It's my life

Sziasztok! Meghoztam a történet első részét, és ahogy láthatjátok ez is Tom szemszögéből íródik és Bill mellett a másik főszereplő Ria lesz. :D Jó olvasást hozzá! Várom a kommenteket! :D

1.: A divatbemutató

Reggel 7óra körül keltem, mivel Bill már megint elrángatott egy divatbemutatóra. Pedig nekem semmi kedvem ehhez. Na, sebaj, legalább majd becsajozok. Nem, most nem úgy, mint eddig, hanem hosszútávra. Vajon sikerül?

-         Tom! Gyere már! Oda is kéne érni, nem gondolod? – hát igen, amikor én kések pár percet leharapja a fejemet, de mikor én várok rá órákat az nem gond. Furcsa.

-         Megyek már! Ne hisztizz!

-         Nem is……

-         Hagyjuk.

-         Én vezetek, mert a te tempódban még holnap is itt fogunk dekkolni! - mentem le a lépcsőn

-         Legalább biztonságosan vezetek!

-         Jhajj anyám…….

Mivel mi Magdeburgból indultunk, Berlinbe ezért korán kellet indulni. Az úton sokáig nem szóltunk egymáshoz, de nem haragszunk egymásra, csak korán van……Na, remek még dugó is van. – idegesen csaptam a kormányra. –

-         Hey, hey bátyó nyugodj le. Oda fogunk érni, ne aggódj.

-         Nem aggódok, csak nem szeretem az ilyen helyzetet.

-         Okééé. – nyújtotta el a szó végét

Egy órával később már Berilnben voltunk, igaz még csak a külvárosban, nekünk pedig a belváros kellett. Még volt pár óránk a fotózásig. Ja, igen ezt is elfelejtettem említeni, drága öcsikémet ilyenkor mindig egy tucat kamera vagy fényképezőgép veszi körül. Bill tiszta izgatott, mert ez az első és utolsó ilyen modellkedése.

Tehát még volt pár óra, így be tudtunk nézni a céghez. Igen-igen a saját cégünkhöz. Ami valljuk be nem semmi dolog két 20 éves férfitől. Mivel Berlin a központ így nem sokat kell utazgatnunk a lakásunk és az iroda között. De ezt majd később kifejtem.

-         Jó napot főnök! – köszöntek az „alkalmazottak”.

-         Jó napot! Hogy megy a munka? Minden rendben? Nem volt semmi gond? – általában nem ilyen vagyok,csak a Tokio Hotel miatt nem volt sok időm itt lenni. Így teljesen a képzavar nálam. 

-         Igen, minden rendben van, a munka pedig halad. És az asztalán van pár szerződés, amit alá kellene írnia. Sürget a határidő.

-         Rendben, megyek, átnézem őket. – válaszoltam, mivel az öcsém elment boltba.

Hát mit ne mondjak, volt egy pár elintézetlen dolog itt.

Gyorsan átfutottam őket, és amit jónak véltem aláírtam /elég csak az egyik főnök aláírása/

      -     Na, volt valami? –kérdezte Bill az autóban

-         Áhh, csak pár szerződést írtam alá.

-         Akkor jó. – mosolygott rám

Megérkeztünk a helyszínre…….hát elég puccos hely lett az biztos. Én pedig egy órán kerszetül unatkoztam, mivel Billhez nem mehettem be.

-         Tom! Megyek eligazításra, itt találkozunk! Várj meg! Innen megyünk majd a színfalak mögé!

-         Oké.

Na, még egy óra eltelt. Bill akkor jött kifelé. Egyáltalán, hogy lehet itt kibírni? Na mindegy!

-         Gyere, nemsokára kezdünk!

-         Hála a jó égnek.

-         Hülye! – fordult hátra

-         Kösz. Kedves vagy öcsi.

Ezután már nem nagyon beszéltünk, inkább csak figyeltem, már amikor. Fél óra múlva Bill teljes színpadi ponpában állt előttem, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. De nem akartam megbántani így csak egy „Úristen, mi a sz*r ez?” jött ki a számon,mire Bill egy szemforgatással válaszolt.

Elkezdődött az egész divatbemutató. Az öcsém már felvonult és úgy viselkedett,mint egy igazi modell. Gyorsan átöltözött és oda ült mellém.

A show közepén bejött egy lány….. csodaszép volt… nem, nem a ruha miatt, hanem valami más miatt…. De nem ismertem őt.

-         Bill ki ez a lány?

-         Ő Ria Sommerfeld. Szépségkirálynő, meg valami ilyesmi…de miért?

-         Tetszik….

-         Tom!....

-         Nem, nem úgy mint más lány. Nem tudom megmagyarázni!

Lassan vége lett az egésznek. Elindultunk hazafele. Nekem egész végig Ria-án kattogott az agyam. Vajon látom még valahol? Vagy csak elfelejtem? Nem azt nem hinném. Nem tudom mi ez a furcsa érzés, de az biztos,hogy ilyet még nem éreztem.

De ha jól láttam egy Ria Sommerfeld nevű lány volt a céges mappáknál. Azt hiszem, a kisgyerekeknek kiírt modell versenyre fogja őket felkészíteni. Na, majd ott megismerem közelebbről. Talán ebből még lesz valami. Ki tudja.

És ezzel a gondolattal álomba merültem.