-
Furcs vagy nekem, nagyon. - jegyezte
meg, mire kicsit elszégyelltem magam, hogy nem tud egy olyan dologról, amiről
neki is kéne
Reggeli után kicsit összepakoltunk a
lakásba, majd elindultunk Lotische-ba. Nem szeretem az a kis falut, de muszáj
lemenni néha. Három órával később csuktuk be az autó ajtaját és csengettünk be
anyuékhoz.
-
Sziasztok, fiúk! – köszöntött minket
anyu egy-egy puszival, apu pedig egy kézfogással.
-
Na, mi történt, amíg nem voltunk itt?
– mentünk beljebb a házba
-
Semmi érdemleges, de már jó látni
titeket.
Sokáig beszélgettünk a nappaliban,
miközben anyu néha- néha felállt és kiment megnézni a készülőbben lévő kaját.
-
Ebéd! – kiáltotta el magát délután egy
óra körül
Szeretek külön lakni, de az a helyzet,
hogy hiányzik anyu főztje. Annyira finomakat tud főzni, hogy az valami
elképesztő. Senki nem tudja úgy csinálni a palacsintát, ahogy anyu. Tényleg rég
voltunk itthon, amit mi sem bizonyít jobban, megváltozott a ház egy kicsit.
-
Mit csináltatok a házzal? – nézett
körbe az öcsém
-
Csak egy kicsit tataroztunk, mert el
voltak rohadva a gerendák, hiszen tudjátok, hogy milyen régi a ház. Közben
anyátok úgy gondolta, hogy akkor már festessünk is. Ha kupi van, akkor már
úgyis mindegy. De jókor veszitek észre. – nevetett Gordon, mire mi egymásra
néztünk
-
Jól van, de nem is azt figyeltük!
–érveltem, de szerintem elég rosszul, mert még én sem hittem el
A nap végén elindultunk haza, ahol már
vártak minket a „gyerekeink”. Vagy is a kutyáink. Estefelé megsétáltattuk őket,
majd megetettük mind a négyet.
Éjfél körül aludtam el, valami nagyon
gagyi filmen. Tényleg már vagy egy órája néztem és még mindig nem történt benne
semmi, pedig elvileg akció film volt. Nem szeretem azt, ha nem csinálnak a
filmben semmit. Egy hapsi csak dumált és dumált a csajnak, akit elrabolt.
Komolyan miért nevezik ezeket akció filmeknek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése