It's my life

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben már egy kicsit több szerep jut Riának. Jó olvasást hozzá! :D

3.: Ellenőrzés

…….Nem Mel volt hanem Bill. Hát drága öcsém már megint meglepett, mint általában. Na, mindegy.

-         ööööö szia bátyus! Tudtommal Bill a nevem.

-         Jól van tudom,bocsi. Csak még nincs itt a kávém!

-         Itt van elhoztam! És még mielőtt lekiabálod Melissa fejét fontos dolga akadt… na, de folytassuk a melót. Mit csinálunk ma?

-         Öhm szerintem először nézzük át a papírokat, amiket leadtak, majd látogassuk meg az alkalmazottakat. - na, és itt drága öcsém már megint értelmes fejet vágott. – Tudod, hogy dolgoznak-e nem csak lazsálnak. Vágod, hogy azt nem tűröm! És remélem te sem!

-         Ja, jó mennyünk! És én sem tűröm meg! Mellesleg emlékszem, hogy mi lett az egyik alkalmazottal, aki nem dolgozott… Kicsit kegyetlen voltál nem?

-         Nem Bill! Ilyen az élet! Nem dolgozik akkor minek ide?! Csak a legjobb emberekkel dolgozhatunk! – na, igen én mindig jobban értettem az üzleti részekhez. Nekem nem ment az ilyen divat tervezősdi. -  Na, munkára fel! – nevettem

Majd jött egy-két unalmas óra, amit mindenféle papír átnézésével töltöttünk. Igen, muszáj néha átnézni; jönnek felkérések, megbízások, egyéb ilyenek. Körülbelül délután 2-re végeztünk ezzel. Néhány felkérést elfogadtunk, másokat pedig elutasítunk. Majd elindultunk az alkalmazottakhoz. Szépen, egyesével végig jártunk mindent, amit csak lehetett. Kettéváltunk Billel, mert így gyorsabban ment minden. A számítógépeket ellenőriztük, az aznapi munkájukat átnéztük. Őszintén szólva tetszett, amit láttam. Tudtam, hogy nem egy két perces meló egy ruhát megtervezni. A jó munkához idő kell! Még így is nagyon sok helyre kellet mennünk mind kettőnknek. De nem panaszkodok én vállaltam mindent! Szerencsére senkit sem kellett figyelmezetni, mert tudták a dolgukat, és mert talán féltek, hogy kirúgjuk őket. A cég rovására nem mehet a lustaság! Majd megálltunk egy fotózás helyszínén. Gyönyörű modelleket fényképeztek, és amin a szemem megakadt köztük volt Ria is. Bill magyarázott valamit, de nem értettem, elmerengtem… Jól van, na, néha ezt még én is megtehetem. Arra lettem figyelmes, hogy az öcsém meglebegteti előttem a kezét.

-         Hey Tom! Föl hívja Tomot!

-         Mi? Mit mondtál? Nem hallottam.

-         Csak azt, hogy ők valószínűleg a következő szépségverseny versenyzői. De mindegy, hagyjuk!

-         Nézd, ott van Ria is.

-         Igen ész! Ő a tavalyi Miss Wolrd!!!

Na, jó itt leblokkoltam. Oké, azt tudtam, hogy szépségkirálynő, de, hogy tavalyi! Ide is benéztünk, ahogy mindenhová az utunk során. Mondanom sem kell, hogy egész végig Riát figyeltem, vele szemeztem. Azt hiszem most először életemben szerelemes lettem! Ami nálam nagy szó mert, hogy még soha nem éreztem így.  Úgy gondoltam, hogy nála be kell próbálkoznom. Igen ez lesz a legjobb megoldás! Hétfőn gyerekmodelleket válogatunk, kedden pedig nevelőt melléjük. És Ria is köztük van. De ma még csak csütörtök van. Hjaj, hogy fogom én ezt kibírni?! Na, de holnap próba a bandával szombaton is programom van,vasárnap anyuéknál kajálunk meg pihenünk és kezdődik a hét előröl.

Ahogy elmélkedtem észre sem vettem, hogy vége a fotózásnak. Csak azt láttam, hogy mindenki megy kifelé. Hát Tom Kaulitz nem lesz ez így jó! Nem kalandozhatok el mindig! Én nem ilyen vagyok! Ezt teszi a szerelem? Talán, nem tudom. Minden esetre én türelmes ember vagyok, nem nézem meg Ria mappáját. Majd Billel a meghallgatáskor. De nehéz lesz megállni, hisz’ annyira szép. Talán Bill tud valamit róla…á nem az túl feltűnő lenne, inkább várok keddig.

Lassan vége a műszakomnak, amit bár, én szabok magamnak,6-7 óra vagy annál több mikor, hogy. Nem vagyok munkamániás csak szeretek megdolgozni a pénzemért. Sosem szerettem azokat az embereket, akiknek csak a pénz kell, de nem dolgoznak érte semmit.

-         Tom szerintem ma már menyünk haza! Holnap is lesz nap. Ráadásul holnap jön Miley Cyrus a ruháért.

-         Ne már! Semmi kedvem jó pofozni vele!

-         Muszáj lesz! És kibírod nem a világ vége!

-         Utána mi dolgunk lesz?

-         Semmi, max ruhatervezés. Meg próba.

-         Oké. Mennyünk haza, fáradt vagyok.

-         Rendben.

Majd mind a kettőnk beszállt a saját autójába és már mentünk is.  ¾ óra múlva már otthon is voltunk, én pedig célba vettem a fürdőt. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat és már mentem is a zuhany alá; 10 perc alatt végeztem. Bementem a szobámba és eldőltem az ágyon, így nem sokkal később elnyomott az álom…