Átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meg is hoztam a 35.részt is,remélem nem fogjátok unni. Jó olvasást! * Kaphatok komit?*

35. Go Los Angeles

Reggel mindkét fiú fáradtan és álmosan kelt. Tom egy kicsivel előbb fenn volt mint iker fivére,így ő készített öccsének enni.

-         Bill kelj fel! Nem érünk rá hülyéskedni.

-         Ne már. Most miért keltesz így? Hol vannak a puszik?

-         Bocsi,de van egy órád,hogy elkészülj mindennel,mert elaludtunk. De elég rendesen. Hajnali négy van. Ötkor pedig indulunk a reptérre.

-         OMG! Miért nem ezzel kezdted?

A kisebbiknek nem kellett sokat szólni,hogy induljanak már el. 10 perc alatt ott voltak a megbeszélt helyen így nem kaptak Davidtól.

1 órával később már a reptéren várakoztak a sorukra.

-         Nem igaz már! Mikor jutunk fel a gépre? Aludni akarok! – Georg

-         Te mikor nem alszol úgy őszintén! – Gustav

-         Lehet,hogy te szétrobbansz az energiától de én rohadt fáradt vagyok.

-         Ne civakodjatok már! Még csak most kezdődött az út ti meg már is összekaptatok! – David

-         Gyertek megnyitották a kaput. – Tom

Ezek után átestek a kötelező reptéri ellenőrzésen. Bill nem nagyon akarta levenni magáról az ékszereket,de muszáj volt. Hamar át is mehettek és átvehették a holmijukat.

10 perccel később már mind a hatan a gépen ültek és felszállásra vártak.

-         Öcsi én lehet,hogy aludni fogok.

-         Én is. Megfoghatom a kezed? – suttogta

-         Bill szerinted nem feltűnő,hogy ezt csinálod? Azt sem mondhatod,hogy félsz a repüléstől mert nem igaz és ezt tudják is.

-         Jó. De szeretlek akkor is.

-         Én is kicsim.

Majd elérkezett a felszállás,ami zökkenő mentesen lezajlott. Több órán keresztül csak utaztak és nem csináltak semmit. 

-         Fiuk,nem akartok hülyülni? Unatkozom. – Gustav

-         Tudod tesó,hogy minden ilyesmibe benne vagyunk. – Tom

-         Csak semmi hülyeség! –David

-         Igen is ezredes! – négyen

-         Jaj szívem hagyd rájuk,úgy sem tudnak annyira nagy ökörséget csinálni. – Lucinda

-         Jó,de nem akarom viszont látni a TV-ben ezt.

-         Meglesz parancsnok! – fiuk

-         Az előbb ezredes voltam,most parancsnok? Mi van veletek? Be akartok vonulni katonának?

-         Nem,dehogy! Ott nem engedik a sminket,ráadásul szétjönne a hajam,és nem lehetnék egyedül a fürdőben és nem csinálhatnék azt amit akarok és nem én parancsolnák!

-         Szerintem Bill neked ez lenne a legkevesebb gondod!

Majd elmentek „játszani”. Ekkor jött a baj:

-         Minden utast megkérünk,hogy haladéktalanul fáradjon a helyére,és kapcsolja be az öveket. Lég örvénybe keveredtünk. Senki ne pánikoljon,ki fogunk jutni! – utas kísérő

-         Tom! Félek,de nagyon!

-         Semmi baj öcsi,megmondták,hogy nem lesz baj. Kapcsold be magad!

-         De én félek! Nem tehet róla! Hadd bújjak hozzád!

-         Gyere,talán úgy megnyugszol egy kicsit.

Hamarosan kikeveredtek az örvényből,így már biztonságosan repülhettek tovább.

Három óra múlva sikeresen landoltak is. A reptéren újabb ellenőrzés volt,hiszen nem csak kivinni lehet valamit,hanem behozni is.

-         Tom,rosszul vagyok! – Bill

-         Na ne csináld már! Mi a baj?

-         Nem tudom! Hányingerem van.

-         David! Bill nem érzi jól magát!

-         Hallottam! Semmi gond nincs biztosan a légörvény miatti izgalom hozta ki ezt. Ha nem leszel jobban mire koncert akkor elviszünk orvoshoz. Egyél valamit,talán az segít.

