Alone

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :) 

22: Dolgozz!

Miután átnéztem a papírokat, amit Andy adott nem igazán lettem nyugodtabb. Ezzel a pár napos otthonlétemmel konkrétan több ezer eurótól estünk el, ami nem jelent jót, főleg, hogy ez még egy épülőfélben lévő cég. Itt még nem engedhetnénk meg magunknak egy euro kiesést sem!

-      Andreas! Egy óra múlva hívd össze a csapatot; megbeszélés lesz! – szóltam át telefonon a szomszéd irodába

-     Oké, meglesz!

Mivel volt még egy órám összeszedtem a gondolataimat, hogy miket kell majd elmondanom ezen a rögtönzött kis megbeszélésen, ami inkább egy SOS észosztás. Mivel nagyon sok pénz forog kockán vagy talán már a cég jövője is minél egyértelműben kellett fogalmaznom az értekezleten. A sok tragédia után nem tudnám elviselni, ha összeomolna még a BK is.

-      Bill, gyere! – kopogott be Andy az irodámba

Andy jelzése után összeszedtem a papírokat, amiket az asztalomra tettem és a kis jegyzeteket is felszedtem, hiszen ennyi mindent nem tudok fejben tartani. Egy nagy levegő után már indultam is, mert nem akartam megvárakoztatni a beosztottakat és én is túl akartam esni ezen az egészen. Mikor kiléptem az összes bent lévő ember engem nézett és várták, hogy végre megszólaljak. Persze egy olyan embernek, aki több ezer ember előtt fellépett és sokszor fél világ figyelte minden mozdulatát nem lehetne gond, csakhogy én azóta, egy más ember lettem.   

-   Sziasztok! Köszi, hogy abbahagytátok a munkát a megbeszélés erejéig. Gondolom, mind tudjátok, hogy mostanában nem igazán álltam az élet magaslatán, sőt mondhatni, hogy ez a pár hónap nekem kész hullámvasút volt, de most döbbentett rá Andy, hogy baj van. Nem sajnáltathatom magam tovább. Túltenni magam ezen a tragédián soha nem fogom és biztosra veszem, hogy egy párszor az asztalra borulva fogok sírni, amikor bejöttök az irodába, de tovább kell lépnem. A cég és a saját érdekemben. Amiért most megszakítottam a munkátokat az, az lenne, hogy sürgősen kell egy bemutató és a boltok polcaira új kollekció. Nagyon sok pénztől estünk el az utóbbi időben, ami 100%-ig az én hibám, de sajnos nem tudom már visszafordítani. el kell kezdenünk promózni a termékeinket, szükségünk van reklámfelületekre és természetesen akciókra is. Arra kérlek titeket, hogy most még nagyobb erőbedobással és lelkesedéssel dolgozzatok, mint eddig és tényleg kerüljétek a lazsálást. eddig szemet hunytam az felett, hogy munkaidő alatt kilógtok és azért is, ha néha késtek egy-egy darabbal. Most viszont nem fogok, mert szükség van minden egyes percre! Kérlek, értsétek meg, hogy ez nem ellenetek szól, hanem a cég érdekében, ahol TI kaptok munkát. Tudjátok ez egy láncreakció.

Még folytattam a szent beszédet nekik, de a lényeg ugyanaz volt. Hál’ istennek sikerült végre megértetnem velük, hogy itt most nem a laza munkáról fog szólni az élet, hanem a kemény megfeszített tempóról, amíg helyre nem állunk anyagilag.

-      Bill, elő kellene keresni a múlt havi kiadásokat. Odaadtam neked, hogy írd alá, de nem jött vissza. Hova tetted? – kérdezte Andy a munkaidő vége felé

-   Öhm, nem tudom. Keresd meg, itt van valahol szerintem. Andy, tényleg ennyire hazavágtam a BK-t? – normális esetben persze nem estem volna kétségbe, de ez a saját cégem volt, amit nem akartam parkoló pályára tenni a dolgozókkal együtt

-    Bill nézd, nem foglak ámítani, mert nem szokásom. Annyit mondok, hogy volt már rosszabb is, ahonnan visszaküzdötték magukat cégek. De keményen kell dolgozni mostantól! – értettem főnök!

Ezután, elgurultam az asztalomtól, hogy Andy hadd keressen egy olyan papaírt, ami nem valószínű, hogy megvan. Közben azon gondolkodtam, hogy hol szúrtam el ennyire és hogyan tudnám helyrehozni. Leginkább a hogyan része érdekelt. Szeretem ezt a munkát és nem hagyhatom, hogy becsődöljön csak azért, mert egy szerencsétlen hülye vagyok, aki még saját magát sem tudná ellátni, ha egyedül maradna. Ez az igazság. Feltehetőleg valami gyorskaját ennék évekig és addig őrizgetném a tejet a hűtőbe, amíg életre nem kel és a saját maga nem vándorol a szemetesbe.  Tom mindig azt mondta, hogy nem eszik a főzömből, mert megmérgezem. A végén persze még a tányért is tisztára nyalta. Ohh, hogy mennyire hiányzik a közelsége és a sok marhasága!