Happy Birthday Gustav!

Boldog 25. születésnapot, a Tokio Hotel szöszi dobosának! :D

It's my life

Sziasztok! Meghoztam a történet első részét, és ahogy láthatjátok ez is Tom szemszögéből íródik és Bill mellett a másik főszereplő Ria lesz. :D Jó olvasást hozzá! Várom a kommenteket! :D

1.: A divatbemutató

Reggel 7óra körül keltem, mivel Bill már megint elrángatott egy divatbemutatóra. Pedig nekem semmi kedvem ehhez. Na, sebaj, legalább majd becsajozok. Nem, most nem úgy, mint eddig, hanem hosszútávra. Vajon sikerül?

-         Tom! Gyere már! Oda is kéne érni, nem gondolod? – hát igen, amikor én kések pár percet leharapja a fejemet, de mikor én várok rá órákat az nem gond. Furcsa.

-         Megyek már! Ne hisztizz!

-         Nem is……

-         Hagyjuk.

-         Én vezetek, mert a te tempódban még holnap is itt fogunk dekkolni! - mentem le a lépcsőn

-         Legalább biztonságosan vezetek!

-         Jhajj anyám…….

Mivel mi Magdeburgból indultunk, Berlinbe ezért korán kellet indulni. Az úton sokáig nem szóltunk egymáshoz, de nem haragszunk egymásra, csak korán van……Na, remek még dugó is van. – idegesen csaptam a kormányra. –

-         Hey, hey bátyó nyugodj le. Oda fogunk érni, ne aggódj.

-         Nem aggódok, csak nem szeretem az ilyen helyzetet.

-         Okééé. – nyújtotta el a szó végét

Egy órával később már Berilnben voltunk, igaz még csak a külvárosban, nekünk pedig a belváros kellett. Még volt pár óránk a fotózásig. Ja, igen ezt is elfelejtettem említeni, drága öcsikémet ilyenkor mindig egy tucat kamera vagy fényképezőgép veszi körül. Bill tiszta izgatott, mert ez az első és utolsó ilyen modellkedése.

Tehát még volt pár óra, így be tudtunk nézni a céghez. Igen-igen a saját cégünkhöz. Ami valljuk be nem semmi dolog két 20 éves férfitől. Mivel Berlin a központ így nem sokat kell utazgatnunk a lakásunk és az iroda között. De ezt majd később kifejtem.

-         Jó napot főnök! – köszöntek az „alkalmazottak”.

-         Jó napot! Hogy megy a munka? Minden rendben? Nem volt semmi gond? – általában nem ilyen vagyok,csak a Tokio Hotel miatt nem volt sok időm itt lenni. Így teljesen a képzavar nálam. 

-         Igen, minden rendben van, a munka pedig halad. És az asztalán van pár szerződés, amit alá kellene írnia. Sürget a határidő.

-         Rendben, megyek, átnézem őket. – válaszoltam, mivel az öcsém elment boltba.

Hát mit ne mondjak, volt egy pár elintézetlen dolog itt.

Gyorsan átfutottam őket, és amit jónak véltem aláírtam /elég csak az egyik főnök aláírása/

      -     Na, volt valami? –kérdezte Bill az autóban

-         Áhh, csak pár szerződést írtam alá.

-         Akkor jó. – mosolygott rám

Megérkeztünk a helyszínre…….hát elég puccos hely lett az biztos. Én pedig egy órán kerszetül unatkoztam, mivel Billhez nem mehettem be.

-         Tom! Megyek eligazításra, itt találkozunk! Várj meg! Innen megyünk majd a színfalak mögé!

-         Oké.

Na, még egy óra eltelt. Bill akkor jött kifelé. Egyáltalán, hogy lehet itt kibírni? Na mindegy!

-         Gyere, nemsokára kezdünk!

-         Hála a jó égnek.

-         Hülye! – fordult hátra

-         Kösz. Kedves vagy öcsi.

Ezután már nem nagyon beszéltünk, inkább csak figyeltem, már amikor. Fél óra múlva Bill teljes színpadi ponpában állt előttem, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. De nem akartam megbántani így csak egy „Úristen, mi a sz*r ez?” jött ki a számon,mire Bill egy szemforgatással válaszolt.