-         Köszi. Jó ötlet.

Ezek után már mentek is a szállodához,ahol lakni fognak pár napig. A fiuk az autóban várták meg a menedzserüket aki tiszta vörös fejjel jött vissza.

-         Srácok van egy kis gond,ami nem is kicsi!

-         Ugyan már David,mi mindent megoldunk!

-         Ezt nem hiszem. Hacsak nem kerítetek egy új………………………….

Átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 34.részt is,amiben az ikrek nagy meglepit tartogatnak számotokra! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :)

34 rész: Indul a turné második fele

-         Sziasztok skacok! – David,miután odaért mindenki.

-         Hello!

-         Na most üljetek le,és kezdjük,hogy minél előbb elmehessetek és én is. Szóval a helyszíneket tudjátok! Tudom,hogy kevesebb lesz a koncert mint itt,de ez van. Ki kell vívni az elismerést Amcsiban is. Csak csináljátok azt amit eddig és így jó lesz. Remélem, nem felejtettétek el amit mondtam turné elején; semmi magán buli,semmi csajozás igaz Tom?

-         Öhmm ja igen igaz. De én betartottam egész idő alatt.

-         Jó tehát,semmi magánjellegű hülyeség az engedélyem nélkül,vagy baj lesz. Ok?

-         Persze. Csak azt nem értem,hogy miért vagyunk olyan sokáig egy-egy helyen, mikor itt elég volt két nap is. – Gus

-         Mert vannak olyan programok amikről Ti nem tudtok,csak az adott napon fogtok tudomást szerezni róla.

-         Miért? –Georg

-         Mert akkor nem csináljátok azt amit mondok! Azzal kiborítotok és nem mentek sehova.

-         Tehát nem házhoz jön? - Tom

-          Jól látod Tom. Nekünk kell oda menni,de megéri. Remélem nem fogtok nyávogós tinit csinálni magatokból,aki nem tud megszólalni.

-         Sztár van a dologban? - Bill

-         Nem tudom. Talán igen, talán nem. – David

-         Ne csináld már! Mond meg! – Gustav

-         Nem,mert akkor garantálva van,hogy nem fogtok semmit úgy csinálni ahogy mondok!

-         És ha megígérjük,hogy jó fiuk leszünk? – Bill

-         Nem! Mindenképpen titokban kell maradnia,az időpontig. Nem mondhatom el,és nem csak miattatok! 

Ezek után már nem sokat beszélgettek,így hamar hazakerültek.

-         Tom mit csináljunk? Egész nap szabad vagyok!

-         Én rajzolni akarok egy kicsit! De ha neked nem jó akkor elnapolhatom!

-         Én is rajzolhatok? Persze egy másik lapra!

-         Persze,kicsim! Gyere csak. Mi fogsz készíteni?

-         Nem tudom,ami kisül belőle. Tudod jól,hogy nem vagyok valami nagy rajztehetség. És te?

-         Öhm a te arcodat képzeltem el. De így most még jobb lesz mert koncentrálsz,és olyankor természetes vagy.

-         Ohh,nem már,olyan csúnya vagyok!

-         Bill! Ezt már megbeszéltük!

-         Tudom!

Majd 3 óra elteltével mindkettőjüknek elege lett a rajzolásból és megmutatták a műveiket.

-         Ez mi? – Tom nevetve

-         Egy Alien vagy valami olyasmi féle. Miért?

-         OMG! Nem nagyon hasonlít már bocsi.

-         Hihi tudom,te észkombájn.

-         Jól van, szeretlek.

-         Én is! Tom fessünk!

-         Ooook.

Nem sokkal később már neki is álltak a remekművek elkészítéséhez. Nem sokáig jutottak mikor Bill véletlen összekente bátyját. Ez miatt pedig kitört a festék háború,ami annyiból állt,hogy összekenték még jobban egymást.

Mikor ezt megunták külön,külön elmentek lefürödni.

Ezzel hamar végeztek,hisz egy férfinak nem kell sok idő.

Miután végeztek komolyra fordították a szót.

-         Bill! Most biztosan megfoglak lepni,de én szeretnék tovább tanulni. Most gondolj csak bele,mi lesz ha netán – ne adj isten – feloszlik a TH. Mi sem vagyunk örök fiatalok és nem lehetünk a tetőponton egy életen át. Ha nem lesz a Tokio Hotel akkor mi mit fogunk csinálni? Nincs semmi végzetségünk,csak egy gimnázium egy nyelvvizsgával. Igaz az emelt szintű. De akkor is ez már a minimum követelmény. Nem élhetünk a végtelenségig a megtakarított pénzünkből. Az is el fog fogyni egyszer,a dolgainkat pedig nem fogjuk eladni. Az én rajz tudásom pedig a mai világban már édeskevés. Lehet,hogy nagyon szerényen megélnénk belőle de nem biztos. Én szeretnék egy diplomát látni a kezemben,méghozzá a sajátomat. Mit szólsz?

-         Huh. Tudod én is ezt szerettem volna mondani neked. Most  szívemből szóltál de igazán. Én is szeretnék egyetemre járni. Már rég megtettem volna csak itt volt  a banda és nem akartam az álmaimat feladni a tanulásért. Amikor elkezdtük,nem hittem,hogy ideáig eljutunk,azt gondoltam,hogy egy-két év és ennyi. Honnan tudhattam volna,hogy ilyen nagy sikerünk lesz? De igazad van,a bandának bármelyik pillanatban vége lehet.

-         Lehet,hogy elbeszélünk egymás mellett de én Amerikába a Harvardra szeretnék menni.

-         Én is! Mit akarsz tanulni? Lehet,hogy ugyan az lesz?

-         Jogot! Mindenképp ezt a pályát akarom választani!

-         Hát ez komolyan,nekünk egy rugóra jár az agyunk,de nagyon. Én is a joggal akarok foglalkozni.

-         Bill akkor ezt meg kell majd beszélni Daviddal. De nem ma és nem holnap,hanem a turné végén,hogy csak ránk figyeljen. Ne hülyéskedje el. Nem akarom,hogy az legyen belőle,hogy nem mehetünk,mert a Tokio Hotellel mi lesz! Azt fogja hinni,hogy hülyülünk. Öcsi én minél hamarabb el akarom kezdeni! Nem szeretnék,éveket várni.

-         Tom az sem biztos,hogy felvesznek minket,a múltunk miatt. Lehet,hogy két volt drogosból nem lehet már jogász,sőt még rendőr sem. Mi van akkor ha ezeket megkérdezik vagy kell egy életrajz?

-         Nagyjából én már utána néztem a dolgoknak,de nem mertem mélyebbre menni,de életrajz és a korábbi bizonyitványaink kellenek az 100. De figyelj ezt egyetlen hivatalos papírunkban sem említik meg,mármint a drogot,csak amikor az igazgató vitetett orvosi vizsgálatra ez miatt. Az orvos által írt papír meg nem kell. Vagy ha igen akkor elhallgatjuk.

-         De ez hazugság….

-         Bill,nap mint nap hazudozunk egy egész világnak,szemrebbenés nélkül játszod a szerepedet. Mert ne mond nekem,hogy olyan vagy mint amit a kameráknak mutatsz! A jövőd érdekében ez csak egy kegyes,életmentő hazugság. És amúgy jól gondoltad, büntetett előéletűt és drogfogyasztót- hacsak régen volt az- nem vesznek föl. Kinek kell egy füves jogász? Bill ez nagyon kemény szak. Ja és kell egy felvételit írni,ami tök nehéz. Ott is van matek,fizika,kémia és hadd ne soroljam még tovább. Mivel nem vagyunk Amicsi állampolgárok kell egy nyelvvizsga is amit ott teszünk le,hiába van már egy. De azt hiszem,hogy csak matek,nyelvtan meg informatika van a felvételiben. 

-         Na ne már! Tudod jól hogy nem megy a matek,majdnem megbuktam belőle!

-         Ez van! Majd átnézzük! De most már mennyünk aludni és holnap még átbeszéljük ezt még egyszer.

Nem sokkal a beszélgetés után elmentek fürödni,majd lefeküdtek aludni,hogy holnap reggel újult erővel kezdjenek neki az Amerikai turnénak…..

