Alone

Sziasztok! Meghoztam a történet 2. részét, amiben még van egy kis depresszió, ami még el fog húzódni pár rész erejéig biztosan. Azért remélem tetszeni fog, hiszen ez még csak a történt eleje. Bármi megtörténhet. Jó olvasást hozzá! :)

2.: Az nem lehet

-          ….. a gép lezuhant

-          Hogy mi? Nem…nem…. az nem lehet……

-          Nagyon sajnálom, de ez az igazság. A kollégák most érnek oda, de napokba telhet, mire mindenki ki tudnak menteni a roncsok alól. Nagyon kicsi a valószínűsége, de nem reménytelen, hogy a bátyja túlélte.

-          Rendben….

Fogalmam sem volt arról, hogy mit csináljak. Lehet, hogy meghalt az, az ember, aki a világot jelenti nekem, az egyetlen testvérem, akit az életemnél jobban szeretek.

Mérhetetlen fájdalom volt bennem, amit már fizikailag is éreztem. Hogy fogom én ezt túlélni? Szükségem volt valakire aki segíteni tud nekem ebben, ezért elindultam anyuhoz.

-          Szia! – köszöntünk egymásnak

-          Mi a baj? – anya mindig látja rajtam, ha valami nincs rendben

-          Anya… - kezdtem sírni – Tom gépe lezuhant…

-          Hogy mi? Fiam, most csak hülyéskedsz ugye?

-        Szerinted viccelnék ilyennel? Megelégeltem, hogy várok rá otthon ezért elmentem a reptérre, ahol órák múlva közölték velem

-          Ne….

-       Az a legfurcsább, hogy nem érzek semmit. Mintha Tom élne! A nő azt mondta, hogy nagyon kicsi rá az esély, de lehet, hogy túlélte.

-         Bill….

Sajnos anya sem tud mindent megoldani. hamarosan eljöttem tőlük, mert nem láttam értelmét annak, hogy csak ülök, és nem csinálok semmit. Persze, valószínűleg soha nem fogom feldolgozni a bátyám elvesztését, de nem élhetek anyuék nyakán.

Miután hazaértem megláttam a kis cetlit, amit Tomnak írtam hátha hazajön, de mivel ennek kicsi a valószínűsége kidobtam, hogy ne is lássam majd bekapcsoltam a TV-t.

„ Lezuhant egy utasszállítógép nem sokkal a felszállás után. Eddig nem tudni hány utas halt meg, mivel nagyon nehezek a mentési körülmények. A légitársaság elmondása szerint nem a pilóta hibázott, de megígérték stábunknak, hogy hamarosan adnak tájékoztatást.”

Akárhova kapcsoltam mindenhol ezt láttam, de nem bírtam nézni. Túlságosan fájt a tudat, hogy a testvérem ott nyugszik a gép roncsai alatt.

-          Bill, minden oké? – hívott Gustav, miután látta a hírt

-      Szerinted? – persze tudom, hogy csak aggódik értem, de valahogy nincs kedvem beszélgetni senkivel

-         Csak tudni akartam, hogy nem csináltál-e hülyeséget – halottam a hangján, hogy megnyugodott

-        Nem fogom csinálni semmit, csak gubbasztania sötét szobában egyedül. Tomnak nem lesz jobb attól, ha kinyírom magam.

-          Átmenjek?

-          Ne! Egyedül akarok lenni és gondolkodni – mondtam majd kinyomtam a telefont

Tényleg gondolkodni akartam. Egykor olyan szoros lelki kapcsolat volt kettőnk között, amit senki nem értett rajtunk kívül. Ha a világ másik felén lett volna Tom akkori s tudtam volna, hogy mi van vele. Talán most is sikerülni fog.