Alone

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon régen volt rész és azt is, hogy nem írtam semmit a folytatással kapcsolatban. Nem szeretnék magyarázkodni, mert abból megint csak egy hosszúra sikerült monológ lenne, de tényleg bocsánat mindenkitől, aki rendszeresen látogatta a blogot az elmúlt öt hétben. Egyszerűen annyira el voltam havazva, hogy semmire nem jutott időm, örültem, ha kicsit le tudtam ülni a gép elé és megnézni a Facebook-ot vagy az üzeneteimet. 

Ezeken felül megígérem, hogy mostantól megpróbálom magam összeszedni és rendszeresen hozni a részeket,  amikből még jócskán akad. Nem mondom biztosra a heti egy részt, de megpróbálom behozni a dolgokat. 

A "rövid" kis monológom után szeretnék mindenkinek jó olvasást kívánni! :)

  18.: Kicsit jobb

Reggel, amikor felébredtem azonnal átmentem a vendégszobába Andyért, aki még az igazak álmát aludta.

-          Andyyyy! - ha eddig nem kapott szívrohamot, akkor most igen

-          Jesszusúristen! Mi van? – ez a fej megért volna egy Oscar-díjat

-          Jókedvem! – mosolyogtam rá, mire felült az ágyban

Amióta eljárok dilidokihoz, sokkal jobban érzem magam és kezdek túl lenni a holtponton is. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan napok, amikor legszívesebben –virágnyelven fogalmazva- Narniába mennék, de már sokkal jobb. Tudom, hogy ez nem csak a doktornő érdeme, hanem a családomé, Andyé és az enyém is. Amióta beszéltem a doktornővel, mindig van nálam valaki.  Soha nem vagyok egyedül.

Miután a frászt hoztam Andy-re kimentem a szobából, hogy nyugodtan felöltözhessen, meg hát azért nekem se ártott felvennem valamit, amiben például nem nézek ki hülyén vagy furán. Bár az utóbbi kicsit nehezebben jön össze mindig, hiszen amúgy se vagyok egy szürke-egér jellegű ember.

-          Mit szeretnél csinálni ma? – kérdeztem Andreastól reggeli közben

-          Dolgozunk kell nem?

-          Én vagyok a főnök, szal’ nem! – nevettem jókedvűen

-       Akkor menjünk valahova, mondjuk egy aquaparkba! Tudok is egyet, ami a közelben van.

-        Bepakolok, átugrunk hozzád a cuccaidért és mehetünk is! Szükségem van egy kis vidámságra!

A beszélgetés után felmentem a szobámba, amíg Andy mosogatott én összepakoltam a dolgaimat.  Bár nem kellett sok cucc, még így is egy nagyobb sporttáskányi jött össze, amit nem is értek, hogy hogyan csináltam. Mondjuk, ha azt nézem, hogy a srácok bepakoltak három-négy bőröndbe egy turnéra én addig öt-hat bőröndöt vittem magammal. Most is csak a legfontosabb dolgaimat tettem el, mint például a hajvasaló, mégis egy hatalmas tatyó lett belőle.

-          Bill, te elköltözöl? – jött fel Andy a szobámba

-          Nem, miért?

-          Mert kb. annyi cucc van nálad. Hidd el, felére nincs szükség, csak feleslege súly. Pakold vissza!

Utálom, amikor neki van igaza, vagy bárki másnak, aki nem én vagyok. Kelletlenül ugyan, de visszapakoltam a táskám tartalmát a polcokra, így sokkal könnyebb lett. Pompás!

-          Indulhatunk? – türelmetlenkedett Andy az ajtómban

-          Aha!

Először az Andreas-rezidenciára mentünk, ahol drága, jó barátom bepakolta a holmiját, na meg megivott egy bödön kávét.

-          Tudod, nálam is ihattál volna! – mondtam mosolyogva

-         Az amennyiség hozzád nem lesz elég, ezért inkább most felpörgetem magam.

-          Felőlem, csak nehogy a mentő vigyen el koffeinmérgezés miatt!

-          Nem fog, hidd el!

Miután sikeresen lesokkolta a szervezetét a fekete folyadékkal elindultunk egy kisebb aquaparkba, ahova Andy vezetett, mert ő tudta, hogy merre van. 

Amikor odaértünk volt előttünk egy kisebb sor, amit én már alig bírtam kivárni, mert mehetnékem volt. Persze nem arról van szó, hogy még soha nem álltam sorba semmiért, de elszoktam tőle, csak a reptereken kellett szinte megbirkózni ezzel, na de nem egy aquapark előtt.

-          Gyere, öltözzünk át! – ehh, kell nekem elgondolkodni egy folytában

-          Oké, aztán abba nagy medencébe csobbanunk!

-          Jó ötlet!

Hamar átöltöztünk egy szál fürdőgatyára, hogy aztán egy törülközővel a kezünkbe mehessünk a hatalmas medencéhez, ahol egy csomó bikinis csajszi üldögélt. Amúgy az egész mai nap erről szólt; nem csináltunk semmi értelmeset, csak ettünk, ittunk, fürödtünk. Na, nem mintha hiányzott volna a munka vagy a hétköznapi élet, csak hát elszoktam az ilyen napoktól. Anno Tommal sokat jártunk nyaralni, szórakozni és bulizni, de ahogy Ő eltűnt az életemből, úgy a vidámság és a felszabadultság is eltűnt.

-          Bill, gyere a csúszdához! – kiabált Andy a medencéből – Nehogy elkapjon itt nekem a depi!

-          Nem fog, csak elgondolkodtam; de már megyek is!

Egész nap annyit nevettem és hülyéskedtem, mint amennyire mostanában nem volt példa. Imádom Andy-t és azt, hogy bármilyen helyzetben mellettem áll és mindig kihozza belőlem a maximumot.

Este indultunk csak haza az aquaparkból, amikor már annyira kimerültünk, hogy egyikünknek sem volt kedve hazavezetni. Mondjuk, kinek lenne egy ilyen nap után?

Mivel fáradtak voltunk úgy döntöttünk, hogy kiveszünk egy kis szobát kettőnknek és ott alszunk, és majd reggel hazamegyünk.  Persze az alvást nem kellett kérni kétszer egyikünktől sem.