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Meghoztam a 33.részt is ami amolyan pihenést összegző rész. Jó olvasást,remélem tetszeni fog. :)

33.rész: Egy hét pihi

Az első reggelen mikor Bill felébredt,hónapok óta nem tapasztalt dolog fogadta őt; Tom nem volt az ágyban. Az énekes néhány percig csak bámult és azt hitte,hogy Tom elment. De ekkor nagy megkönnyebbülésére nyílt az ajtó és belépett rajtra áhított bátyja.

-         Szia kicsim! Azt hittem nem kelsz ilyen korán.

-         Jó reggelt Tom. Nem tudtam aludni.

-         Hoztam neked reggelit,ne kelljen annyit terhelni a kezedet és mert szeretlek.

-         Köszönöm drágám,aranyos vagy…….Arra gondoltam,hogy ma meglátogatjuk anyuékat,holnap meg nemt’om.

-         Jól van,de előbb egyél.

Nem sokkal ezek után már úton is voltak Simone-hoz. Hamar megérkeztek.

-         Hogy telt a turné? – Gordon

-         Köszi jól. Képzeljétek; Magyarországon rávettek arra,hogy beszéljek a nyelvükön.

-         De te nem is tudsz magyarul. - Gordon

-         Tudom,de föladtak egy papír cetlit amire az volt írva,hogy „ szeretünk Alienek”. Elég bénán szerintem,de azért elmondtam.

-          Kisfiam mi történt a kezeddel? – Simone

-         Tegnap nem figyeltem,kikötöttem a színpadon és rám lövelt a forró füst.

-         Orvos látta? Ha igen mit mondott? – Simone

-         Igen ő kezelte. Azt mondta,hogy egy hét múlva már nem is fog látszani,mivel nem olyan komoly a sérülés,csak a fájdalom volt hatalmas. – Tom

-         Aha.

Majd szépen kényelmesen megkajáltak és eljöttek. Otthon csak egymás karjaiban töltötték a napot és TV-t néztek.

Másnap reggel úgy döntöttek, hogy megnézik Schotty-t.

Andy szívesen fogadta őket így ott is sokáig elvoltak. Billnek ugyancsak el kellett mesélni,hogy mi történt a kezével. Szegény kutyus pedig szomorú volt,hogy nem mehet haza az ikrekkel,de cserébe egész nap játszottak vele.

A nap végén elbúcsúztak és hazamentek. Egész este egymást kényeztették,míg el nem aludtak.

A harmadik napon vásárolni indultak,ugyanis Bill  hisztizet ami Tom idegeire ment.

-         Tom! Kellenek új ruhák,ezek már ős régiek.

-         Ne már! Tele van a ruhatárad. Mi kell még neked?

-         Egyrészt még több ruha,másrészt Te örökre.

-         Hmm hát a második azt hiszem teljesíthető. De az első nem.

-         Toooomm!

-         Jó,de akkor moziba is elmegyünk! Most vetítik a Karib-tenger kalózait!

-         Húúú,de jó! Oda is el kell menni!

Ezek után nem sokkal már indultak is. Bill órákig nézelődött,vásárolt mindent. Még azt is megvette amire semmi szüksége nem volt,de úgy érezte jó lesz valamire. Mikor a mozihoz értek, gyorsan jegyet váltottak és beültek. Az ikrek imádták ezt a filmet,pedig már többször látták.

-         Tom,mostantól Jack Sperow-nak fogok öltözni! – a moziból kijövet

-         Rendben,de David mit fog szólni a szakadt ruháidhoz?

-         Nem tudom de nem is érdekel. Azt csinálok amit akarok! Szabad vagyok! – mutatott a karján lévő tetoválásra.

-         Oké,oké,én szóltam.

A következő két nap csak együtt voltak,egymást szórakoztatták. Bill úgy döntött szétnéz a gardróbjában és kiszedi ami nem kell már. Nem sok ilyen ruhát talált,de azért a hatalmas gardróbban halmozódtak a használatlan ruhák. Tele lett 3 zsák. Tom elhatározta,hogy,elviszi és odaadja valakinek. Miután ezt letudták Tomnál is szétnéztek. Nála semmit nem találtak. Ezek után csak egymással voltak elfoglalva. Tudták,hogy már csak két nap és újra úton lesznek. David pedig már el is küldte Amerikába a kellékeket,hajóval.

