Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam a 6. részt is amiben egy újabb fordulóponthoz érkeztünk az ikrek életében. Jó olvasást hozzá! :)

6.: Na azt már nem!

Mikor nyolc évesek lettünk Gordon már nálunk lakott egy ideje. Billel már teljesen megszoktuk a nevelőapánkat, igen, jól olvastátok a nevelőapánk. Gordonnal teljesen kijöttünk,csak eleinte volt nehéz megszokni. 

-         Jó reggelt. –köszöntem mikor leértem a konyhába – Bill?

-         Szia Tom, nem tudom, hogy hol az öcséd, valószínűleg még alszik, ahogy szokott. De miért? – kérdezte Gordon a kávéját szürcsölve

-          Mert elterveztük,hogy ma kicsit tovább „fejlesztjük” a faházunkat amit még apa épített. Úgy volt, hogy tízkor felkel. De úgy látszik nem. Megyek felkeltem. – indultam az öcsémhez.

-         Ne, hagyjál békén, aludni akarok.! – nyafizott Bill

-         NEM! felkelni most!  - nevettem el a végét

-         Igenis parancsnok! – kiáltott fel

-         Mi a baj? – jött be anya is

-         Semmi,csak a bátyám nem hagy aludni, mikor én álmos vagyok!

-         De megígérted! – szontyolodtam el

Miután sikerült kirángatni a hétalvó öcsémet az ágyból mentünk építeni.

-         Na jó, mit kell csinálom? – kérdezte Bill

-         Hozz a garázsból léceket,mert meg kell javítani az oldalát. Én addig hozok ide szeget és kalapácsot is.

-         Oké. Mekkora kell?  - nézett rám

-         Honnan tudjam? Mérnök vagyok szerinted? – kérdeztem vissza

-         Mi a vita tárgy fiúk? – jött ki hozzánk Gordon

-         Meg kell javítani az oldalát, újra kell festeni és ki kell takarítani a házunkat. -  jelentettem ki

-         Segíthetek? – kérdezte tőlünk

-         Persze! Te úgy is nagyobbakat ütsz majd! – lelkesedtem

Egész nap elvoltunk az építkezéssel, így szombat lévén nem is foglalkoztunk mással. Gordon ott segített ahol tudott,de persze hagyta, hogy mi mondjuk meg mit hova kell rakni.

Délután anya s kijött így már négyesben dolgoztunk tovább. Jól haladtunk,de nem végeztünk aznap. De nem is akartunk, ugyanis annyira jól éreztük magunkat ezen a napon, hogy még jó sok ilyet akartunk.

Beláttuk, hogy Gordon nem rossz ember, sőt nagyon is jó. Legalábbis velünk nem játssza a szigorú apát.

Vasárnap reggel még Bill is korán kelt, hogy minél előbb elkezdhessük az építést és a kuckó körüli munkát.

-         Ácsi  fiatal emberek! Hova ez a nagy sietség? – kérdezte anya

-         Hát ki kell takarítania kuckónkat, tiszta por az egész és ráadásul meg kell nézni, hogy megszáradt-e a festék.  – válaszoltam

-         Nem, nem! Irány a szobátokba, és írjátok meg a házit! Majd utána mehettek ki! Tudjátok jól, hogy első az iskola! – mondta ellentmondást nem tűrően

-         De anya! – kezdte volna az öcsém, ha anya közbe nem szól

-         Nincs semmi de! Múltkor is egyest kaptatok, mert nem volt kész a házi és nem is tanulttok!

-         Jó!- válaszoltuk letörten

Ebéd utánra már meg is tanultuk a leckét így mehettünk ki. A nap végére teljesen kitakarítottunk, így ragyogott az egész kuckó.

-         Fiúk, beszélnünk kell! – fordította komolyra aszót anya

-         Mit csináltunk? – kérdeztem

-         Ti semmit,mi viszont igen. – mondta

-         Anyátok és én fontos döntést hoztunk! – vette át a szót Gordon

-         Igen? – vártuk a nagy kijelentést

-         Na ne, talán kistesónk lesz? -  kérdezte rémülten Bill

-         Nem,dehogy az még nem egyelőre.  –nevetett anya

-         Akkor?

-         Elköltözünk! Már ki is néztük a házat, így hamarosan mehetünk is! Csak egy kicsit lesz arrébb,nem kell aggódni!  - mondta anya – Itt van nem messze Lotische. Jártatok már ott nem?

-         NA AZT MÁR  NEM!!!! – mondtuk egyszerre – az egy Isten háta mögötti hely! Nem megyünk oda! Ti mehettek, de mi nem!