Elkezdődött az egész divatbemutató. Az öcsém már felvonult és úgy viselkedett,mint egy igazi modell. Gyorsan átöltözött és oda ült mellém.

A show közepén bejött egy lány….. csodaszép volt… nem, nem a ruha miatt, hanem valami más miatt…. De nem ismertem őt.

-         Bill ki ez a lány?

-         Ő Ria Sommerfeld. Szépségkirálynő, meg valami ilyesmi…de miért?

-         Tetszik….

-         Tom!....

-         Nem, nem úgy mint más lány. Nem tudom megmagyarázni!

Lassan vége lett az egésznek. Elindultunk hazafele. Nekem egész végig Ria-án kattogott az agyam. Vajon látom még valahol? Vagy csak elfelejtem? Nem azt nem hinném. Nem tudom mi ez a furcsa érzés, de az biztos,hogy ilyet még nem éreztem.

De ha jól láttam egy Ria Sommerfeld nevű lány volt a céges mappáknál. Azt hiszem, a kisgyerekeknek kiírt modell versenyre fogja őket felkészíteni. Na, majd ott megismerem közelebbről. Talán ebből még lesz valami. Ki tudja.

És ezzel a gondolattal álomba merültem.    

It's my life - bevezető

Sziasztok! Ahogy ígértem meghoztam a következő történet bevezetőjét, amihez jó olvasást kívánok! Remélem tetszeni fog, és hagytok véleményt is! :D

Tom és Bill Kaulitz nem csak híres zenészek, de egy divatcég tulajdonosai és vezetői is.  Az idősebbik Kauliz fiú összejön a nála jócskán idősebb modellel és szépségkirálynővel, Ria Sommerfeld-del. Kapcsolatuk erősségét mi sem bizonyítja jobban, mint az összeköltözés Los Angelesben.

De az idősebb fiúnak ez sem elég, van egy hatalmas titka, amit még ikre sem tud. Neki sem merte még elmondani. De vajon kiderül-e vagy a fiatal férfi maga mondja el? Ez majd kialakul. És vajon testvére mit szólna hozzá? Örülne vagy mérges lenne bátyjára? Na és Ria? Vajon mi lesz vele? Tomnak már van hozzá ötlete, aminek nem is kis súlya van.

Szereplők: 

Teljes név: Tom Kaulitz - Trümper

Születési hely, idő: Németország, Lipcse, 1989. 09. 01.

Jelenlegi tartózkodási hely: Los Angeles, California, USA

Tom a történet főszereplője. Ő az a huszonéves, aki tudja mit akar az élettől. Nem fél kimondani, semmit. Ami a szívén az a száján. Régen nagy nőcsábász volt, ám mostanra megkomolyodott. 

Az évek alatt határozott üzletember lett belőle, de nem csak a pénznek él. Van egy hobbija, amit legjobb barátja, aki egyben a testvére sem tud. Nem meri elmondani neki. Ebből a folyamatos hazudozásból még nagy bajai lehetnek. 

Teljes név: Bill Kaulitz - Trümper

Születési hely, idő: Németország, Lipcse, 1989. 09. 01.

Jelenlegi tartózkodási hely: Los Angeles, California, USA

Bill ebben a történetben inkább csak mellékszereplő, de ő is kulcsfontosságú személy a történetben. Ő az, aki Riát átsegíti több ponton is, bátyja érdekében. Bill visszafogottabb személyiség, aki inkább a háttérben marad a csajozás terén. 

A cég üzleti részhez nem annyira konyít, inkább a divathoz. Bill tervezi a ruhákat, konzultál a kliensekkel, de nem nagyon avatkozik bele az üzleti világba. Dönt arról, hogy elfogadják-e a megrendelést vagy sem, ugyanakkor az árakat Tom szablya meg persze, Bill segítségével. Ő nem tud Tom hobbijáról, de gyanakszik valamire. 

 Teljes név: Ria Sommerfeld

 Születési hely, idő: Németország, Hamburg, 1984. 10. 31.