A hetedik otthon töltött napon visszamentek az orvoshoz Bill kezével. Egy csomó paparazzo várta őket,mikor kinyitották a kocsi ajtaját. Bill nem válaszolt semmire,a kezével kapcsolatban.

-         Jó napot doktor úr! – egyszerre

-         Jó napot! Hogy van a keze?   

-         Köszönöm jól.

-         Rendben akkor levesszük a kötést.

Majd megvizsgálta Bill kezét,és megállapította,hogy semmi baj. Hegek nélkül elgyógyult.

Majd hazamentek és készülődtek az utolsó napra,ami már szinte nem is a pihenésé.

Reggel gyorsan eltelt az ikrek számára,de nem balhé mentesen. Ugyanis Bill cipekedni akart:

-         Bill nem!

-          De nem vagyok gyenge kislány,elbírom!

-         Nem! Mert megsérülsz!

-         Ajj.

-         Nem és kész!

Ezek után nem sokára ki is békültek,mivel náluk nem tart sokáig egy veszekedés.

Majd indultak a próbaterembe, ahol nem Davidnak sikerül még nagyobb kedvet csinálni a turnéhoz…………

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Megérkezett a 32. rész ami már az Európai turnét zárja. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

32.rész: Németországi záró koncert:

Reggel mindenki normális időben kelt kivételesen,még az ikrek is.  Ők ugyanis elhatározták, ha törik, ha szakad akkor is elmennek Jörghöz. Ezzel le akarták tudni a látogatást,mivel turné szünetben pihenni akarnak. A mai nap Bill kelt előbb,így most rajta volt a sor,hogy testvérét bámulja,amit nem sok ideig tehetett meg,mivel a nagyobbik Kaulitz fiú hamar felkelt.

-         Jó reggel Bill!

-         Szia Bátyus!

-         Hogy aludtál? Ma akkor ugye elmegyünk apuhoz,ahogy megbeszéltük?!

-         Köszi,jól és igen elmegyünk,feltéve ha David elenged! Tudod,milyen mostanában.

-         Sajnos tapasztalom Bill. De ha nem enged ellátom a baját! – mondta nevetve

-         Naaaa Tomci…..semmi agresszió!

-         Oké,oké!

1,5 óra múlva már mind a négy fiú indulásra kész volt. Szerettek volna már túl lenni a stadion nézegetésén,ami csak David miatt van. Merthogy a 4 ifjú rock sztárnak  eszében sem volt az előkészületeket nézegetni.

Miután körbenéztek a menedzser kiadta nekik parancsban,hogy segítsenek,de csak kisebb munkát!

-         De David! – kezdte Bill – Nem vagyunk mi színpadi munkások! Mi van ha ránk esik valami? Mi van akkor ha történik valami?

-         Bill! Ne reagáld túl! Nem azt mondtam,hogy mentsd meg a világot,hanem azt,hogy segíts a munkásoknak! És direkt kiemeltem,hogy ne cipeljetek mázsás állványokat. De ha te annyira gerinc sérvet akarsz kapni akkor hajrá! Csináld csak,senki nem áll utadban! -  David,kis gúnnyal a hangjában

-         Most már elég ebből David! – csattant fel Tom – Mit képzelsz te úgy őszintén magadról?! Hogy beszélsz az öcsémmel? Ő csak arra akart kilyukadni,hogy mi van ha bajunk esik és nem tudunk fellépni!? Vagy az a mi gondunk? ……És most ne gyere azzal,hogy ha te nem jössz akkor mi még mindig abba a kis magdeburgi kávézóban vagyunk! Elegem van belőled! Azt hiszed,hogy mindenben okosabb vagy mint mi! Nem áll jól neked az ilyesfajta nagyképűség! Bill csak jót akar nekünk,nem kell egyből oltani!

-         Figyelj Kaulitz! Úgy beszélek a kis öcsikéddel ahogy nekem tetszik,és nem érdekel,hogy mire akart célozni. Az én dolgom,az én felelősségem,hogy mit csináltatok meg veletek!

