Időutazás a múltba

Sziasztok! Ahogy ígértem meghoztam a történet következő részét, amiben félbeszakad egy koncert Bill miatt. Vajon felépül Bill vagy soha többé nem fog énekelni? Gondolom tudjátok a választ. Jó olvasást hozzá! :)

12.:  Az a bizonyos koncert

2005 után egyenes út vezetett a siker felé. Az idő múlásával rengeteg rajongóra tettünk szert, eljutottunk olyan helyekre, amit még álmodni sem mertünk volna. Különböző országok, más kultúra, más szokások mindenegyes országban más és más újdonság várt ránk.

Három év alatt már sikerült megszoknunk a rivaldafényt, így már nem okozott meglepetést, hogy paparazzik állják el a felhajtót, a kaput, de a fanokról inkább ne is beszéljünk. Ők néha rosszabbak, mint a lesifotósok; van olyan reggel, amikor nem tudunk kimenni a bejárati ajtón, mert ott állnak és csak arra várnak, hogy menjünk ki, és hadd teperjenek le minket, csak úgy, pusztán rajongásból.

A mai nap is „átlagosan” indult. Sikítozó rajongók hangjára ébredtem fel, majd mentem át az öcsémhez bosszúsan.

-         Bill nem igaz, hogy tudsz ilyen lármában aludni? – kérdeztem tőle

-         Úgy, hogy megpróbálom kizárni őket a fejemből, elbújok a takaró és a párna alá, de van olyan is, amikor altatót veszek be. Miért? – jött a rekedt hang a párna kupac mélyéről

-         Mert nem lehet így pihenni, mikor értik már meg végre, hogy mi is aludni szeretnénk? Vagy, hogy egyáltalán mi is emberből vagyunk.

-         Nem tudom, de ma felettébb hangosak. – jegyezte meg

-         Még jó, hogy ilyenek a szomszédok. – mondtam – Amúgy mi van a hangoddal? – érdeklődtem

-         Nem tudom, fáj a torkom. De remélem csak javul a koncertre.

-         Így nem énekelhetsz! Mi van, ha kárt teszel a hangodban? - érdeklődtem

-         Nem lesz baj. Iszom egy kis kamillateát és jobban leszek, hidd el.

-         Én hiszek neked, de a torkod már nem biztos. – mondtam

Őszintén aggódtam az öcsémért. Egyik napról a másikra egyszerűen elment a hangja. Majd visszajött, ma megint fáj neki. Nem hinném, hogy ez csak egy vírus, hisz akkor mind megkaptuk volna, mert a vírusok fertőzőek tudtommal. Nem tudom mi lehet vele, de ha nem javul szólók Davidnak, hogy a koncert legyen elhalasztva, Bill egészsége fontosabb. 

Később már a buszban voltunk mind a négyen, és még a menedzserünk is.

-         Akkor srácok program egyezetés: mikor odaérünk a hotelhez, kipakoltok, majd pihentek egy kicsit, utána jöhet a főpróba, ahol mindennek stimmelnie kell. Hétkor kapunyitás, nyolckor kezdés. A koncert végén után autógramm osztás, majd afterparty.

-         Jól hangzik. – Gustav

-         És mikor indulunk a következő helyre? – Georg

-         Két nap múlva. – válaszolt David

Később, mikor megérkeztünk halottam, hogy Bill hangol. De volt benne valami furcsa. Nem úgy hangzott, ahogy szokott. Valahogy most más volt az öcsém hangja.

-         Bill fáj a torkod még mindig? – léptem be a szobájába

-         Igen, de kibírom. Nem vészes. – mosolygott

Na jó most volt elég! Átmentem Davidhoz és szóltam neki a dologról.

-         Bill kibírod a mai koncertet? – kérdezte a főpróba után

-         Igen. Nem lesz gond. – mondta

Mikor a buli elkezdődött még nem sejtettük, hogy milyen gond lesz. Azt hittük, hogy csak egy egyszerű megfázás Bill torokfájása.

Épp a Ready set go című számot adtuk elő amikor Bill hirtelen elhallgatott. Ijedten néztem rá, nem értettem, hogy mi lehet a baj. A következő pillanatban lefutott a színpadról és percekig nem is jött vissza. Igazából mi nem tudtuk a srácokkal, hogy mi van, de amikor megjelent David és a mikrofonhoz lépett, amibe még néhány perccel ezelőtt Bill énekelt, elmondta, hogy a koncert félbeszakad, mert Bill nem tud tovább énekelni, ugyanis elment a hangja.

Eddig tartott a nyugodtságom. Lementem a színfalak mögé és megkerestem az öcsémet. Láttam, hogy Bill körülállja sok ember,de nem tudtam mit csinálnak vele. Mikor közelebb értem megpillantottam az orvost, aki épp Bill vizsgálta, majd odafordult hozzám.

-         Nem túl biztató a dolog Tom. – kezdte

-         Mi történik vele? Mi a baj? Bill meg tudsz szólalni? – térdeltem az öcsém elé, de csak megrázta a fejét és legördült az arcán egy könnycsepp. – Ne sírj, nem lesz baj, itt vagyok melletted.

-         Tom az öcsédet be kell vinni a kórházba, ott kivizsgálják majd jobban, én ezekkel nem tudok megállapítani semmit.  

Miután bevitték Billt én kint vártam a folyosón idegesen. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Csak arra mertem gondolni, hogy csak egy torok gyulladás, amit ki fog heverni pihenéssel, de amikor meghallottam az orvos, nem hittem a fülemnek.

Bill a műtét után még tíz napig kórházban volt. Igen, egy egyszerű megfázás helyett egy ciszta, amit műteni kellett. Még nem tudjuk, hogy mi lesz. Bill vajon újra énekelni fog vagy vége a banda karrierének? Ez még eldől,de reméljük a legjobbakat.