It's my life

Sziasztok! Meghoztam a 28.részt, ami azt jelenti, hogy már csak két rész van vissza a történetből. Jó olvasást hozzá! :)

28.: Sajtótájékoztató

Reggel nagyon fáradtan ébredtem fel, ami mondjuk a lánykérés óta igaz. Azóta Riával szórakozom egész éjjel, így nincs időm aludni; bár kinek lenne ilyen nő mellett?

-          Kicsim, ma lesz egy sajtótájékoztatónk itt L.A-ban, úgyhogy ma nem leszek itthon – mondtam miközben reggeliztünk

-          Tom, a lánykérés is a témák között lesz nem? – kérdezte Bill, legalább is én ezt értettem, merthogy teli szájjal beszélt

-          Elvileg igen, de semmi nem biztos.

Reggeli után Billnek még át kellett öltöznie, merthogy mostanság kaja előtt nem hajlandó ezt megtenni.

-          Öcsi, igyekezz már, nem fogunk odaérni, még Gustavékért is el kell mennünk.

-          Kész vagyok, csak sminkeltem, ami neked sem ártana!

-          Nem kell nekem; induljunk!

Az út körülbelül húszpercnyire volt, igaz csak Gustavékhoz. A dobosunk és a basszerosunk is egy házba költöztek, mivel nem látták értelmét annak, hogy kettőbe éljenek, mikor mindig egymás mellett vannak.

-          Sziasztok, skacok! – köszöntünk egymásnak egy kézfogás kíséretében

-          Minden megvan? – jött a kérdés Gerogtól, aki mostanában igencsak maximalista lett

-          Persze! Billnek fél élete benn van a táskájában, plusz még a személyim és a jogsim is nála van. Nekem kb. ennyi kell. – válaszoltam, miközben megálltam a pirosnál

Érdekes, hogy mostanában nincsenek akkora dugók a városban, mint régebben, mikor ideköltöztünk. Vagy annyira megszoktam már, hogy fel sem tűnik? Mindenesetre mindenhova tizenöt perccel előbb indulok el a kelleténél, nehogy elkéssek. Eleinte volt, hogy fél órákat késtem egy megbeszélésről, mert dugóba kerültem. Nyilván egy ekkora nagyvárosban nem ehet kivédeni a forgalmi akadályokat, de azért egy kis odafigyeléssel mérsékelni lehet.

-          Tom, az eljegyzésről mit fogsz mondani?

-          Gustav, nincs értelme titkolni, rá fognak jönni, mellesleg sokan látták is az előkészületeket, nem fogom tagadni.

-          Csak azért kérdeztem, mert tudod milyenek a rajongók? Szét fogják szedni Riát!

-          Gus, tudom, mivel jár, de nem érdekel. Nem csinálhatom azt egész életemben, amit ők akarnak.

-          Te tudod, nem szólok bele!

Ezután megérkeztünk a helyszínre, ami egy hatalmas hely volt. Sokan leszünk, hiszen ez egy visszatérés a bandának. Gondolom nem egy ember lesz kíváncsi az új albumunkra, ezért próbáljuk minél színesebbre megcsinálni a sajtótájékoztatót. Bent már David várt ránk, aki elmondta, hogy mit vár el tőlünk, mit csináljunk és mit ne.

-          Kezdünk! – kiabált be Toby az öltözőnkbe, ahol pihentünk

Bent fotózkodtunk, majd leültünk a helyünkre, ami szokás szerint előre ki volt jelölve.

-          Tom, igaz, hogy eljegyezted Riát?

-          Igen, igaz. Nemrég valóban megkértem a kezét. – mosolyogtam

-          Gyereket is szeretnétek? Régebben egy interjú során azt mondtad, hogy neked soha nem lesz gyereked. Megváltozott ez mostanra?

-          Erről még nem beszéltünk Riával, de egyre inkább azt gondolom, hogy szeretnék kisbabát, majd egy pár év múlva. Most még nem érzem magam kész arra, hogy felelősséget vállaljak egy kis életért, de ez majd kialakul.

-          Eddig mindig azt hangoztattad, hogy neked nem kell gyerek…..

-          Tudom, de mostanra talán már felnőttem annyira, hogy megváltozzon a véleményem. Persze, hogy ezt mondtam tizenhat-hét évesen.

-          Bill, mit szólsz ehhez a dologhoz? És ti srácok?

-          Én örülök neki. Örülök, hogy végre a bátyám is belátja, hogy nem csak arra jók a nők. Kedvelem Riát is, nem szállt el magától, attól a ténytől, hogy Tommal jár.  Ő egy teljesen normális csaj, csak néha hisztis; de melyik nő nem az?

-          Én először kételkedtem ebben a kapcsolatban, hiszen Tom sosem akart komoly dolgot egy nőtől, de aztán rájöttem arra, hogy Tom tényleg szereti ezt a lányt. – szólt Georg

-          Én is örülök, hogy végre megtalálta a boldogságot, és egy normális nő van mellette. – mosolyodott el Gustav is

Még sok ehhez hasonló kérdést tettek fel, de igazából szívesen válaszolgattam. Bár, némelyiktől égnek állta hajam is.

Mikor végre valahára végeztünk az egésszel, hazamentünk és pihentünk.

Mindannyian elszoktunk a munkától és attól, hogy sokáig kell egy helyen ülnünk, meg úgy általában az egésztől. Este jól esett Ria mellé bebújni az ágyba és aludni egyet, bár ő már rág aludt, mikor mi hazaértünk. Komolyan, hogy lehet az, hogy reggel korán elmegyünk és este éjfél után érünk haza? Mondjuk, lehet nem kellett volna Billt beengedni a plázába. Talán akkor még időben hazaérünk és a menyasszonyomat is ébren találom…..