20.rész: A koncert
Reggel korán keltek az ikrek,de álmosak voltak. Ezek ellenére föl akartak kelni,mert nem akartak a menedzserük idegeire menni még jobban. David amint meghallotta a mocorgást ( mivel az ajtó előtt ment el) bekopogott.
- Srácok! Nem kell felkelnetek még korán van. Nem lesz semmi fotózás vagy ilyesmi, majd délután indulunk a stadionba.
- Ok! Akkor mikorra legyünk kész? –Bill
- Majd bejövök szólok nektek.
- Köszi! – Tom
Még egy darabig lustálkodtak majd,mikor már kényelmetlen volt az ágy fölkeltek.
Talán kevesen tudják,hogy Tom naplót ír. Pedig ez így van. Már jó pár éve belekezdett,Bill ötletére. Eleinte nem nagyon foglalkozott vele majd rájött,hogy a naplójának ki tudja önteni a szívét. Naplójának mondta el először (s neki egyedül),hogy szerelmes Billbe.
Ezen e reggelen is a naplójába írt. Mikor elkészült, Bill megszólalt.
- Tom,megnézhetem,hogy miket írtál le benne.?
- Persze,tessék.
Bill azzal elkezdte lapozgatni a kis könyvet. Egy-egy írásnál jókat mosolygott bátyán. Billnek feltűnt az is,hogy Tom nem írt egyetlen barát nőjéről sem,vagy esetleg valamilyen lányról. – közben Tom odaadta Billnek az összes kis naplót amit eddig írt. Igen elhozta mert félt,hogy otthon megtalálják. – Bill olvasás közben még jobban beleszeretett bátyába. Jól tudta,hogy saját magának nem hazudna,hisz csak ő olvasta. Tom leírta benne az érzéseit öccse iránt,félelmeit,bánatát,örömét. Bill az egyik írástól - amit még Tom 12 éves korában írt - sírni kezdett. Nem,nem azért mert rossz dolgot írt volna Tom. Pont ellenkezőleg. Azon a napon írta les először tisztán,tagadhatatlanul az érzéseit Bill felé. Bill sírt,mivel tudta,hogy Tom biztosan szereti őt. Mikor megbeszélték,hogy mi lesz kettőjükkel, Tom elmondta neki,hogy már 6 éves kora óta érzett valamit. Csak akkor még nem tudta mi ez. Bill látta,hogy Tom 12 éves kora körül döbbent rá,hogy mi volt ez az érzés. Tom azt is leírta,hogy mit érzett mikor Bill közelében volt. Elmagyarázta naplójának,hogy már egészen kicsi kora óta melegség öntötte el akárhányszor találkoztak,jól eső bizsergés járta át a testét,mikor Bill vele aludt. Igen a válás alatt és még utána is sokszor volt,hogy Bill mellette aludt. Hiányzott neki az édesapja, Tomnak is hiányzott de ő lelkileg sokkal erősebb volt mint öccse. Leírta benne,durva és erotikus álmait is. Egyszóval a naplók voltak Tom „lelki társai ”
Miután Bill végig olvasta a naplókat lágy csókokat lehelt bátyja ajkaira. Mikor elváltak Tom elment ki wc-re.
Bill vissza akarta tenni a naplókat a táskába,mikor észre vett valamit, Tom táskájából valami fehér dolog kikandikál. Bill egyből rosszra gondolt. Arra gondolt,hogy esetleg testvére drogozik megint. Azt hitte,hogy Tom újból rászokott. De amint közelebb ért látta,hogy azok csak papírok,semmi ártalmas dolog. Mivel Bill nagyon kíváncsi természetű kivette őket,közben letette a táskára a naplókat,majd leült az ágyra megnézni a lapokat. Megdöbbenve vette észre,hogy ezek rajzok. Nem tudta,hogy Tom rajzol. Csak sejthette mikor párszor,grafitos kézzel jött ki a szobájából. De akkor Tom mindig azt mondta,hogy majd egyszer megtudja,hogy miért olyan a keze.
Eközben Tom vissza ért a szobába. Mosolyogva nézte öccsét aki tátott szájjal nézte a rajzokat. Tudta,hogy bátyja a rajz tehetségét az édesanyjuktól örökölte.
- Mióta rajzolsz?
- Hát már elég rég óta. De miért?
- Csak mert ezek gyönyörűek. Tudtam,hogy anyutól te örökölted a nagyobb rajz tudást,de hogy ennyire. – csodálkozott. – De mit jelentenek? Nem értem őket.
- Ezek még akkor készültek mikor még nem voltunk együtt. Gyere üljünk föl az ágyra ott elmondom a jelentéseket.
- Oké – azzal már másztak is be a jó meleg takaró alá.
- Na ezt itt ugye nem nagyon kell magyaráznom. Ezek ketten mi vagyunk újszülöttként. Ezzel a rajzol a szeretetemet próbáltam kifejezni irántad. Ez itt pedig a testvériségünket mutatja,és a szerelmünket. – két rózsa ami egymásba fonódott. - Ezen pedig én vagyok,a háttér pedig azt mutatja be,hogy milyen az élet nélküled,és,hogy milyen elesett lennék ha te nem lennél. – ezen a rajzon egy kócos meggyötört arcú fiú van ami a kopár,zord sivatagban bolyong egymagában. – Ezen pedig te vagy,de gondolom ezt te is látod.
- De én nem is ilyen vagyok,sokkal csúnyább vagyok. – szólt bele Bill
- Jajj kicsim,hogy mondhatsz ilyet? Gyönyörű vagy…..
- Nem is. Öhmm kérdezhetek valamit?
