Sziasztok! Egy nap késéssel ugyan, de meghoztam a 6.részt is, amiben Billnek már kezd visszatérni a normális énje. Jó olvasást hozzá! :)
A blogon érvényben van egy szavazás, ami csak pár napig tart, ezért kérlek titeket, hogy szavazzatok!
A blogon érvényben van egy szavazás, ami csak pár napig tart, ezért kérlek titeket, hogy szavazzatok!
6.: Újrakezdés
A próbaterem után nem volt
könnyű, te úgy döntöttem, hogy újrakezdem az egész életem, kezdve a ház
átalakításával, közben pedig terveket szövögetek, a jövőre nézve. Tudtam, hogy
előre kell néznem, nem szabad hátrafelé tekinteni, a múltba révedni. Nagyon
nehéz lesz Tom nélkül, nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rá, de nem
gyászolhatok örökké ilyen látványosan, magamban viszont igen.
Reggel, mikor felkeltem
elhatároztam, hogy átalakítom egy kicsit a lakást, de ahogy ismerem magam ez
annyiból fog állni, hogy odébb tolok két fotelt 10 cmmel, aztán nem tetszik,
ezért vissza.
-
Szia, mit csinálsz ma? – Andy mindig tudja, hogy
mikor kell megjelennie
-
Átalakítom egy kicsit a házat, vagy is a jövőn
gondolkodom. Te? – ismer már annyira, hogy tudja, milyen vagyok
-
Segítek gondolkodni! – nevetett, közben leült
mellém
Ezután felmentem a szobámba
átöltözni, mivel eddig „pizsamában” voltam, majd lefutottam Andyhez és
nekiálltunk a rendezkedésnek.
Először száműztem a nappaliból
Tom gitárjait, a mikrofonjaimat és a nem használt holmiijainkat.
-
Bill, hova tesszük a hangszereket?
- A pincébe! Semmit nem dobok ki, csak elrakok. –
válaszolt miközben elhoztam egy kartondobozt
-
Bill….
- Nézd, tudom, hogy hülyének nézel, hogy még
mindig reménykedem, de egészen addig nem fogom feladni, amíg ki nem
nyilvánítják egyértelműen, hogy a holttestét megtalálták. Tudom, hogy él
valahol, csak nem tudom, merre van.
-
Azt csinálsz, amit akarsz, csak jót akarok
neked.
-
Így lesz a legjobb!
Ezután felmentünk a szobámba,
ahol a gardróbba vettük az irányt. Az évek alatt annyi ruha felhalmozódott,
hogy az a csoda, hogy elférek és nem borult még rám semmi. Persze, a ruháim
tekintetében nagyon kényes vagyok, csak minimális mennyiséget teszek ki. Most
viszont kivételt teszek! Át kell alakítani a ruhatáramat is annak érdekében,
hogy egy teljesen új ember legyek.
-
Nos, ez minden? Öt zsák ruha? – úgy imádom
Andyt, de komolyan
- Igen! Ez nálam így is haladás! – nevettem, majd
levittem a zsákokat a földszintre
- Mit csinálsz velük? Ugye nem a pincébe akarod
rakni őket? – pedig eddig, mindent odavittem
-
Nem, eladományozom az összest.
A pakolás után Andynek el kellett
mennie, hogy beérjen a munkahelyére, különben a főnök kirúgja, én pedig egyedül
maradtam ezért gondolkodni kezdtem az életemen.
Annyi mindent csináltam már,
annyi mindent kipróbáltam, de nem értek igazán semmihez az éneklésen kívül.
Persze voltam már modell, de nem nagyon akartam folytatni, mivel sok macerával
járt, ráadásul le kellene szoknom a csokiról is. Dolgoztam már szinkronszínészként,
de valahogy nekem abból hiányzott a szólásszabadságom. Nem mondhatom azt, amit
én szeretnék, csak azt, amit leírtak nekem. Munkálkodtam, mint dalszövegíró, de
a banda miatt inkább nem akartam. Nem venné ki magát jól, hogy feladtam a Tokio
Hotelt, mert nem akarok többet zenélni Tom nélkül, de a szövegírást meg
elvállalom. Ráadásul a dalaim rólam és a srácokról szóltak, nem tudnék egy
vadidegennek írni. A másik lehetőségem, hogy elmegyek apu zeneiskolájába
énektanárnak, de Tom eltűnése óta nem énekeltem és nem is szeretnék. Szóval ez
az ötlet is kuka.
Divattervező viszont szívesen
voltam; imádtam a kreatív munkát és azt, hogy szabad vagyok. Ennek az
árnyoldala, hogy be kellene állom egy divatházhoz, ahol konkrétan azt is
megmondják, hogy az ő általuk tervezett alsógatyában és zokniban jelenjek meg.
Ez viszont nem az én stílusom.
Egy szempillantás alatt azonban
megvilágosodtam és tudtam mi leszek. Elmegyek a Naphoz fűtőnek!