-         Öhmmm nem azért de mindkettőtöknek igaza van! Az öltözőbe mi is be tudunk pakolni a kamionról,de itt a színpadon nem kéne dolgoznunk! – Gustav

-         Jó! Pakoljatok le,aztán gyertek hozzám és mehetek ahova kartok.

1 óra múlva minden bent volt a srácok  öltözőjében,így mehettek Davidhoz,aki elengedte őket bárhova.

Tomék,sokat beszélgettek Jörgel,miden hülyeségről. Elmesélték,hogy milyen volt a turné Európai része,hogy most lesz a záró koncert,ezután már csak Amerika van hátra. Észre sem vették,hogy elment az idő.

-         Tom mennünk kell! Nézd hány óra van már!

-         Igaz ki….s tesóóóó…..

-         Jó volt itt lenni apa,de vissza kell érnünk a koncertre hacsak saját bulinkat nem szándékozzuk lekésni.

-         Jól van fiúk,csak vigyázzatok magatokra,de nagyon.

Majd szépen elmentek Jörgtől,akinek mondták,hogy már nem jönnek vissza a koncert után.

Az öltözőben David összehívott egy kis gyűlést.

-         Fiúk! Tudom,hogy sokat dolgoztatok a turnén,mindannyian fáradtak vagyunk. Úgy érzem,hogy voltak olyan pillanatok,mikor mindenki  túllőtt egy kicsit a célon mint pl. ma én. Ezért szeretnék is bocsánatot kérni csak megviselt a turné és,hogy Lucinda nemsokára szül. Megígérem,hogy megpróbálok a koncert sorozat második felében normálisan viselkedni. Ugye nincs harag?

-         Persze,hogy nincs! – ikrek

Ez után a fiúk már mentek is  a színpadra. A koncert minden baj nélkül lezajlott,ahogy remélték is. Bill szépen elbúcsúzott a rajongóktól,és megköszönte,hogy egész Eu-ban ennyi sok lelkes fan vette őket körül.

Koncert után Bill elindult járkálni egy kicsit,észre sem vette,hogy megint az üres színpad közepén álldogál. Csak akkor jött erre rá mikor a munkások figyelmezették:

- Bill nem kéne itt lenned! Veszélyes ez a hely most,menny szépen vissza a backstage-ba. Itt már dőlhet minden,mivel szétszedjük a   színpadot.

- Mih?? Jah észre sem vettem hogy itt vagyok! Csak járkáltam.

Majd megint elmerengett. Csak akkor tért észhez mikor egy forró füstöt lövellő színpadi effekt beindult. Egyenesen az énekes kezére csapott a forró füst…..

Egy munkás azonnal odafutott hozzá,hogy megkérdezze:

-         Minden rendben van? Nem sérültél meg?

-         Nem tudom…… ég a kezem és fáj

Majd a munkás elment Tomért akivel az egész csapat jött kifelé.

-         Bill megsérültél? Nagyon fáj a kezed? – Tom

-         Thooohm…….. – kezdett zokogni Bill,Tom pedig tanácstalanul nézett Davidra

-         De mégis mi történt? Mit keresel itt egyáltalán? Nem szabadna itt lenned! A munkások…. Áhhh……miért nem szóltak?

-         Nem tudom mi történt,csak elindultam sétálni és itt kötöttem ki…és egyszer csak kilövellte ez a szar a forró füstöt. Amúgy figyelmeztettek de én hülye voltam és elmerengtem.

-         Figyelj,nincs semmi baj. Beviszünk a kórházba ahol megnézik ezt.

2 óra múlva Bill egy kötéssel a jobb kezén hagyta el a kórtermet. Azt mondták,hogy 1 hét múlva már nem is fog látszani.

Bill a hotelban nem is vágyott másra,csak a jó meleg ágyikóra és Tom szoros ölelésére,és bátyja finom,mézédes csókjaira. 

Happy B-day

Boldog 24. szülinapot a világ legjobb dobosának: Gustavnak :)

Happy Birthday

Ma reggel az  Alienek számára egy fontos nap érkezett el. Pontosan ma 23 éve megszületett Németország legcsodálatosabb ikerpárja! Boldog szülinapot Tom&Bill!

Egy átbulizott éjszaka következményei

Sziasztok! Itt van a 31.rész ami már megint csak elég érdekesre sikerült. Jó olvasást!