- Persze. - Tom
- Ha csúnya lennék nagyon-nagyon akkor is szeretnél? Vagy letagadnál? Vagy mit csinálnál? Vagy ha halálos beteg lennék akkor is szeretnél? Kérlek őszintén mond meg! – Bill
- Nekem mindenhogy szép vagy kicsim. Nem tagadnálak le semmi pénzért sem! Ha halálos beteg lennél akkor is nagyon-nagyon szeretnélek,ha pedig meghalnál utánad mennék!
- Köszönöm! – kezdett pityeregni Bill
- Na shhhh ne sírj semmi baj.
- Szeretlek. - Bill
- Én is téged szerelmem.
Ezután még sok rajzot megnéztek közösen. Tom rajzai többnyire Billről és róla készültek. Mind-mind a testvériségükről és a szerelmükről szólt.
- Mást is szoktál rajzolni vagy csak ilyeneket?
- Mást is persze,csak azok otthon vannak. Rajzoltam egy gyönyörű tájat is amit megálmodtam,lerajzoltam a kutyát is. És még sok mást mellette.
- Hova teszed őket? Ezek gyönyörűek Tom el kéne adnod őket.
- Mi??? Dehogy adom el! Ezek túl személyesek Bill. Ezek a lelkemből jöttek ezeket nem adom senkinek.
- Jajj bocs,ne haragudj. Nem tudtam,hogy ennyire kötődsz hozzájuk.
- Semmi baj. Egyébként megvannak velük a terveim!
- Na mit csinálsz velük?
- Ez még csak egy ötlet,nem biztos,hogy megvalósítom! De szeretnék,nyitni egy galériát egyszer. Ott kiállítanám őket.
- De,hogy pénzt is keress vele átrajzolhatnád még egyszer és a másolatot eladhatnád!
- Nem dehogy! Bill ezek nekem olyanok mint neked a dalaid. Te se adod el őket jó pénzért! De ezt egy kívülálló nem is értené. Ezt meg kéne érteni és akkor lenne értelme megvenni!Ilyen galériákba járkáló emberek nem nagyon foglalkoznak a rajzok jelentésével, csak megnézik őket és kész! Nem foglalkoznak vele nekem annál jobb. Nem kell azon paráznom,hogy mit mondjak,hogy le ne bukjunk!
- Jó,jó vedd úgy,hogy nem is szóltam. Bocs hülye vagyok! Nem úgy gondoltam. De egy két képet rajzolj át és add nekem ki akarom rakni a szobámba. Persze,ha csak megengeded.
- Persze,hogy meg. Van nálam lap is,mond,hogy melyik kell. – Bill ki válogatta,hogy neki melyik kell. – Oké akkor majd otthon odaadom őket! Még meg kell rajzolnom ami nem kis meló lesz!
- Mennyit dolgoztál egy-egy rajzon?
- Volt,hogy hetekig. De olyan is megesett már,hogy max 2 napig.
- Jajj ez nekem annyira tetszik! – mutatott a képre ahol a két rózsa volt – Megmutathatom a srácoknak?
- Persze,ha meg tudod magyarázni s jelentésüket anélkül,hogy bajba keverednénk.
- Oké az menni fog. Am légyszi ha megkérhetlek ezt rajzolt le nekem először annyira jó lett.
- Na addig is,hogy ne szenvedj hiányt itt van a kicsi mása. – nyújtotta át Tom a kis rajzot. – Ez a tiéd lehet úgyse kell már megvan a másik példánya. Ezzel azt csinálsz amit akarsz!
- Köszi.
- Srácok gyertek indulunk! - Kopogott be David
- Na akkor menyünk! – Tom
Pár perc múlva már úton voltak a stadion felé.
- Bill,mi az a zsebedben? – Georg
- Am ez?- vette elő a kis összehajtogatott rajzott Bill
- Igen! – Georg
- Ezt Tom rajzolta,és nekem adta. – mutatta a rajzot
- Ez de szép. – Gustav
- Mi a jelentése? Ha van neki egyáltalán.- David
- Hát ez a két rózsa minket ábrázol az össze fonódás pedig a szeretetünket fejezi ki. – Tom
- Ahha. Értem.
Majd pár perc múlva kiszálltak a mikrobuszból. A stadion ismét nagyon nagy volt. A fiúk körbenéztek,mire végignéztek mindent menedzserük idegesen jött vissza hozzájuk.
- Srácok, elhúzódik a próba mivel a zongora nem úgy gyullad ki ahogy kéne neki. A pirotechnikusok most javítják, Addig nézzétek át a dalokat vagy ilyesmi! A stadiont el ne hagyjátok!
- Oké! – mindenki
Órákkal később az utolsó dalt játsszák ami a Zoom into me . Tom gyönyörűen zongorázik,Bill hangja betölti az egész stadiont. A rajongók pedig sírnak. A kamarák közel hozzák Bill arcát….a vetítőn pedig megjelenik Bill arca elfojt sminkel. Bill a refrénnél bátyjára pillant aki viszonozza ezt. Bill szeméből pedig előtörnek a könnyek… nem érti,hogy miért. Talán mert szerelmes….. Ő maga sem tudja. A szám vége felé el-el csuklik Bill hangja. De sikeresen végig énekli a számot. Majd mindenki a színpad közepére megy és meghajolnak.
Egy órával később mindenki hullafáradtan dől be az ágyába,mivel tudják,hogy reggel tovább indulnak Madridba,ahol bár még nem sejtik,de sok meglepetés vár rájuk. Hogy jó-e vagy rossz azt majd megtudják…..
Nagyon jóó lett:) Nem is tudok mást írni, csak azt hogy HAMAR KÖVIT*-*
VálaszTörlésKöszi,amint tudom hozom a részt. :)
VálaszTörlés