Alone

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, ami nagyon depresszívre sikeredett. Jó olvasást hozzá! :)

19.: Never let you down

Reggel, amikor felkeltem éreztem, hogy valami nincs rendben. Fáradt és kimerült voltam, ráadásul a hangulatom se volt jobb. A tegnapi nap után a csúcson kellene lennem, legalább is, ami a hangulatomat illeti, de ehelyett inkább a padlón voltam. Ennyire nyomorultul nem mostanában éreztem magam.

Miután felöltöztem átmentem Andyhez, aki még javában aludt, így inkább nem keltettem fel. Nem akartam sokkolni azzal, hogy ilyen állapotban vagyok. A dilidoki azt mondta, hogy ilyenkor próbáljam nyugtatni magam, gondoljak vidám dolgokra; de az, az igazság, hogy attól csak még rosszabbul leszek. A vidám dolgokról csak Tom jut eszembe, ami miatt még jobban a padlóra kerülök, hiszen hatalmas az esélye annak, hogy soha többé nem élem át ezeket a pillanatokat. A srácokkal is volt nagyon sok ilyen momentum, de azoknál is mindig ott volt a bátyám. Mindent együtt csináltunk, alig van olyan emlékem, amihez nem kapcsolódik valahogy Tom. Még a hangszálműtétemről is ő jut eszembe, hiszen akkor is mellettem volt. igaz, megszívatott, rendesen, de ott volt.

Úgy döntöttem, hogy hazamegyek, és egyedül töltöm az egész napot a munkába temetkezve, mert az segíteni szokott valamelyest. Ha tervezek vagy írok, akkor kikapcsol az agyam és nem figyelek olyan erőteljesen a mellkasomban lévő fájdalomra. Lehet, hogy furán hangzik, de fizikai fájdalmat érzek. Persze, tudom, hogy nincs semmi bajom fizikailag, mert egészséges vagyok, de akkor is. Az, az űr nagyon fáj.

Mielőtt elindultam hagytam egy levelet Andynek, hogy ne ijedjen meg szegény, ha nem talál az ágyamban. Még a végén azt hinné, hogy elraboltak.

„ Andy,

Tudom, hogy nem szép dolog egy ilyen nap után lelépni csak így, szó nélkül, de nekem így jó. Voltam bent nálad, de nem akartalak felkelteni, ezért inkább írtam neked. Nem érzem magam a toppon, sőt inkább valahol lent a gödörbe, ezért jobbnak láttam hazamenni még mielőtt teljesen visszaesek – de az is lehet, hogy már megtörtént. Ne aggódj miattam, a munkába temetkezem, nem csinálok magammal semmit.

 Fizikailag jól vagyok, de lelkileg nem, és nem akarlak vele terhelni, így is sokat segítettél nekem, főleg a tegnapival. Már az idejét sem tudom, hogy mikor szórakoztam ennyit. Köszönöm!

Bill”

Ezután még hívtam egy taxit, ami nagyon hamar megérkezett, úgy látszik legalább ez gyorsult ebben a világban.  Nagyon régen taxiztam már, így ez meglepő voltszámomra.

Mikor hazaértem a nagy üresség és a magány fogadott, mint ahogy megszoktam. Viszont nem voltam sokáig egyedül, mert Andy hívott.

-      Bill, jól vagy? Mit csinálsz? Miért nem keltettél fel? – halottam a hangján, hogy aggódik értem

-    Jól vagyok, semmi bajom, ahogy írtam is. Itthon vagyok a házban és pont most kapcsolom be a laptopomat. Talán ha dolgozok, az eltereli a gondolataimat. Ne aggódj miattam, jól vagyok!

-          De akkor is! Ilyet ne csinálj többet!

-          Rendben!

Ezután letettük a telefont, mert mindegyikünk ment a maga dolgára. Mondjuk én igazából csak bámultam a laptop kijelzőjét, amin ketten voltunk még a baleset előtt néhány nappal készült képen. Azon még az én mosolyom is őszinte volt.

Ültem még pár órát a gépem előtt, amikor valaki csengetett, aztán be is jött. Akkor már sejtettem, hogy Andy az; ő szokott így bejönni, legalább is akkor, amikor nem feledkezik el a csengőről.

-          Hál Istennek még élsz! – na, ez egy kicsit megnevettetett

-          Mondtam, hogy jófiú leszek!

-     Szerinted hiszek én neked, amikor tiszta depi vagy? – szerintem ez költői kérdés volt, szóval nem válaszoltam – Na, látod!

Egész nap elbeszélgettünk egymással, pontosabban inkább ő beszélt én pedig merengtem a semmibe. Persze figyeltem Andyre is,mert meghallottam minden második-, na, jó minden ötödik szavát. Egy biztos, az igaz, hogy egy igaz barát a legnehezebb időkben sem hagy magunkra.

A nap végén, amikor Andy méltóztatott végre magamra hagyni, elővettem az eldugott whiskymet és megívtam egy- egy körre az új vendégemet, - aki mostanában mindennap nálam jár-, a magányt.