31.rész: Indulás Németbe:

A reggel mind a négy fiú számára nehezen kezdődött. A koncert után későn feküdtek le ezért álmosak voltak. Még a korán kelő Gustav is aludt volna,feltéve ha ezt David hagyja nekik. A menedzser ugyanúgy mint a múlt reggel teljesen ideges volt,mivel a fiúk össze sem pakoltak.

      - Mi az,hogy még a ruháitok is szanaszét vannak? Mondtam nektek,hogy sietnünk kell Németországba. Ti még a tetejére azt is ki akartátok nyavalyogni tőlem,hogy haza mehessetek. Ha így folytatjátok holnap sem engedlek el titeket sehova sem. Ma meg már végképp nem mentek el. – David az ikrek szobájában ahol megbeszélés volt.

     -  Ne már! Nem lehetsz ilyen! Anyunak megígértem,hogy otthon leszek mikor Farnziska hazaér.

     -  Nem érdekel mit ígértél! Felhívod,hogy nem mehetsz el,és kész! – David

      -  De ez nem ér! Mi dolgozunk,csak egy kicsit szeretnénk aludni,de te már is tiszta ideg vagy!......Amúgy nagy baja lesz a szállodának ha egy-két órát késünk! Ha valami problémájuk van akkor majd felhívnak! – Georg

      - Egy kicsit! Így is két órával később keltettelek titeket mint terveztem!

      - Húú de nagy lelkű vagy David! – Bill

      - Hogy nektek semmi sem tetszik!? Mindegy,hagyjuk! Ma az biztos,hogy nem mentek sehova! Este nem fogtok kint mászkálni még testőrrel sem! Túl veszélyes! Majd talán holnap! Most pakoljatok össze és induljunk.

     - Ok! –mindenki egyszerre

Miután mindenki kiment az ikrek csókolózni kezdtek,de még mielőtt igazán belemerülhettek volna Bill észbe kapott és elszakadt bátyjától.

-   Tom ne. Pakolnunk kell! David mérges lesz ha nem leszünk kész! Tudod,hogy milyen mostanában!?

-  Nem érdekel! Olyan régen voltunk már együtt! Szeretlek!

- Én is szeretlek Tom de tudod,hogy megbeszéltük,hogy nem kockáztatunk! Nem akarok lebukni!

- Tudom kicsim,de akkor is!

Ez után már nem is beszéltek inkább pakoltak. Így is,hogy nem csináltak semmit a pakoláson kívül 11 órára lettek kész. De nem csak ők hanem az egész csapat. David pedig mindenkit hajtott,hogy már rég el kellett volna indulniuk.

A buszban végig ment a hülyeség,a srácok egymást szivatták. Később Lucinda által készített ebédet megették,majd visszamentek autó versenyezni,amiben persze Tom győzött. Órákon keresztül csak nevetgéltek mikor Georg egy kis vékony nyávogó hangra lett figyelmes.

- Srácok halljátok ti is? Mi ez a nyávogás?

- Őőőő nem t’om de én is hallom. - Gustav

- Hupszi!- ikrek egyszerre

- Hát srácok van egy buszálltunk amit felhoztunk! De nem kutya hanem…..

- Ti fölhoztatok vmilyen állatot? – David

- Aha. Egy macskát! – Tom

- Mutassátok meg légysziiiii! – Gustav

- Ok! Mindjárt kihozzuk! 

Majd a Kaulitz ikrek kihozták a kiscicát a ketrece nélkül. Mindenki oda telepedett melléjük és játszott a kimacsekkal. Gustav időközben megkérte a srácokat meséljék el,hogy hogyan találták meg. Ez hosszasan Bill mesélte el. Tom csak néha szól közbe mikor úgy gondolja.  A  nap végére szegény Kazimiri már kinyúlt a banda miatt.

Lassan Németbe értek,vagyis Berlinbe. A hotelban átvették a kulcsokat és már mentek is aludni. Az ikrek még előtte kipakoltak,és még egy kicsit kényeztették egymást a zuhanyzó alatt. Majd ők is álomba merültek úgy ahogy a másik két rocksztár is, és várták,hogy mit hoz a holnap. Talán minden simán megy,talán nem.   

*komit kaphatok?*