Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amit már egy hete terveztem. Bevallom ezzel csak most készültem el, de mentségemre szóljon, hogy amikor írni akartam vihar volt....
Na nem is mentegetőzöm tovább itt a rész jó olvasást hozzá! :D

 13.:  Folytatás

Mikor Bill teljesen meggyógyult újra koncerteztünk, ahol abbahagytuk. Élveztem újra színpadon állni, gitározni, és vokálozni millió és millió tininek, akik mind csak nekünk sikítoznak. Szeretem ezt a „munkát”, de nagyon. Talán a világ összes pénzéért nem mondanák le róla.

Jelenleg húsz évesek vagyunk, és most turnézunk egy új lemezzel, amit nemrég adtunk ki. Őszintén szólva nekem ez tetszik a legjobban. Ennek a lemeznek hála, ma már nem csak fanoknak hívjuk a rajongóinkat, hanem Alieneknek.

Az évek alatt mindannyian megváltoztunk. Nekem ki lett bontva a hajam, helyette most fekete fonatok vannak, Bill oldalt kiborotválta a haját, ja és nem utolsó sorban mindannyian sokkal érettebbek lettünk. Bill rájött, hogy nem minden a lányos külső, így próbál változtatni rajtuk, több-kevesebb sikerrel.

-         Tom, mit csinálsz? – jött be hozzám az öcsém

-         Semmit, csak gyakorlok a koncertre.

-         Akkor jó. Arra gondoltam, hogy miután hazaértünk elmehetnénk nyaralni csak mi ketten. – mosolygott

-         Rendben én benne vagyok. Csak David is tegye ezt. – mondtam

-         Nem fog ellenkezni, ugyanis már beszéltem vele. Na de nem is zavarlak.

Igen, turné vagy minden nagyobb, szorosabb program után elmegyünk nyaralni a bandával, de most csak ketten szeretnénk. Ennek az, az oka, hogy Bill egy kicsit összekapott a fiukkal, ami így utólag megvallva elég hülyeségnek tűnik, de nálunk ez egy komoly probléma. A veszekedés után Bill eldöntötte, hogy idén a két ’G’ nélkül megyünk nyaralni.

-         Bill, nem akarsz kibékülni a srácokkal? – kérdeztem egyik este, mikor egy lakosztályt kaptunk

-         Nem. Eddig is veszekedtünk, de most tényleg megbántottak. Nem gondoltam, hogy ilyenek lesznek ennyi év barátság és közös munka után. – mondta komolyan az öcsém

-         De ugye tudod, hogy nem mehet így, sokáig mert a banda rovására is mehet ez a dolog! Nem szeretném feladni az álmaimat egy ilyen kis hülyeség miatt! Nem azért gyakoroltam évekig, hogy a szemeim előtt törjön ketté a karrierem!

-         Tudom, de most nagyon megbántottak. Továbbra is beszélek velük, de csak annyit, amennyit szükséges. Nem tudom, hogy mi lesz most, de ezt nem akarom az biztos! – tiltakozott az ikrem

-         Te tudod, de én ezért a bandáért nagyon sok áldozatot hoztam, ahogy mindannyian.

Sokáig beszélgettünk, de aztán elnyomott minket az álom.

Amikor azt mondtam Billnek, hogy sok áldozatot hoztam a bandáért, akkor azt tényleg komolyan gondoltam. Mára már talán családom lenne, ha akkor nem szakítok az aktuális barátnőmmel. Ő volt szinte az egyetlen, akit ténylegesen szerettem annyira, hogy családot alapítsak vele. Csak a banda miatt ugye nem jutott volna rá időm, így jobbnak láttuk, ha szakítunk, amíg békében válunk el egymástól. Számomra ez volt a legnagyobb áldozat, amit a Tokio Hotelért tettem.

Őszintén nem tudom, hogy mit csináltak a fiuk, mivel bántották meg az öcsémet, mert egyikőjük sem hajlandó elárulni, Bill csak annyit mond amennyit muszáj erről a témáról. Remélem, minél hamarabb megoldódik ez a gond és minden mehet úgy, ahogy szokott.

-         Fiuk, akkor beszéljük meg a szabitokat! - mondta David turné után

-         Oké! – lekendeztem

-         Hova szeretnétek menni? – mosolygott ránk

-         Mi Tommal a Maldív szigetekre! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon Bill

-         Öhm… fiuk, minden évben együtt mentek! Mi van már megint? – nézett ránk

-         Nem tudom, nekem nem mondanak semmit. Annyit tudok, hogy Gustav és Georg megbántották valamivel Billt, de ennél többet egyik sem hajlandó kinyögni! Én már próbáltam őket kibékíteni, de az öcsém hallani sem akar róla. – mondtam

-         Akkor most mi lesz a bandával? Hogy lesz tovább? – nézett ijedten David

-         Annyit kommunikálok velük, amennyit szükséges és amint azt mondod, hogy le lehet lépni már itt sem vagyok! – mondta Bill

-         Jaj, Istenem Bill! Tudod jól, hogy csak hülyéskedtünk! Nem gondoltuk komolyan, amit mondtunk! De úgy látszik veled már viccelődni sem szabad, mert megsértődsz! – mondta Gustav, aki eddig csendben volt.

