Alone

Sziasztok! Tudom, hogy már régen volt rész, amiért nem is magyarázkodom, mert egyszerűen nincs annyi időm, amennyi elég lenne egy nap, összekapkodni meg nem akarom, hogy senki ne olvassa.
Most viszont itt a 10.rész, amiben már Bill készülődik a BK hivatalos megnyitásához. Jó olvasást hozzá! :)

 10.: Cousting

Csak pár nap telt el, mióta megtalálták Tom cuccait, - amiket már haza is hozhattam-, de már kész az irodám, ahol dolgozni fogok. Alig vártam már ezt a napot, mert végre hivatalosan is elkezdhetek dolgozni, mint divattervező. Andy is örül neki, hiszen ő, miattam mondott fel a biztos állásából; mondjuk, itt több pénzt fog kapni, de szellemileg többet is kell melózni.

Reggel korán keltem fel, hiszen ma volt a cousting, vagyis a modellválogatás, ami eddig a legfontosabb momentum a cég életében. Azt tudom, hogy az egyik férfi modell én leszek, mert azért saját kollekcióimat én is szeretném felpróbálni és bemutatni, de egyszerre az összes ruhát és dolgot csinálni nehéz lenne egyedül.

Miután megreggeliztem és felöltöztem, Andy már meg is érkezett hozzám, ahol már mindennapos vendégnek számít.

-   Szia! Felkészültél a megmérettetésre? Hosszú napunk lesz, remélem kajáltál…. 

-     Persze, indulhatunk is! Remélem, sokan lesznek, ma már le akarom tudni ezt az egészet! – mondtam, miközben bezártam az ajtót

-    Más tervezők nem lesznek, csak te? – kérdezte Andy, miközben beültünk az autóba

-     Egyelőre csak én, aztán egy bemutatkozó divatbemutató után többen. Először szeretném, ha csak az én fantáziám lenne a kollekcióban.

Ezután már csak jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, mert mindketten el voltunk merülve a gondolatainkba teljesen. Én a mai napon agyaltam, mert nekem ez fontos, Andy meg nem tudom min. Azt viszont sejtem, hogy nem az emberiség nagy kérdésein gondolkodott.

-          Hány embert választasz ki? – pillantott rám a haverom a volán mögül

-       Nem tudom, akik úgy első látásra szimpatikusak és szépek, aztán ha túl sokan vannak, akkor jöhet egy következő kör.

-    Nem lesz ez egy kicsit sok? Mármint ennyi életrajzot meg nem tudom mit átnézni?

-      Andy, ha nem bunkó és ronda modelleket akarunk, akkor muszáj. Egy biztos; én nem szeretnék olyannal együtt dolgozni, aki nem ért velem egyet vagy a terveimmel. Ez az én cégem, az én ötleteim és gondolataim a meghatározók itt.

-       Csak nehogy eltúlozd! Csodát én sem tudok tenni, ha elcseszed. – szálltunk ki a kocsiból

Már a terem előtt nagyon sokan voltak, így gyorsan kellett cselekednem, hiszen nem álldogálhatnak kint az utcán még órákig. Mondjuk nekem csak szerencse, hogy ennyien jöttek el, mert így tudok válogatni, nem kell leragadnom a legelső embernél.

Miután beinvitáltam a leendő modelljeimet elkezdődhetett a válogatás, ami persze jó sokáig tartott.

-         Szia! Miért szeretnél nálam dolgozni? – kérdeztem már századszorra

-      Szia! Mert a hirdetésben leírtak alapján pont egy ilyen lehetőséget kerestem. Tetszik, hogy nem elvont ruhákat tervezel, amiken még hatszázszor alakítanak, mire a boltokba kerülnek, hanem egy teljesen hétköznap is viselhető dolgot alkotsz. És persze az is benne van, hogy nem csontsovány modelleket keresel, hanem normál nőket, olyanokat, mint akik hordani fogják a ruhákat.

-        Dolgoztál már valaha divatbemutatón?

-  Igen, a legutóbb egy ilyen helyen dolgoztam, viszont meguntam, hogy folyamatosan fogyókúráznom kellett, konkrétan már anorexiássá fogytam. Rájöttem, hogy ez káros és még csak nem is juttat előre.

-      Tetszik a gondolkodásod, neked legalább van eszed és a karcsúból nem akarsz anorexiát. Téged is felírlak, ha tiéd az egyik hely jelentkezem! – mosolyogtam rá kedvesen

Ezután szóltam, hogy kérek 15 perc pihenőt, mert ez így sok egyszerre, meg hát Andyvel nem árt konzultálni az eseményekről.

-      Szerinted minden a terv szerint megy? – kérdeztem, mert ő ebben a szakértő

-     Úgy gondolom, hogy igen, de azért ne vegyél már fel mindenkit; Bill, ha így folytatod, akkor nem lesz értelme a válogatónak, mert mindenkit visszahívsz egy második körre. Szelektálj egy kicsit! Jelöld be, ki azt ,aki tuti, hogy jön másodszorra is.

-       Tudom, de annyi szép lány és helyes fiú van. Mármint érted, na…

-    Nyilván nem mentél át az elmúlt x órában homiba, értem, persze. Csak számolj egy kicsit! Ki kell fizetni a rezsit, a modelleket, a bemutatóhoz szükséges dolgokat, a ruhát, a szabókat és a többit. Bill, nem lesz ennyi pénzünk, amennyit kiadunk a kezünkből!

Miután visszamentünk a terembe még két órán keresztül válogattunk, aztán végre haza mehettünk és végre valahára ledőlhettem aludni, amit nagyon megérdemeltem már.