It's my life

Sziasztok! Meghoztam az utolsó előtti részt, amihez jó olvasást. :)

29.:  Hogy mondtad?

Reggel mikor felébredtem Ria nem volt mellettem, pedig általában meg szokott várni, vagy felkelt. Pár percig csak néztem magam elé az ágyban aztán úgy, ahogy voltam alsónadrágban elindultam a lakásban.

-          Öcsi, nem láttad Riát? – értem le a konyhába, ahol Bill már evett

-          Utoljára fürdőben láttam. Hogy azóta hol van, ne kérdezd, nem tudom.

-          Köszi! – öntöttem ki magamnak egy csésze kávét

-           Talán elment boltba, vagy nem tudom.

-          Nem, meg szokott várni, míg fölkelek, csak azután megy valahova. – gondolkodtam félhangosan

Az éltető nedű után úgy döntöttem megnézem a fürdőben, hátha ott tartózkodik, és el felejtett kijönni.

-          Kicsim, bemehetek? – kérdeztem kopogás után

-          Ne, maradj kint! – kiabált ki a barátnőm, aztán úgy halottam mintha hányt volna

-          Minden rendben van? – nyitottam be, de inkább kimentem

Sokára jött ki a fürdőből, de akkor is sápadtnak és gyengének láttam. Úgy gondoltam elviszem orvoshoz, de ez a makacs nőszemély tiltakozott ellene. Már csak abban reménykedem, hogy nem valami vírus, csak tegnap rosszat evett és az miatt.

Délelőtt segítettem Billnek ruhákat válogatni, ami nem egy egyszerű feladat az öcsémnél. Ezt, ezért nem dobja ki, azt azért nem, amazt azért dobja ki; kész rémálom vele egy ilyen. Komolyan, én sem vagyok ilyen téren olyan hű de kicsinyes, nekem is sok ruhám van, de Billé mindenen túltesz. Van két egyforma dzsekije, ami szerinte nem ugyanolyan, véleményem szerint pedig igen. Nem tökre mindegy, hogy fekete, vagy annyira sötét barna, hogy az már fekete? Ki veszi észre a különbséget?

Egyébként tegnap mozit terveztem Riával, de mivel ágynak esett, nem akartam zavarni, hadd pihenjen, talán holnapra jobban lesz.

-          Tom, nem érzem jól magam, elmegyek orvoshoz. – jött be a szobába a menyasszonyom

-          Elvigyelek? Nem akarom, hogy valami gond legyen…..

-          Nem kell, egyedül szeretnék menni. Majd jövök!

Hát ez remek. Nem értem a nőket. Ha felajánljuk a segítségünket nem kell, ha nem, akkor milyen pasik vagyunk mi, hogy egy szatyrot sem bírunk elvenni tőlük. Ki érti ezt? Ja, persze egy másik nő.

Remélem most nem az lesz, hogy miért nem vittem el én.  Nem szeretnék veszekedni Riával, de egyszerűen néha kikerülhetetlen. Tudom, hogy „okos enged, szamár szenved”, de nem fogom hagyni magam. Attól, hogy menyasszonyom van, nem válok papuccsá; még mindig önálló ember vagyok.

     Délután anyuék átjöttek hozzánk, mert már régen láttak minket.

-          Sziasztok! – köszöntünk egymásnak az ajtóban

-          Ria hol van? – nézett körbe anyu

-          Elment orvoshoz, nem érezte jól magát egész nap. – válaszoltam miközben lesegítettem anyuról a kabátot

Sokat beszélgettünk minden hülyeségről, bár a gondolataim Ria körül forogtak, mivel délután ötkor még mindig nem jött haza.

-          Szia, kicsim, minden oké? – hívtam fel végül fél hatkor

-          Szia, igen, minden rendben van, már úton vagyok hazafelé. Egy húsz perc múlva otthon vagyok! – mondta, majd letette a telefont

Anyu és apu nem sokkal Ria érkezése előtt mentek el, ami azért sajnálatos, mert anyu mindenképp akart beszélgetni a leendő vejével. Egyébként az vettem észre, hogy a szüleim nagyon kedvelik a menyasszonyomat attól függetlenül, hogy hat évvel idősebb, mint én. Tudom, hogy általában a fiú szokott idősebb lenni, de ki mondta, hogy ez egy szokványos család?

Még mindig az öcsémmel élek és most már a leendő feleségemmel, na meg lassan egy állatkereskedést is nyithatunk, annyi kutyánk van. Ámbár, nem bánom, hogy Bill itt van velem, nem szeretem, ha ő messze van tőlem. Így legalább tudom, hogy biztonságban van, minden oké vele. Mondjuk, ha valami nem stimmelne, azonnal megérezném.

-          Tom beszélhetnénk? – lengette meg előttem a kezét Ria

-          Persze, mond csak. Mi volt az orvosnál?

-          Ezt fönt beszéljük meg, kérlek. –indult a szobámba

-          Igen? – ültem le az ágyamra

-          Tom, elmentem orvoshoz, ahol semmit nem tudott vele kezdeni, majd elküldött egy másik dokihoz…..

-          Mond már! – szakítottam félbe

-          Terhes vagyok!

-          Hogy mondtad? –döbbentem le egy pillanat alatt

-          Kisbabánk lesz, Tom!

-          Hát ez kész. Apa leszek kilenc hónapon belül! – csókoltam meg boldogan

Miután kiörültem magam, elmondtam Billnek, aki előtt úgysem tudtuk volna titkolni.

-          Ez komoly? Nagybácsi leszek? – ugrált örömében, mint egy ötéves

-          Igen, Bill, ez komoly! – nem bírtam megállni, hogy ne nevessek, de őszintén nem is akartam, ma nem, túl boldog voltam ahhoz

Őszintén szólva, nem akartam elhinni, hogy apa leszek, hiszen nem is terveztük. Örülök neki, de tényleg.