Sziasztok! Még ma sem hoztam az új történet első részét, de már dolgozom rajta erősen. Viszont az elsődleges ok, amiért megszületett ez a bejegyzést az nem mást, mint a blog hetedik szülinapja.
Mint minden évben most szeretnék megejteni egy kis éves összefoglalót, majd a bejegyzés második harmadában a legújabb turnéról írni néhány gondolatot, majd a poszt legvégén szeretnék kitérni a jövőbeli tervekre a bloggal kapcsolatban. De szerintem kezdjük is!
Nos, a hét év alatt összesen 31.750 megtekintésem volt, ami szerintem egy fanfiction-ös blog esetében nem is olyan rossz eredmény, főleg, hogy a zenekar, akikről szól blog mindig is megosztotta az embereket és ez ezután sem lesz másképp, illetve szerintem az is közrejátszik, hogy mostanában a blog sajnos nem túl aktív, amiről majd kifejtem az álláspontomat később.
A hét év alatt összesen öt befejezett történet van, ami összesen 50 + 20 + 30 + 10 + 30 = 140 részt jelent, amiről azt gondolom, hogy lehetett volna egy kicsit több, de sem középiskolásként, sem egyetemistaként nem engedhetem meg magamnak a lazítást a tanulás terén, ezért nem mindig úgy jutott / jut idő a blogra, ahogy szeretném és mint, ahogy nagyon - nagyon sokszor leírtam nem szeretném elkapkodni az egyes részeket, inkább ritkábban hozok bejegyzést, de az igényes legyen. Soha nem szerettem az összekapkodott, igénytelen dolgokat, így itt sem szeretem.
Mindent összevetve az idei évben egy kicsit kevesebb bejegyzés született, mint szerettem volna, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy meg kell ünnepelni a blog hetedik évét, ami egyesek szerint vízválasztó év lehet. Nos, remélem így lesz és ezáltal csak még több bejegyzés születik majd.
Melancholic paradise....
Ahogy fent is írtam és ahogy biztos minden magyar rajongó értesült róla új turné indul jövőre, aminek keretein belül június 2.-án jönnek Magyarországra. Amikor megláttam, hogy jönnek, egyből elfogott a "fangörcs", hogy "OMG idejönnek és végre és Úristen és wáááá." Nos azóta sem vagyok ezzel másképp, csak egy kicsit csillapodott a dolog bennem, de ettől még ugyanúgy várom, mint az első pillanatban. Viszont felmerült bennem az, hogy azért, hogy legyen egy fotóm velük és mellettük állhassak kb. 20 másodpercet megéri megvenni a sokkal drágább jegyet vagy inkább sima jegy és reménykedés, hogy idén csinálhatsz velük közös képet? Mert abban biztos vagyok, hogy megint olyan kategorikus lesz az egész, hogy ha például nem veszed meg a legdrágább vagy második legdrágább jegyet, akkor a közelükbe nem mehetsz és esélyed nincs arra, hogy legyen velük közös képed, amire netalántán még X év múlva is büszke leszel. Természetesen tudom, hogy nekik is bevétel kell, hiszen ebből élnek, de a szememben ezzel nem lesznek nagyobbak vagy jobbak. De mindegy is, ez csak az én véleményem, aminek nem feltétlenül kell relevánsnak lennie.
A másik dolog, hogy olvastam egy pár helyen, hogy sokaknak mennyire nem tetszik az, hogy idejönnek. Sok helyen szót is emeltek ellenük, mondván, hogy "mit akarnak ezek itt?" Viszont úgy gondolom, hogy mint ahogy egyik más koncertre sem kötelező elmenni, így ide sem. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell ilyen jelenetet rendezni az interneten egy zenekar érkezéséből. Nagyon sokan azzal érvelnek, hogy Bill meleg (nos, ez a legszebb kifejezésmód, ilyet nem találni a gyűlölködő kommentek között), de erről is az a véleményem, hogy mindenki foglalkozzon a saját nemi identitásával és ne Billével, vagy bármelyik másik tagéval. Még ha Bill meleg is, ahhoz senkinek semmi köze nincs és tudtommal ez nem egy "fertőző betegség", amit bárki elkaphat. Ráadásul szerintem már csak direkt is szítják a feszültséget az emberek között, csak azt nem veszik észre egyesek, hogy ezzel csak még népszerűbb lesz a Tokio Hotel, mivel a negatív reklám is reklám. Ezt az egészet annyival le lehetne rendezni, hogy ha valaki nem szereti ne hallgassa és kerülje el aznap a koncert helyszínét.
Mindent összevetve nagyon örülök, hogy 11 év után újra hazánkba látogatnak és itt koncerteznek végre. Sok figyelemfelhívás volt feléjük az elmúlt években, hogy szeretnénk látni őket a saját hazánkban és végre - valahára meghallgattak minket. Persze nem vagyok naiv és tisztában vagyok azzal, hogy ez nem csak a fiukon múlt és persze az is lehet, hogy egyetlen 'akciónkat' sem látták, így ez egy egyszerű menedzsmenti döntés. Mi ezt sosem tudjuk meg, mindenesetre használjuk ki, hogy itt lesznek és konceret adnak a magyaroknak!
A blog jövője...
Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a bog sorsa, mivel mint ti is látjátok ritkán vannak bejegyzések és nem akarok beállni azok sorába, akik félbehagytak egy blogot és mindenféle előjel nélkül csak úgy otthagyják, nem csinálják tovább. Végül arra jutottam, hogy vannak ötleteim, terveim és vázlataim és ha ritkábban is, de folytatom. Az az igazság, hogy az új turné híre és az, hogy jönnek Magyarországra új erővel töltött fel és újra van kedvem írni (ha időm és energiám nincs is). Bevallom őszintén, hogy egy kicsit elkedvetlenített az, hogy bármelyik bejegyzést nézem alig vannak reakciók. Pedig ott van a lehetőség a "pipás" vélemény nyilvánításra, amivel csak egy kattintás és ki lehet fejezni, hogy tetszett vagy töröljem az egészet a fenébe, de ott van a kommentelés lehetősége, akár névtelenül is, ami hihetetlenül jól esne, főleg, hogy egy - egy részt van, hogy ötször - hatszor átírok mert nem tetszik és így nagyon sok munkám van vele, és ott van a lehetőség, hogy felvedd velem a kapcsolatot e-mailben ha kérdésed van vagy csak szeretnéd pár szóban kommentelni a munkámat, de nem akarod, hogy más lássa. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, pedig eddig akárhányan írtatok mindig válaszoltam, ráadásul soha nem rossz hangnemben. Egyszerűen csak jól esne, ha kapnék valami visszajelzést arról, hogy valaki olvassa a blogomat és várja a bejegyzéseket. Persze építő jellegű kritikát elfogadok és szívesen veszem, hiszen abból tudok tanulni én is és azt is tudom, hogy nem mindenkinek tetszhet a blog és a stílusom, így kulturált hangnemben ezt is elfogadom és válaszolok is rá teljesen normális stílusban.
Sok beszédnek sok az alja, úgyhogy összefoglalva ezt a kis részt, annyi a lényeg, hogy mindenképpen folytatni fogom a blogot és hamarosan jön az első részt a következő történetből. Ha nem is mindig hetente, de a lehető leggyakrabban próbálok frisseket hozni majd és nem ennyire elnyújtani a Built in-t.
Köszönöm ha elolvastátok az egész hosszú kis monológot és remélem nem bánjátok, hogy ez a poszt inkább személyes lett, mint a zenekarral kapcsolatos. A következő részig szép őszt mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése