Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amit ígértem. Ehhez nem fűznék semmi, csak azt, hogy jó olvasást hozzá. :)

14.: Ígéretek

Lassan az éjszaka reggelbe fordult, ami azt jelentette, hogy meg kell próbálnom kibékíteni Billéket.

-         Öcsi, még mindig nem gondoltad meg magad Gustavékkal kapcsolatban? – kérdeztem reggeli közben, amit a szobába fogyasztottunk el

-         Nem! És nem is fogom! Nagyon megbántottak, ezt te is tudhatnád! – válaszolt ikrem

-         Tudom, de ez nem megoldás! Több évnyi barátságot felrúgni egy veszekedés miatt, nem jó ötlet Bill. Beszéljétek meg a dolgot. – kérleltem őt

-         Nem! Hiába is próbálkozol! Elegem van belőlük, hogy mindig engem találnak meg! Téged soha nem piszkáltak még! – mondta Bill

-         Öcsi, akkor sem mehet így ki fogtok békülni és kész.

Reggeli után Bill a szobában maradt én lementem a hotel, edző termébe, ahol igen csak jó kondi gépek vannak és amúgy is rám férne, az edzés mellette pedig lehet gondolkodni. De amint leértem ott találtam a többi két bandatagot is.

-         Hát ti? – kérdeztem mikor közelebb értem

-         Edzeni muszáj! – nevetett Gustav

-         Az biztos! Amúgy meg beszélni szerettem volna veletek Billről. – tértem a tárgyra

-         Figyelj, amit mondtunk és tettünk nem tudunk változtatni, de nem is akarunk. Valld be, hogy egyrészt igazunk volt! Az tény és való, hogy Gusnak nem így kellett volna megmondania neki a dolgot, de akkor is. – váltott komolyra Georg

-         Tudom, ezt én is meg fogom mondani az öcsémnek, de most az a legfontosabb, hogy valahogy kibéküljetek. Ez nem mehet így tovább! Szét fog szakadni az egész banda egy hülyeség miatt. Bocsánatot kérhetnétek tőle vagy nem is tudom, de csináljatok valamit! – soroltam az ötleteket

Mikor visszaértem a szobába csak egy levelet láttam, hogy Bill elment. Először csak arra gondoltam, hogy talán vásárol Tobyval, de a cuccait sem találtam a szekrényekben. Kezdtem megijedni. Azonnal hívtam a srácokat és Davidot is.

-         Mi az, hogy nem tudod, hol van? - fakadt ki a menedzserünk

-         Lementem az edzőterembe és mire feljöttem csak ezt a papírt találtam.

-         Nem igaz, hogy nektek folyton veszekedni kell! – most már gyakorlatilag robbant

-         David, igaz, hogy ez már nem az első eset, hogy valamelyikünk megbántja, de ilyet még sosem csinált! – mondta Gustav

-         Épp ez az. Eddig semmit nem vett magára, amit mondtunk neki, de most nem tudom, hogy mi lelte, főleg nem vall rá, hogy elmenjen szó nélkül. – jött Georg gondolata

-         Srácok nem akarok beleszólni, én csak a testőrötök vagyok, de amikor utoljára láttam Billt eléggé ki volt akadva a dolgon. Nem tudni mikor ment el, így mostanra akárhol lehet. Az is megeshet, hogy valakik elkapták, akármi történhetett vele, Bill nem az a fajta, aki meg tudja védeni magát.  – Toby gondolatai

-         Ne gondoljunk a legrosszabbra. Bill ilyenkor vásárolni szokott egy csomót, majd ha lenyugszik, visszajön. Nem kell ennyire aggódni érte. – halál nyugodtan mondta Gustav

-         Figyelj, lehet, hogy te meg tudod magad védeni, nem gond egy kis verekedés, és most pipa vagy az öcsémre, de felfogtad, hogy akármi lehet vele? Őszintén, benned egy csepp megbánás sincs? Komolyan még most is adod az ártatlant? – kezdtem ideges lenni

-         Nem erről van szó. Bill mindig adja a vagányt, hogy ő milyen klassz meg minden, tuti, hogy nincs semmi baja. És képzeld, el én is aggódom érte, bármilyen furcsa is. – már megint kezdi ezt a stílust

-         Remélem felfogtad Gustav, hogy lényegében a te hibád, hogy nincs itt! Ha valami baja lesz, én esküszöm… - itt már teljesen ideges voltam

-         Tom, ez nem a legjobb alkalom arra, hogy nekimenj a dobosunknak. A legokosabb, amit tehetünk az, az, hogy várunk, hogy visszajöjjön, Toby és Saki pedig elmennek a közeli nagyobb üzletekbe és érdeklődnek. Bármi van, azonnal szóltok. – adta ki az utasítást David

Később kaptam Billtől egy SMS-t: „Sajnálom, hogy csak így, szó nélkül leléptem, de én nem bírom tovább. Gustav és Georg most túl messzire mentek. Lehet, hogy megint én vagyok a szemét meg minden ilyesmi, hogy még mindig ezen lovagolok, de most tényleg sok volt nekem. Nem tudom, hogy igazából mivel haragítottam magamra őket, mert biztos nem csak az interjú van ebben a dologban. Amit mondtam komolyan gondoltam, mellette pedig tudják nagyon jól, hogy gyakorlatilag meg vannak kötve a kezeim, nem mondhatok akármit, ami eszembe jut. Vannak olyan dolgok, amik előre le vannak tárgyalva. Meg kell érteniük, hogy nem mondhatok mindig mást. Ha egyszer egy rettenetesen érzelgősnek, lányosnak vagyok, beállítva nem nagyon tehetek ellene semmit, mivel gondolom, kiverném a biztosítékot vele.

Csak azért írtam, hogy ne aggódj értem, itt vagyok már Németországban; igen hazajöttem és nem is tervezem, hogy folytatom az éneklést, legalábbis ebben a bandában nem. Remélem, megértesz és támogatsz engem. Öcséd: Bill”

Miután megmutattam a fiuknak az üzenetet mindenki egyetértett. Haza kell mennünk és beszélni vele.

*Otthon, Németországban*

-         Bill, sajnáljuk, amit mondtunk neked. Nem gondoltuk komolyan. – kezdte Gustav

-         De igen, ezt tettétek. Ami a legbántóbb, hogy nem is tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Tudjátok jól, hogy engem nagyon megviselt anyuék válása 14 évvel ezelőtt és talán ez is közrejátszott, hogy ilyenné váltam, amilyen most vagyok. Georg, ezt neked értened kéne. Gusnak, tudom, hogy nehéz elképzelni milyen egy válás, mivel ő mindig szeretet teljes családban volt, de nekem nehéz volt. – mondta az öcsém

-         Tudom, hogy túllőttem a célon ezzel, de őszintén megmondom neked, hogy kezdett idegesíteni, hogy szinte sajnáltatod magad ezzel, hogy nincs barátnőd. Nekünk sincs, mégse mondogatjuk, hogy várjuk a nagy szerelmet.

Még sokáig beszélgettek és a banda nagy örömére arra jutottak, hogy Bill megpróbál változtatni a dolgokon, kevésbé érzelegni, Gustav megpróbálja torelálni az öcsém hülye kirohanásait, Georg leállítja Gust ha valami bántót akar mondani, én pedig mindig Bill mellett fogok maradni.

Este boldogan aludtunk el, mivel Davidtól kaptunk egy extra hetet a balhé miatt. De vajon felhőtlen lesz ez plusz hét?