Jelenlegi tartózkodási hely: Los Angeles, California, USA

Ria, Tom barátnője. Modell és szépségkirálynő, ám most új munkát szeretne kipróbálni, Megismerkedik Tommal, akit azonnal elvarázsolt. A fiú mindent megtesz azért, hogy a lány közelébe férkőzzön. Ria L.A-ba is megy az ikrekkel, annyira komollyá válik köztük a dolog. Félti Tomot és a kapcsolatukat ezért néha hisztis és féltékeny. Alapvetően ő egy nagyon jószívű, aranyos lány, csak Tomnak még l kell nyugodnia hozzá. De mindenki hinni fog Tomnak egy komoly lépése után. 

Ők hárman a történet főszereplői, természetesen vannak még mellékszereplők is, akik egy-egy rész erejéig érvényesülnek.    

Happy Birthday Kaulitz Twins

1989. szeptember 1-én megszületett Németország legcsodálatosabb ikerpárja, akik 2013-ban immár a 24. születésnapjukat ünneplik! Boldog szülinapot, Tom és Bill!

Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a történet utolsó, befejező részét is. Jó olvasást hozzá!
A következő történet bevezetője szeptember 1-én már itt is van!

20.:  Huszonnegyedik születésnap

A bulit illetően nem csalódtunk Andy-ben, bár mikor tettünk ilyet? Azt hiszem soha. Szuper, sőt fergeteges bulit csapott nekünk, pont úgy, ahogy mi szerettük volna. Na, de mindent kezdjünk az elejéről.

2013. augusztus 31.- én, pontosabban már szeptember elsején éjfél után egy perccel berontott a szobába, ahol Billel éppen beszélgettünk és találgattuk, hogy anya mit készített nekünk.

-         Boldog szülinapot, srácok! – üvöltött, miután berontott a szobába

-         Jézusom! Ha így folytatod, többet nem kell bulit csinálni nekünk! – nevettünk az öcsémmel

-         Ugyan Tom, neked csak Andy! – viccelődött még ilyen későn is

A szülinapi köszöntő után, nem sokkal elmentünk aludni, hogy holnap bírjuk a tempót Andy-vel, mert ő nem arról híres, hogy megáll, csak azért, mert mi fáradtak vagyunk.

Reggel finom illatokra ébredtem fel, és valami nehezet éreztem a csípőmön. Miután kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy a barátnőm ül rajtam és mellettem pedig egy tálca van.

-         Jó reggelt szülinapos! – csicseregte vidáman

-         Neked is kicsim! Hmmm… ágyba reggeli és ágyba csaj.

-         Csak mert ma vagy huszonnégy éves! Egy ember csak egyszer tölti be! – nevetett édesen

Reggeli után átmentem Billhez és odaadtam neki az általam készített ajándékot. Sokan biztos azt gondolják, hogy ilyenkor méregdrága ajándékokkal lepjük meg egymást, pedig ez nem így van, csak néha.

Bill tőlem egy pólót kapott, amire én firkáltam graffiti spray-vel és más festékekkel, ezért maximálisan egyedi lett a ruhadarab, és egy hozzá tartozó nadrágot is kapott. Az öcsémtől egy vázlatfüzetet kaptam, és egy egész rajz és festő készletet, ami igen csak drága lehetett.

Este anyuék is megérkeztek, alig hogy beértek a házba már vették is elő az ajándékokat. Anyu és Gordon nem bízták a véletlenre, ugyanis csak olyan dolgot vettek nekünk, ami kellhet: egy csomó konyhai eszköz, ami tök jó, csak fogalmunk nincs róla, hogy hogyan kell használni őket és hogy mire jók. Ezek mellett én a gitárjaimhoz kaptam cuccokat, Bill pedig a mikrofonjához.

Vacsora után, ragaszkodott ahhoz, hogy megegyük a tortát, amit ő készített.

Miközben készülődtem a buliba láttam, hogy Bill kapott valamit Riától, amit furcsálltam, tekintve, hogy nekem nem adott semmit. Miután végzett az öcsémnél bejött a szobámba és leült az ágyra.

-         Tom, el kell mondanom valamit! – kezdett bele tök komolyan

-         Mi a baj kicsim? – néztem rá miközben öltöztem

-         Ülj le, mert amit mondani fogok az szinte 100%, hogy sokkolni fog. – mondta szinte már suttogva

-         Ria, megijesztesz, mi a baj? Ugye nincs semmi gond? Mondj már valamit! – kezdtem bepánikolni

-         Nincs semmi olyan, amire te gondolsz! Ígérd meg, hogy nem fogsz kiabálni, vagy elrohanni!

-         Ígérem, csak mond már! – kezdtem ideges lenni, mivel még mindig nem bökte ki, hogy mi a baja

-         Tom, az a helyzet, hogy hathetes terhes vagyok! – mondta ki egy szuszra

Na, itt leblokkoltam. Fogalmam sincs, hogy erre mit válaszoljak. Mégis mit mondhatna ilyenkor az ember?

-         Ria… én… - kezdtem bele, de elakadtam

-         Tudom, tudom, még fiatal vagy az apasághoz, megértem. – hajtotta le a fejét

-         Miért nem mondtad korábban? Ez fantasztikus! – találtam meg a szavakat végre

-         Egyrészt, mert nem mertem, erőt kellett gyűjtenem ehhez, másrészt még nem voltam benne biztos, csak tegnap előtt voltam orvosnál, harmadrészt a szülinapodon szerettem volna elmondani. – emelte fel a fejét mosolyogva

-         Szal’ apa leszek. Klassz! Annyira boldog vagyok, ez a legszebb szülinapi ajándék, amit valaha kaptam! – pörgettem meg a szobában Riát, mire ő elkezdett sikoltozni

Miután kiörültem magam, nem bírtam magammal és Ria kérése ellenére elmondtam Billek, aki végtelenül boldog volt, hogy nagybácsi lesz. Megbeszéltük Riával, hogy egyelőre nem áruljuk el senkinek sem, csak a tizenkettedik hét után. Nem vagyok babonás, csak a barátnőmnek így jobb, akkor hát legyen.

Hamarosan elindultunk a buliba, ahol már sokan vártak ránk. Fergeteges buli lett a vége, de még messze nem volt vége a napnak.

Andy köszöntőt mondott, tortát ettünk, koccintottunk és buliztunk.

Éjfélhez közeledett az idő, amikor Andy valamiért berakott egy lassú számot, mi pedig Riával lassúzni kezdtünk. A szám közben eszembe jutott, hogy ez egy jó alkalom lenne feltenni Riának egy fontos kérdést:

A dal a felénél járhatott, amikor kibontakoztam Ria karjai közül és letérdeltem elé, a barátnőm pedig nem értette a dolgot, ahogy a közelemben álló Bill sem. Ahogy ezt a jelentet meglátta Andy azonnal lehalkította a zenét, amiért én hálásan pillantottam felé, majd visszatekintettem Riára, és feltettem a kérdést:

-         Ria, hozzám jössz feleségül? – nyitottam ki a gyűrűs dobozt

-         Igen, boldogan! – sírta el magát, én pedig felhúztam az ujjára a jegygyűrűt, majd megcsókoltam

Körülöttünk mindenki ujjongásban törtek ki és sorba jöttek gratulálni.

-         Miért nem mondtad, hogy ezt tervezed? – ült le mellém Bill, úgy hajnali egy óra környékén

-         Mert tuti elkotyogtad volna neki. Ráadásul nemrég határoztam el. – mosolyogtam az öcsémre

-         Rendben! Remélem, azt tudod, hogy én fogom szervezni az esküvőt és én tervezem a ruhákat is! – na, tessék, már most kezdi

-         Oké, a tiéd minden! De az öltönyömet látni akarom az esküvő előtt! – mosolyogtam rá

Hát, így telt a huszonnegyedik szülinapunk, s remélem, még sokszor bulizhatok együtt a haverjaimmal és nemsokára a feleségemmel és a kisbabával, na meg az öcsémmel, aki nélkül élni sem tudnék.

 

                                                            -  Vége -