Alone

Sziasztok! Meghoztam az új részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

11.:Felkészülni, vigyázz, kész, tűz,..!

A cousting még csak kezdet volt ahhoz képest milyen hajtás volt utána. A munka igazi része még csak most kezdődött, mert a modellekre kellett szabatni a ruhákat, el kellett érnem, hogy valamennyire hallgassanak is rám, különben hatalmas lett volna a fejetlenség, ami túl tanácsos egy kis helyen.

-          Bill, elkészültél már az időpontokkal? – kérdezte Andy egyik reggel az irodámban

-          Valahova ide raktam, de nem tudom, hogy merre van; megkeresem! – na, igen a rendrakás nem az erősségem

-          Egyszer a fejedet fogod elhagyni!

-          Azt már rég megtettem, csak vissza lett varrva a helyére. – viccelődtem miközben még mindig a papírt kerestem

Jellemző, amikor hirtelen kell valami, sosincs meg, de amikor nincs szükségem dolgokra megtalálom. Múltkor például egy régi lakáskulcsot találtam, amit évekkel ezelőtt elhagytam, ezért le kellett cserélni a zárat is. Mondjuk, nem tudom, hogy mit keresett a táskámban, amikor azt rá fél évre vettem. Mindegy!

-          Főnök; kimehetnék egy órácskára? – nyitott be az egyik modell az irodámba

-          Feltétlen szükséges? Próbák vannak, megbeszélések stb.. – soroltam az ellenérveimet

-          Az a helyzet, hogy a barátnőm hívott, hogy valamit el akar mondani és nem várhat.

-          Figyelj; nem. Holnapután bemutatkozó divatbemutatóra megyünk, te is kellesz. Nem maradhatsz ki ebből! Ráadásul nemsokára megbeszélés is lesz, amin ott kell lenned.

-          De csak egy óra az egész! – kérlelt Isa, az egyik legszebb modellem

-          Ne haragudj, de nem, mert ennyiből mindenkit kiengedhetnék munkaidő alatt egy baráti csevejre.

Miután megértette, hogy nem engedem el kiment és hagyott dolgozni.

Még át kellett néznem a költségvetésünket, mert Andy azt mondta, hogy én is kövessem nyomon, nehogy elírjon valamit, amiért később ő lenne a hibás. Mondjuk megértem szegényt, hiszen az egész cég adatait ő kezeli és a pénzügyek is az ő kezében vannak. Nem hibázhat semmiben!

Miután átnéztem a papírjainkat elmentem ebédelni, pontosabban kimentem a kajáért a futár elé. Hihetetlen, de egyszerűen nincs időm még enni se, pedig figyelnem kéne erre. Azelőtt mindig figyelmeztetett Tom, ha nem kajáltam, de most, nincs, aki ennek utánajárjon. Na, jó, Andy azért nem hagyna éhen halni, meg hát odafigyel rám.

-          Kezdhetünk? – jött be Andy, amivel megszakította a gondolatmenetemet

-          Aha, csak ezt még megeszem! – mosolyogtam teli szájjal, ami nem volt épp gusztusos látvány

-          Oké, akkor addig összeszedem őket, te meg nyeld le! – nevette el a végét, majd kiment

Anyu hiába tanított meg normálisan enni, egyszerűen képtelen vagyok leszokni bizonyos dolgokról, mint például a teli szájjal beszélés. Türelmetlen vagyok, ezért nem tudom kivárni, amíg megeszem, ezért egyszerre beszélek és eszek. Tom szerint ez okozza majd a halálomat egyszer; szerintem meg a srácok nyírnak ki.

Miután sikeresen lenyeltem az utolsó falat vegaburgert kimentem a modelljeimhez és elkezdtem nekik papolni:

-          Nos, mint azt ti is tudjátok, most fogunk kilépni a divat világába, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy felkeltsük az emberek figyelmét! Nem elég csak simán kimenni a kifutóra, hanem bele kell adni apait, anyait ebbe, ahogy majd a többibe is. Fontos, hogy milyen véleményt alakít ki rólunk a média, főleg, hogy híres vagyok. Ahogy a zenében is, itt is a maximális teljesítményt várom el mindenkitől, nem lehet hibázni!

-          Nagyon sok energia, pénz és idő van ebben a dologban, kérlek titeket, hogy vegyétek komolyan. Ez nektek is egy jó lehetőség és hatalmas ugrás lenne. Azt hiszem, nem kérünk tőletek túl sokat, csak azt, ami elvárható, úgyhogy teljesítsetek, úgy, ahogy mi elvárjuk tőletek! – vette át a szót Andy, mert már megint túl sokat beszéltem

Ezután tartottunk egy próbát, ahol minden stimmel és profin ment, ahogy azt kell, mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Ahogy gondolkodtam, töprengtem rájöttem, hogy mi az, vagyis inkább ki; Tom. Az a helyzet, hogy még mindig nagyon hiányzik, abban reménykedem, hogy egyszer csak jön egy hívás, hogy itthon vagyok. Persze, tudom, hogy ez lehetetlen már, de akkor is, a remény hal meg utoljára.

Miután végeztünk a munkával, Andyvel elindultunk sörözni, ahogy mostanában szoktuk. Persze nem isszuk le magunkat, csak egy –két sört gurítunk le, hogy leöblítsük az egész napi fáradalmakat.