-         Lehet, csak nem így. Tudod szerintem sértő volt, amit mondatok! Sokszor szoktatok ugratni, de eddig a jó ízlés határán belül volt!  Ez már túlment minden határon! – Bill

-         Na, jó! Most volt elég! Mondjátok el, hogy mi történt! Jogomban áll tudni, hogy mit halandzsáztatok össze az öcsémnek! – kezdtem idegesen

Ez után elmondták, hogy mit csináltak. Nem értem mi ütött Billbe, nem szokott ilyen sértéseket magára venni! Sosem csinált ilyet. Nem tudom mi baja van az öcsémnek, de ez így nem lesz jó az biztos. Tennem kell valamit!

Este átmentem Billhez, aki épp aludni készült, de én félbeszakítottam e tevékenységében.

-         Bill, mond már meg nekem, hogy miért kell ez? Miért veszel MOST olyat magadra, amit eddig nem? Miért kell tönkre tenni bandát? – kérdeztem tőle keserűen

-         Mert mások csak irigységből mondják. De nekik semmi okuk erre. A bandában mind a négyen egyelőek vagyunk, és ezt ők is nagyon jól tudják. Nem tudom miért kellett ilyeneket a fejemhez vágniuk! – válaszolt kicsit indulatosan

-         De ha jól sejtem nem csak ez a gond igaz? Jól ismerem a fiukat nem szoktak ilyen dolgokat mondani senkinek. Bill mond el a teljes igazat! – kértem

-         Rendben! Összevesztem Gustavval, mert szerinte csak megjátszottam magam, amikor az egyik interjúban arról kérdezek, hogy mennyire érzem azt, hogy magányos vagyok. Pedig én csak az igazat mondtam! Ő erre rávágta, hogy engem mindenki körül ugrál, ott vagy te is, aki minden kívánságomat lesi meg egy csomó ember mellettem áll. De én nem tehetek arról, hogy így érzek. Igaz, hogy ennyien velem vagytok és ez jól is esik, de hiányzik valami! Majd elkezdtünk veszekedni, kiabálni egymással mire Gus rávágta, hogy anorexiás b*zi. – mesélte el

-         Értem Bill, de Georg mit csinált? Azt még mindig nem tudom! – válaszoltam

-         Ő lényegében végig hallgatta az egészet és még csak meg sem próbálta leállítani Gustavot, amikor az anorexiás b*zit mondta csak nevetett. Egyik sem látja, hogy nekem ez mennyire rosszul esett. – mondta Bill letörve

Még ezen a napon átmentem a fiukhoz ezt megbeszélni. Nem tetszett nekem az a hangnem, ahogy – Bill szerint- mondta ezeket neki Gustav. Ezt mindenképp meg kell velük beszélnem.

-         Sziasztok! Zavarok? – kérdeztem mikor odaértem

-         Nem, gyere csak. – mondta Georg

-         Beszélni szeretnék veletek, komoly dologról. – kapcsoltam ki a videojátékot

-         Mond! – Gus

-         Az öcsémről lenne szó - kezdtem – Bill elmondta, hogy mit csináltatok és nekem ez egyáltalán nem tetszik. Nem kérem, hogy viseljétek el minden kis nyavalygását, mert én sem teszem, de lehetnétek egy kicsit megértőbbek vele szemben. Tudjátok nagyon jól, hogy milyen érzelgős. Gustav, nem gondolod, hogy egy kicsit erős volt, amit utoljára mondtál neki? Georg nem az lett volna a legérettebb viselkedés, ha már te vagy a banda rangidőse, hogy leállítod őket? Vagy legalább visszafogod egy kicsit Gustavot? Nem gondoljátok, hogy egy kicsit messzire mentetek most? Gus, nem tudhatod, hogy Bill mit érez valójában, nem láthatod, hogy mi zajlik benne, miért kell ennyire bírálni egy kijelentése miatt? Miért nem tudod megmondani neki a véleményedet kulturált ember módjára?

-         Nem Tom, nem mentem messzire. Elegem van abból, hogy ő a hős szerelmes, mindig őt kell sajnálni, ha annyira akarna, lehetne neki is barátnője, csak cseszik, az egészre. Ne is várd, hogy bocsánatot kérjek tőle, mert nem fogok! Majd rájön egyszer miért mondtam ezt neki.

Hűha, ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Vajon rá tudom venni őket, hogy kibéküljenek vagy ennyit volt a bandának is? Holnap majd minden kiderül…