Időutazás a múltba

Sziasztok! Meghoztam az 5.részt is amiben már belép egy új szereplő. Jó olvasást hozzá. :)

5.:  Ki Ő?

Hét éves korunkban is hárman alkottunk egy családot. Anyuék már hivatalosan is elváltak,így apa elköltözött tőlünk. Minden hétvégét nála töltöttünk,amiket mi nagyon szerettünk.

-         És, hogy megy az iskola srácok? – kérdezte egyik délután

-         Jól, képzeld el tegnap megdicsért minket Frau Franz. – dicsekedett Bill

-         És mi jót csináltatok érte?

-         Semmit sem. – válaszoltam

-         Akkor miért dicsért meg? Nem értem srácok.

-         Hát éppen azért, mert kivételesen normálisak voltunk. – vigyorogtam

-         Anyátok mit szólt ehhez? – kérdezte apu

-         Hát, csak azt mondta, hogy ügyesek vagyunk.  – nevetett Bill

Kicsivel később kimentünk a helyi játszótérre, ahol rendszerint nem játszott velünk senki, így csak ketten maradtunk. Már akkor kiközösítettek minket, pedig csak 7 évesek voltunk és majdnem egyformák. Ezt a mai napig nem értem, de biztos meg volt az oka ennek is.

Vasárnap apunál csináltuk a házinkat, ahogy szoktuk.

-         Sziasztok fiuk! – köszönt anya amikor jött értünk

-         Szia! – öleltük meg

-         Jó volt itt lenni apátoknál?

-         Igen, sokat játszottunk. És kész a házink is ahogy kérted! – Bill

-         Jól van akkor menjünk haza. – mondta komolyan anya

-         Valami baj van? – kérdeztem az autóban

-         Nem,dehogy miért lenne?

-         Mert nem tudom….

Egy héttel később is észrevettük, hogy anya titkol valamit előlünk, ami nekünk nem jó. Először arra tippeltem, hogy benn járt az ofőmnél,de nem. Második tippem, hogy összevesztek apuval még jobban.,de ez sem jött be.

-         Bill, ki kell deríteni,hogy mit titkol anya! – közöltem az öcsémmel

-         Jó de hogyan?  - kérdezte

-         Nem tudom,de fontos lehet ha anya ennyire próbálja elrejteni előlünk.

Sokat próbálkoztunk,de nem mentünk semmire, ugyanis anya a telefon beszélgetések során is kínosan ügyelt arra,hogy ne halljunk semmit.

-         Anya! Mond el mi a baj! Látjuk rajtad, hogy valami nincs rendben csak nem mondod el. – mondtam anyunak teljesen komolyan

-         Még korai lenne, de idővel el fogom mondani nektek.

-         De mi most akarjuk tudni!  - erősködtem

-         Fiuk, nincs semmi baj, csak valami megváltozott és ez ebben a pillanatban jót jelent nektek is és nekem is. Nem akarok semmit elkapkodni, idővel mindenre fény derül, addig is legyetek türelemmel.

-         Jó. –mondtam csalódottan

-         Most menjetek aludni fiuk,mert későre jár.

-         Oké,jó éjt. – válaszoltunk Billel

Pár héttel később anya lehívott minket a nappaliba azzal, hogy beszélni akar velünk, és fontos dologról.

-         Emlékeztek arra amikor kérdezősködtetek és én azt mondtam, hogy mindent a maga idejében? – kérdezte anyu

-         Persze,azóta is kíváncsiak vagyunk!  - mondtam őszintén

-         Akkor most ennek itt az ideje.  Nos azt tudjátok,hogy én és apátok már nem szeretjük egymást, ezért már nem is lakik itt. De én találkoztam valakivel, aki nagyon megtetszett és vele szoktam beszélgetni telefonon és személyesen is. Fiuk tudom, hogy nehéz apátok nélkül és szeretnétek újra itthon látni,de én másba vagyok szerelmes. Úgy gondoltam, hogy ha nincs ellenetekre akkor elhívnám hétvégén ide. Na mit szóltok hozzá?

-         De miért nem apa? – kérdte Bill

-         Mert mi már nem vagyunk jóban.

A hétvége nagyon hamar eljött pedig mi nem vártuk annyira, Mi van ha nem valami kedves az az ember?

Szombat reggel anya izgatottan csinálta a reggelinket,mivel ma láthatjuk azt a férfit.

-         Na fiuk itt van az idő. Ő már itt is van. Viselkedjetek kedvesen és okosan.  – mondta  anya

-         Oké, meglesz anya. – válaszoltam

-         Ikrek bemutatom nektek Gordon Trümper-t! Gordon ő Tom ő pedig Bill. – mosolygott anya

-         Csókolom! – köszöntünk duóban

-         Sziasztok! Mondjátok csak nyugodtan, hogy szia, nem vagyok én olyan öreg. – mosolygott ő is

A délután folyamán tök jól elvoltunk Gordonnal bár még nem ismertük annyira,lehet, hogy valójában gonosz. Este az ágyban Billel beszélgettem erről.

-         Bill mit gondolsz Gordonról? – kérdeztem

-         Nem tudom,nem tűnik rossz embernek. Apát soha nem pótolhatja de szerintem nem lesz gond és még nem is költözik ide. Ugyan Tom ez csak egy délután volt vele.

-         Akkor sem tetszik ez nekem. Valamit tervezget de nem tudom, hogy mit.

-         Ugyan,csak ma ismerted meg.

-         Ahogy te is. Ne mond már, hogy neked olyan szimpatikus volt.

-         Nem mondok véleményt egy délután alapján.

-         Akkor is tervez valamit aminek nem lesz jó vége.

Ezzel a gondolattal aludtam el és féltem, hogy az állításom beigazolódik,miszerint készül valamire ami nem jó nekünk. De ki tudja, hogy mit hoz a holnap?