Built in

Sziasztok! Hosszú kihagyás után hoztam a történet következő részét, amihez jó olvasást kívánok!

2.: A feladat

Azt hittük, hogy csak a lezárt aktákra kérdez rá, amiket el kellett olvasnunk, hogy a nap végén beszámolhassunk az észrevételeinkről, esetleg valami újabb aktatologatást ad ki feladatul a munkaidő lejárta előtt két órával, esetleg így tesztelve minket. De nem így történet. Amint beértünk az irodájába már el is kezdte a mondandóját:

-          Tisztában vagyok azzal, hogy még új önöknek minden, de lenne egy testhezálló feladat, amit kifejezetten önökre bíznék. – nézett ránk Sparks, amint leültünk a felkínált helyre

-          Mi lenne az? – kérdeztem kis izgalommal a hangomban

-   Egy középiskolában újabb kábítószerfajta ütötte fel a fejét, a rendőrség pedig a mi beavatkozásunkat kérte, mivel már gyakorlatilag évek óta egyhelyben topognak. A feladat a beépülés lenne. Mivel önök ketten a legfiatalabbak jelenleg, egy kis átalakulással gyakorlatilag úgy néznének ki, mint egy átlag középiskolás. – vázolta helyzetet az ezredes, mire mindhármunknak felszaladt a szemöldöke

-       Azt akarod mondani, hogy a terepen még egy kicsit sem ismerős ügynököket küldöd ki? Nem lesz ez így jó… - mondta a mellettünk ülő hölgy, Helen

-          Pontosan mi lenne a feladat? – kérdezte Bill, meg sem várva a reagálást

-      Mint mondtam, be kell épülniük a középiskolába, mint diákok és elkapni a terjesztőt és a dílereket. A legfontosabb a terjesztő, de a dílerek sem elhanyagolhatók, mivel ők elvezetnek a bandavezérhez. Mivel önök teljesen ismeretlenek a terepen Helen lesz a kísérőjük, ő az édesanyjukat fogja alakítani. Közvetlen neki tesznek jelentéseket, illetve nekem. Hétről hétre várom a jelentéseket, de még jobb, ha napról napra közelebb kerülnek a megoldáshoz és a lehető legrövidebb időn belül megoldják a problémát. Remélem mondanom se kell, hogy ez veszélyes dolog lesz, ezért jobb lenne minél előbb túlesni az egészen. Már csak a kinéztük miatt is, hiszen egy idő után fel fog tűnni, hogy kissé túlkorosak már a gimnáziumhoz. A beépülés azt jelenti, hogy a legelvetemültebb dolgokba is bele kell menniük, ha kell.

-          Mi lesz, ha azt akarják, hogy mi is vegyünk be a szerből? – kérdeztem némi gondolkodás után

-        Ha meg tudják oldani, akkor csak tettessék, de ha elkerülhetetlen, természetesen azonnal orvosi segítséget fognak kapni és nem lesz semmi probléma belőle. – válaszolt diplomatikusan Sparks, de nekem azért maradtak kétségeim

Örültem, hogy végre kaphatunk valami igazi feladatot, viszont annak nem, hogy ekkora veszéllyel jár. Nem az a probléma, hogy be kell épülni, hanem az, hogy benne van a pakliban, hogy kábítószert kell fogyasztanunk. Soha nem próbáltuk, csak olvastunk és tanultunk róla, éppen ezért nem szégyenlem, féltem Billt ezektől. Persze tisztában vagyok azzal, hogy milyen képességei vannak az öcsémnek és azzal is, hogy mit bír, de akkor sem szeretném ennek kitenni.

-          Nos, ittkták és minden egyéb, ami az ügyhöz kell. Ezen kívül kapnak egy házat, ahova be kell költözniük, hogy ne legyen feltűnő és ne kezdjenek kérdezősködni az otthoniak. Mert remélem az világos, hogy ez egy titkos akció és senki nem tudhatja, hogy beépített emberek. – adta át a papírokat az ezredes, miközben leült a foteljébe

-          Mikor kezdünk? – kérdeztem lelkesen

-       Hétfőn már az iskolában lesznek. Addig egy tréningen fognak részt venni, ahol megtanulják, hogy miképp viselkedjenek, mire figyeljenek és a többi. Ezen kívül kérem, szabaduljanak meg a borostájuktól és változzanak egy tizenhét – tizennyolc éves fiúvá. Fontos, hogy minél jobban beépüljenek és ne nézzenek ki túlkorosnak.

-          Rendben. – válaszoltuk kurtán mind a hárman

Még megbeszéltük, hogy a hétvégéig be kell költöznünk az új házba, ahol a feladat alatt élni fogunk és ki kell találnunk a karaktereinket és még a legjelentéktelenebbnek tűnő kis dolgot is át kell beszélnünk. Kérdéseket kell megfogalmaznunk és be kell avatni az otthoniakat, hogy most inkognitóban vagyunk és oda kell figyelniük arra, hogy mit és kinek mondanak. A családunkon és a munkatársainkon kívül persze senki nem tudhatja, hogy mit csinálunk. Itt van végre az első feladat, és az első kihívás. Ráadásul az első munkanapunkon.

Bevallom egy kicsit féltem ettől az egésztől, hiszen rögtön egy komplex és bonyolult feladatot kaptunk, de azért örültem is, hogy nem csak helyszínelni kell, ahol sokszor annyira egyértelemű minden, hogy pár óra alatt végzünk. Ez most egy testhezálló feladat, hiszen egyből ránk gondolt az ezredes. Mondjuk így utólag nem is csodálkozom, hiszen az irodában mindenki idősebbnek tűnt mint mi. Persze, ha annyira tapasztalt embert akartak volna, akkor egy negyvenes éveiben járó ügynököt küldenek, tanárként. Hiszen nem lehet nehéz egy – egy anyagrészből felkészülni és elmondani a diákoknak.

-          Tom, te mit gondolsz erről? – zökkentett ki a gondolatmenetemből Bill

-          Szerintem jó lesz ez. Biztos nehéz lesz az eleje, de minden kezdet nehéz. Sparks bedobott minket a mélyvízbe, de nem bánom. – mondtam, miközben hazafelé vezettem

-     Én sem. Félek attól, hogy észreveszik rajtunk, hogy idősebbek vagyunk, de majd kitalálunk valamit erre. Mondjuk anyuéknak sem lesz semmi beadni ezt.

-      Jujj. Szerintem anyu reggelire fogja megenni Sparks-ot. – mondtam miközben elképzeltem magam előtt a jelenetet, ami miatt elkapott a nevetés

Már várom a következő napokat. Várom, hogy mit fognak nekünk megtanítani azon a tréningen és milyen lesz majd a beilleszkedésünk, beépülésünk. Mondjuk, a külsőmön nem nagyon akarok változtatni, de valamit valamiért.