Sziasztok! Megérkezett a 32. rész ami már az Európai turnét zárja. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
32.rész: Németországi záró koncert:
Reggel mindenki normális időben kelt kivételesen,még az ikrek is. Ők ugyanis elhatározták, ha törik, ha szakad akkor is elmennek Jörghöz. Ezzel le akarták tudni a látogatást,mivel turné szünetben pihenni akarnak. A mai nap Bill kelt előbb,így most rajta volt a sor,hogy testvérét bámulja,amit nem sok ideig tehetett meg,mivel a nagyobbik Kaulitz fiú hamar felkelt.
- Jó reggel Bill!
- Szia Bátyus!
- Hogy aludtál? Ma akkor ugye elmegyünk apuhoz,ahogy megbeszéltük?!
- Köszi,jól és igen elmegyünk,feltéve ha David elenged! Tudod,milyen mostanában.
- Sajnos tapasztalom Bill. De ha nem enged ellátom a baját! – mondta nevetve
- Naaaa Tomci…..semmi agresszió!
- Oké,oké!
1,5 óra múlva már mind a négy fiú indulásra kész volt. Szerettek volna már túl lenni a stadion nézegetésén,ami csak David miatt van. Merthogy a 4 ifjú rock sztárnak eszében sem volt az előkészületeket nézegetni.
Miután körbenéztek a menedzser kiadta nekik parancsban,hogy segítsenek,de csak kisebb munkát!
- De David! – kezdte Bill – Nem vagyunk mi színpadi munkások! Mi van ha ránk esik valami? Mi van akkor ha történik valami?
- Bill! Ne reagáld túl! Nem azt mondtam,hogy mentsd meg a világot,hanem azt,hogy segíts a munkásoknak! És direkt kiemeltem,hogy ne cipeljetek mázsás állványokat. De ha te annyira gerinc sérvet akarsz kapni akkor hajrá! Csináld csak,senki nem áll utadban! - David,kis gúnnyal a hangjában
- Most már elég ebből David! – csattant fel Tom – Mit képzelsz te úgy őszintén magadról?! Hogy beszélsz az öcsémmel? Ő csak arra akart kilyukadni,hogy mi van ha bajunk esik és nem tudunk fellépni!? Vagy az a mi gondunk? ……És most ne gyere azzal,hogy ha te nem jössz akkor mi még mindig abba a kis magdeburgi kávézóban vagyunk! Elegem van belőled! Azt hiszed,hogy mindenben okosabb vagy mint mi! Nem áll jól neked az ilyesfajta nagyképűség! Bill csak jót akar nekünk,nem kell egyből oltani!
- Figyelj Kaulitz! Úgy beszélek a kis öcsikéddel ahogy nekem tetszik,és nem érdekel,hogy mire akart célozni. Az én dolgom,az én felelősségem,hogy mit csináltatok meg veletek!
- Öhmmm nem azért de mindkettőtöknek igaza van! Az öltözőbe mi is be tudunk pakolni a kamionról,de itt a színpadon nem kéne dolgoznunk! – Gustav
- Jó! Pakoljatok le,aztán gyertek hozzám és mehetek ahova kartok.
1 óra múlva minden bent volt a srácok öltözőjében,így mehettek Davidhoz,aki elengedte őket bárhova.
Tomék,sokat beszélgettek Jörgel,miden hülyeségről. Elmesélték,hogy milyen volt a turné Európai része,hogy most lesz a záró koncert,ezután már csak Amerika van hátra. Észre sem vették,hogy elment az idő.
- Tom mennünk kell! Nézd hány óra van már!
- Igaz ki….s tesóóóó…..
- Jó volt itt lenni apa,de vissza kell érnünk a koncertre hacsak saját bulinkat nem szándékozzuk lekésni.
- Jól van fiúk,csak vigyázzatok magatokra,de nagyon.
Majd szépen elmentek Jörgtől,akinek mondták,hogy már nem jönnek vissza a koncert után.
Az öltözőben David összehívott egy kis gyűlést.
- Fiúk! Tudom,hogy sokat dolgoztatok a turnén,mindannyian fáradtak vagyunk. Úgy érzem,hogy voltak olyan pillanatok,mikor mindenki túllőtt egy kicsit a célon mint pl. ma én. Ezért szeretnék is bocsánatot kérni csak megviselt a turné és,hogy Lucinda nemsokára szül. Megígérem,hogy megpróbálok a koncert sorozat második felében normálisan viselkedni. Ugye nincs harag?
- Persze,hogy nincs! – ikrek
Ez után a fiúk már mentek is a színpadra. A koncert minden baj nélkül lezajlott,ahogy remélték is. Bill szépen elbúcsúzott a rajongóktól,és megköszönte,hogy egész Eu-ban ennyi sok lelkes fan vette őket körül.
Koncert után Bill elindult járkálni egy kicsit,észre sem vette,hogy megint az üres színpad közepén álldogál. Csak akkor jött erre rá mikor a munkások figyelmezették:
- Bill nem kéne itt lenned! Veszélyes ez a hely most,menny szépen vissza a backstage-ba. Itt már dőlhet minden,mivel szétszedjük a színpadot.
- Mih?? Jah észre sem vettem hogy itt vagyok! Csak járkáltam.
Majd megint elmerengett. Csak akkor tért észhez mikor egy forró füstöt lövellő színpadi effekt beindult. Egyenesen az énekes kezére csapott a forró füst…..
Egy munkás azonnal odafutott hozzá,hogy megkérdezze:
- Minden rendben van? Nem sérültél meg?
- Nem tudom…… ég a kezem és fáj
Majd a munkás elment Tomért akivel az egész csapat jött kifelé.
- Bill megsérültél? Nagyon fáj a kezed? – Tom
- Thooohm…….. – kezdett zokogni Bill,Tom pedig tanácstalanul nézett Davidra
- De mégis mi történt? Mit keresel itt egyáltalán? Nem szabadna itt lenned! A munkások…. Áhhh……miért nem szóltak?
- Nem tudom mi történt,csak elindultam sétálni és itt kötöttem ki…és egyszer csak kilövellte ez a szar a forró füstöt. Amúgy figyelmeztettek de én hülye voltam és elmerengtem.
- Figyelj,nincs semmi baj. Beviszünk a kórházba ahol megnézik ezt.
2 óra múlva Bill egy kötéssel a jobb kezén hagyta el a kórtermet. Azt mondták,hogy 1 hét múlva már nem is fog látszani.
Bill a hotelban nem is vágyott másra,csak a jó meleg ágyikóra és Tom szoros ölelésére,és bátyja finom,mézédes csókjaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése