Időutazás a múltba & Happy Bday

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt is ami hát ,nem épp egy vidám rész az ikrek életében;de rémélem tetszeni fog. :)
De,hogy legyen okunk az örömre, Georg 31.-én ünnepelte 26. szülinapját. Boldog Szülinapot Georg!  

            

Tehát akkor jó olvasást! :)

4.:  Miért?

Az első osztály második felében anyuék egyre furcsábban viselkedtek. Mi még akkor kicsik voltunk, hogy megértsük, hogy mi történt otthon. Nem beszéltünk erről senkinek még csak ki sem mutattuk legalábbis próbáltuk, hogy nincs minden rendben otthon.

Anyuék egyre többet veszekedtek előfordult, hogy éjjel, de mindent megtettek annak érdekében, hogy mi ebből ne észleljünk semmit. Nappal egy tök átlagos család, éjjel meg valami megváltozik mindig.

Bill egyik éjjel sírva jött át a szobámba,mivel mi időközben szétköltöztünk.

-         Tom? – hívogatott az éjszaka közepén

-         Igen? – szóltam vissza kedvesen

-         Aludhatok itt? Anyuék már megint kiabálnak és nem tudok aludni. – sírta el magát

-         Gyere ide. Semmi baj, ne sírj.  – nyugtattam

-         Miért csinálják ezt?

-         Nem tudom,de ez nem a mi  dolgunk. Majd kibékülnek és minden oké lesz újra.

Hetekkel később is csak kiabáltak egymással,majd egy éjszaka apu elment.

-         Anya hol van apa? – kérdezte Bill teljesen ártatlanul

-         Nem tudom. De nem, is érdekel. Majd vissza jön ha akar, ha nem így járt.

-         Mi? Ebből nem értünk semmit.

-         Összevesztünk,de gondolom hallottatok mindent az éjjel.

Hetekkel később :

-         Ikrek gyertek le,el kell mondanunk valamit! –apu

-         Igen? Itt vagyunk

-         Figyeljetek. Gondolom észrevettétek,hogy az utóbbi időben nem valami fényes a hangulat a családban. – kezdte anyu -  Apátokkal nem vagyunk éppen a legfényesebben,voltak gondjaink és problémáink amiket nem tudunk megoldani,ezért úgy döntöttünk,hogy elválunk. – mondta ki anyu

-         De miért? – kérdezte Bill

-         Mert nem jövünk ki egymással olyan jól mint eleinte és nem akarjuk,hogy ti lássátok kárát ennek. Nem szeretnénk,hogy nektek legyen valami bajotok,mert mi veszekszünk.

-         Akkor most mi lesz? – kérdeztem

-         Én elköltözök itthonról,ti maradtok itt.  – apu

-         De ne!!!!!!! – sírta el magát Bill

-         Jobb lesz így,kicsim. Nem lesz baj. Jól megleszünk mi hárman is.

-         Anya mit jelent az, hogy elváltok? – kérdeztem

-         Azt, hogy ő már nem fog itt lakni meg még olyan dolgokat amihez még ti kicsik vagytok és nem értenétek meg.

-         De akkor mi nem fogjuk látni apát? – Bill

-         De igen fogtok,csak ritkábban mint eddig.

Miután ezeket letudtuk Bill felrohant a szobájába és sírt. Ez onnan tudom,hogy utána mentem, és láttam. Órákig próbáltam nyugtatni,de ez nehéz volt hiszen és is sírtam egy kicsit.

-         Most mi lesz? – kérdezte szipogva Bill

-         Nem tudom öcsi. – válaszoltam halkan

-         Ugye te nem mész el? Nem akarok itt maradni egyedül!

-         Nem fogsz. Én mindig itt leszek neked. Nem ez a dolga egy bátynak? Még akkor is ha az csak 10 perccel idősebb? –kérdeztem mosolyogva

-         De igen! – válaszolta ikrem

Nemsokára elmentünk aludni, és úgy gondoltuk, hogy megvan életünk legszörnyűbb napja.

Hónapokkal később apa végleg elköltözött tőlünk, így mi csak hárman maradtunk anyuval. Bill még egy darabig sírdogált,de hamar visszajött az a régi mosolygós kisöcsém.

Egy kicsit kezdtem is megszeretni ezt az életet, hiszen hétvégenként apunál lehettünk,ami nekünk jó volt.

Hétéves korunkban azonban jött egy újabb nagy változás a család életében,aminek mi nem nagyon örültünk.